Hét nap, hét házasság, hét élethelyzet, egy közös pont: a feltétlen szeretet, az Istennel kötött hármas kapcsolat mindent legyőző ereje. A Görögkatolikus Metropólia idén is interjúsorozattal készült a házasság hete rendezvénysorozatára. Másodikként Bogi és holland férje, Joost történetéből olvashatunk részleteket.
Bogi és Joost Budapesten élnek két kisfiukkal. A magyar és cigány néptáncnak köszönhetik, hogy megismerkedtek egymással. A családban beszélt három nyelv, a népi kultúra, és első gyermekük autizmusa színezi a csöndes, nyugodt házaspár életét.
Balázs Gusztáv, a híres néptáncos a kilencvenes években Hollandiában népszerűsítette a magyar és cigány táncokat. Joost kilencéves volt, amikor először meglátta, ahogy a nagyobbak táncolnak, és egyből rabul ejtette ez a kultúra. Ez 1999-ben volt, a magyar és cigány néptánc azóta is a mindene. Ennek köszönheti szerelmét és családját is. Táncháztalálkozókra, tánctáborokba kezdett járni Magyarországra és Erdélybe. 2013-ban Mátészalkán vett részt Balázs Gusztáv táborában, ahol cigány táncokat tanultak. Ekkor találkozott Bogival, aki szintén a néptánc szerelmese. Boginak megtetszett a színes ruhába öltözött „szőke cigányfiú” tánca. Bemutatkozott neki, mire ő illedelmesen, minden magyar tudásával válaszolt is: Józsi vagyok! Bogi folytatta, de legnagyobb ámulatára a szőke cigányfiú angolul állította le, s közölte vele, hogy egy szót sem tud magyarul, mivel holland. (…) A szimpátia idővel barátsággá nőtt, s miközben Bogi a görögkatolikus népi kultúrát kutatta, a skanzenben dolgozott és egyetemre járt, Joost meglátogatta – barátként. Aztán Bogi is repjegyet vett és Hollandiába utazott. Érezték, ez már több, mint barátság, de féltek a nagy távolságtól: 1300 km választotta el őket egymástól. Joost azonban megígérte, hogy havonta meglátogatja Bogit Budapesten. Ígéretét betartotta, még akkor is, amikor nem volt pénze repülőjegyre. Olyankor oda-vissza stoppolt.
Így ment ez két évig. Nem volt könnyű, de megérte. Joost, aki fejlesztő informatikusnak tanult, két év után megelégelte a helyzetet, s az egyetemet otthagyva Budapestre költözött. Napokon belül munkát kapott egy nemzetközi cégnél, mint alkalmazásfejlesztő. (…)
Bogi és Joost 2019-ben házasodtak össze. (…) Joost megérti a magyart, és elboldogul vele, de kényelmesebb neki az angol. Egymás közt is így beszélnek, a gyerekekhez viszont mindenki a saját nyelvén. Jantje beszél hollandul az édesapjával, néha ki is küldi Bogit, mondván, ez most holland beszélgetés, ő úgysem érti. Pieter is megérti, de ő még nem használja az „apanyelvét”. A gyerekek olykor keverik is a három nyelvet.
Hamar érezni lehetett, hogy Jantje nem olyan, mint a többi gyerek. Hosszas vizsgálatok után derült ki, hogy autizmussal él. Boginak fájt a diagnózis, de nem érte váratlanul. Sokkal könnyebb volt ezután, mert rengeteg szakmai segítséget kaptak. A Prima Junior díjas, a népművészet ifjú mestere címmel kitüntetett Bogi erről is írt egy történetet, mely az elfogadást, a humort, a család és a szeretet erejét állítja középpontba. Úgy érzi, menedéket talált a történetmondásban, a személyes történetek és a népmesék világában. (…) Aktívan szervez jótékonysági gyűjtéseket is speciális intézmények számára, legutóbb egy nyírbátori óvodának segített egy közösségimédia-kampánnyal.
Jantje autizmusa még megértőbbé és befogadóbbá tette őt. A Meseszó Egyesülettel – melynek elnöke – rendszeres résztvevői a görögkatolikus kispapok által szervezett Damján-tábornak, hogy meséikkel élményt nyújtsanak a fogyatékkal élő fiataloknak. Emellett félállásban a népmeséért felelős szakmai munkatársként dolgozik a Hagyományok Házában. (…)
Most, hogy már tudják kezelni Jantje autizmusát, könnyebben föl tudnak készülni a különböző helyzetekre. Érkezésem előtt például friss képet kellett küldenem magamról, hogy Jantje tudja, kire számítson. Sokat kell előre tervezniük, mégis inkább együtt utaznak. (…)
Bogi teljesen máshogy tekint az életre, mint tíz évvel ezelőtt, nem csak kisfia autizmusa miatt. Mint mondja, egy házasságnak, egy családnak rengeteg rétege, összetevője van. Ilyen a nemzetiség, a családi háttér, a hit, az iskolázottság, a szokások. Bogi és Joost teljesen más személyiség, más az érdeklődési körük, de együtt érzik jól magukat.
„Minden, ami történik velünk, amit együtt élünk át, formál bennünket. És ezt sokkal jobb közösen megélni, mint egyedül” – vallják. Jantje vagy Jancsika, Joost vagy Józsi, magyar vagy holland, a Klitsie családban mellékes. A szeretet, ragaszkodás és egymás elfogadása mindennél fontosabb.
Szerző: Király András/Görögkatolikus Metropólia
Fotó: magánarchívum
Forrás: Hajdúdorogi Főgyházmegye
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
