Napjaink női és férfimagazinjaiban szinte mindig találni különféle, változó mértékben megalapozott szexuális tanácsokat, amelyek néha abszurdnak vagy nevetségesnek is tűnhetnek. Ez a jelenség korántsem újdonság – az emberek vélhetően az írás feltalálása óta írnak a szexről. Kézenfekvő példa a hindu kultúrkörből származó Kámaszútra, amely a történészek szerint valamikor Kr. e. 400 és Kr. u. 200 között keletkezett Indiában. Habár nem nevezhető kizárólag útmutatónak vagy kézikönyvnek, hasznos információval látja el az olvasót, mint például a különféle testhelyzetek ábrázolásaival.
Óbabiloni (Kr. e. 2000-1500 k.) dombormű, amely egy misszionárius pózban közösülő párt ábrázol
A 13. században Albertus Magnus (avagy Nagy Szent Albert) német filozófus-teológus is leírta véleményét a különféle pózokról – az ő hozzáállása jóval kevésbé volt nyitott, mint a Kámaszútra szerzője, Vátszjájána hindu filozófus. A „Doctor Universalisnak” is nevezett Albert korának nagy egyházifjai közé tartozott, így meglehetősen konzervatív nézeteket képviselt e téren.
Nagy Szent Albert
Albert szerint kizárólag a misszionárius pozíció tekinthető „természetesnek” – minden egyéb testhelyzet helytelen viselkedésnek minősül, azonban ennek is vannak fokozatai. A teológus öt szexuális pozíciót sorol fel a legerkölcsösebbtől a legromlottabbig: a legtisztább misszionáriust követi az egymás mellett fekve közösülés, majd az ülve és az állva véghez vitt aktus. Albert szemében a legbűnösebb pozíció az, amelyet csupán „tergo” névvel illet, azaz „hátulról”. Azt, hogy vajon a későbbi szent tapasztalati úton készítette-e listáját, nem lehet tudni.
Forrás:mult-kor.hu
Tovább a cikkre »
