A keleti fronton zajlott pokoli harcok helyszíneiről még a mai napig is kerülnek elő emberi maradványok, harcfelszerelések és akár teljes harcjárművek is.
Ezek közül van ami mára már szinte felismerhetetlené vált, de akad ami szinte teljes épségben kerül elő, attól függően, hogy milyen állapotban milyen közegbe kerültek akkoriban.
2001-ben a mai Oroszország területén található Velikolukszki-térség béli Velikije Luki városától négy kilométerre található mocsaras területen egy német Sturmgeschütz III Ausf. G német rohamlöveget emeltek ki egy mocsaras tó mélyéről. A munkálatok megkezdése előtt a kutatók még meg voltak győződve arról, hogy egy szovjet KV-1 tank rejtőzik a mélyben, de az előzetes vizsgálatok után kiderült, hogy egy német harckocsi van a mocsárban.
StuG III Ausf. G rohamlöveg 1943-ban a keleti fronton
A 8-9 méter mélyre süllyedt harckocsi kiemelésének előkészületei 2001. novemberében kezdődtek meg és 2002. áprilisáig tartottak. Aztán április 26-án délután két T-130 lánctalpas dózernek sikerült a felszínre húznia és szilárd talajra vontatnia. Nagy volt az öröm, amikor kiderült, hogy egy német StuG III az. Miután a talpára fordították és elkezdték lemosni róla a sarat még nagyobb lett az öröm, mert a német rohamlöveg látszólag tökéletes állapotban maradt meg a mocsár oxigénszegény környezetében. Rozsda szinte nem volt rajta és még az eredeti téli álcázófestése se kopott le róla. A küzdőtérben megtalálták a négy fős személyzetének maradványait és azok személyes tárgyait, valamint természetesen rengeteg felszerelést és lőszert.
A StuG III kiemelése és kivontatása a mocsárból
A rohamlövegen az átvizsgálás során négy találati nyomot találtak, amiket feltehetőleg szovjet 45 mm-es gránátok okoztak. Ezek közül kettő a harckocsitest elején csapódott be, de nem ütötték át a páncélt. A másik kettő a felépítmény bal oldalán, amik közül az egyiknek a lövegirányzó fejmagasságában sikerült átütnie a páncélt és végeznie a legénység többi tagjával is.
Az idő vasfoga nem fogott a mocsárban, takarítás után – a sérüléseit leszámítva – szinte újjászületett a Stug
A térségben zajlott harccselekmények és a harckocsin talált nyomok alapján a legvalószínűbben ez történhetett a rohamlöveggel: Az 1943. január-februári harcok során a StuG III a befagyott mocsaras területen tört előre, amikor szovjet páncélelhárító ágyúk tüzébe került. Két szemből jövő nagy robbanóerejű gránát eltalálja, de azok szétrobbannak a páncélján. A felépítménye bal oldalát viszont két 45 mm-es kumulatív gránát találja el. Az első még nem tudja átégetni a páncélját, a másodiknak viszont sikerül. A lövegirányzó fejmagasságában a küzdőtérbe betörő kumulatív sugár szinte megsemmisíti az irányzó fejét és felsőtestét, míg a többiekkel a repeszek, a lökéshullám és a felizzó levegő végez. A harckocsi ezután a tavaszi olvadásig a kilövése helyén áll érintetlenül, majd szépen lassan belesüllyed a mocsárba, és ott is marad, mint egy érintetlen időkapszula és egyben a személyzete sírja.
A legénység maradványai, felszerelési tárgyak és gránátok a küzdőtérből
Egy ilyen tökéletes állapotban megtalált harckocsival nem is kellett volna mást csinálni, mint alaposan megtisztítani a sártól, és egy múzeumban kiállítani. A benne lévő emberi maradványokat, személyes tárgyakat és felszerelést eljuttatni a megfelelő helyre, a robbanóanyagokat és löszereket pedig megsemmisíteni. De nem így történt.
A legénység maradványait illetően van ahol azt említik, hogy visszakerültek Németországba és ott temették el őket, van ahol pedig azt, hogy Sebezh városában. A harckocsi és minden benne talált tárgy kapcsán a ritkaságukból eredő pénzszerzési lehetőséget azonnal felismerték a helyi katonai és hivatalos szervek, és igyekeztek is belőlük a legtöbbet a feketepiacon értékesíteni. A fegyverek, lőszerek és gránátok a helyi rendőséghez kerültek, ahonnan nagyon gyorsan fegyvergyűjtőkhöz kerültek tovább. A legénység személyes tárgyai és kitüntetései – köztük legalább egy Elsőosztályú Vaskereszt -, valamint a felszerelési tárgyak is nagyon gyorsan eltűntek a gyűjtők között.
Eközben a StuG III egy katonai bázisra került, majd a saratovi szabadtéri katonai múzeumba, ahol idővel minden mozdíthatót kiszereltek belőle és eladtak. A felújítás után teljesen működőképes komplett motorját egy balti-államok béli gyűjtő vette meg a feketepiacon 100.000 Euróért 2007-ben. Miután nem maradt több mozdítható és eladható része, az üres harckocsitestet lefestették sárgára és a mai napig is a saratovi szabadtéri katonai múzeumban áll.
A StuG III napjainkban
Forrás:harcunk.info
Tovább a cikkre »
