Ezúttal sem sikerült áttörniük az üvegplafont a szociknak.
Amellett, hogy vélt vagy valós fityeszes-mutyikról általánosságban kiadtak egy-két érdektelen közleményt (aminek szokás szerint semmiféle következménye nincs), csupán az ifjú szocialista politikusnő prototípusának minden személyiségjegyét önmagán hordozó Heringes Anitának volt egy önálló momentuma. Szemétszállítás és annak lakossági csekkjeinek ügyében… Uborkaszezon van ugyan – de ennyire?
A hulladékügyi főasszonnyá nemesült ifjúszoci olyan rettenetes kommunikációs csapásokat osztogatott, hogy percek alatt mindenki elkezdett rettegni a hulladékkáosztól. Az az apróság, hogy továbbra is mindenhol elviszik a szemetet nem zavarta meg a fényes tekintetű hölgyemény éleslátását.
Lassan rendezni kellene a párt sorait, mert ez így inkább bohózatba illő, nevetséges agónia lesz.
Ugyan túl sok könnycseppet nem hullajtunk el, ha az SZDSZ sorsára jut szép lassan az utódpárt, Molnár Gyula pedig az “emeszpé retkesattilájáva” válik, de azért azt sem lenne túl örvendetes, ha a baloldalon csak Gyurcsány és Szigetvári maradna. Bár utóbbit azért nem nagyon lehet komolyan venni.
Mindenesetre a Molnár Gyulával felálló, a horngyufai örökségért bátran harcba szálló új elnökség nagy ígéretekkel indult neki a nyár végének. Aztán kiderült, hogy nem sikerült összegyűjteniük egyetlen népszavazási kezdeményezésükben sem a jogszabályok által megkövetelt kétszázezer aláírást, ami egy önmagát váltópártként definiáló társaságtól elég szánalmas teljesítmény. És bár ezt a blamát még Sebajtóbiásék nyakába lehet varrni, ami ezután jön, az már a megújuló-megújuló-megújuló… (már számolni sem tudjuk hányszor nekifutó és az okokat végtelenségig visszakutató!) MSZP felelőssége.
Ebben a regressus ad infinitum folyamatban szánnak nagy szerepet egy-két olyan ifjú üdvöskének, mint Heringes Anita. Aki élt is a lehetőséggel ésmegtartotta korszakos sajtótájékoztatóját szemétügyben… A párt elnökségi tagja a parlament lépcsője előtt emlékeztetett arra, hogy áprilisban központosították a hazai szemétszállítási díj befizetését, az erre a célra létrehozott nagy szemétközpont, az NHKV-t beiktatásával. Ez a kormányzati cég pedig ez idáig képtelen volt kiállítani a lakosság számára a szemétszállításról szóló csekkeket. Majd a politikusnő(?) kijelentette, hogy a számlázást, a díjbeszedést, a tartozások behajtását, a szemétszállítást eddig a helyi – többnyire önkormányzati – nonprofit cégek végezték, és a mai napig nem zárult le a számlázásra és a kintlévőségek kezelésre irányuló közbeszerzés, így pedig nehezen fogják tudni kiküldeni augusztusban a számlákat. Ezért – Heringes szerint – az iskolakezdés hónapjában félévi díjjal csönget majd a postás. (Ez hogy jött ki?)
Most írhatnánk ide legalább tíz kérdőjelet… De nem fogunk. Inkább minden irónia nélkül elfogadjuk, hogy a szemétszállítás és a hulladékgazdálkodás tényleg fontos közszolgáltatás. Bár azt, hogy a csekkeket mikor és miként küldik majd ki (ha egyáltalán úgy lesz, ahogy Heringes Anita jósolja), inkább tűnik házmesteri feladatnak, mint egy országos politikai sajtótájékoztató témájának egy párt elnökségi tagjának részéről.
De lelkük rajta! Biztos vannak, ha nem is sokan, akik felkapták erre a hírre a fejüket!
De mégis ki a faszt érdekel mindez? Mi a francnak foglalkozunk mi ezzel? Azért, mert Heringes Anita egyfajta szimbólum. A szocialista párt jövőjének jelképe. Mind az érdektelen mondanivalójával, mind a személyiségével.
Az előbbiről már szóltunk, illetve szólt ő maga. Az utóbbiról csak annyit, hogy Heringes Anita is annak az ifjú szocialista női politikusnak a prototípusa, aki ugyan évek óta dolgozgat kisebb ügyeken, de a káder-hiány miatt hirtelen tudott egyszerre több lépcsőfokot is meglépni a párt hierarchiájában. Akár Kunhalmi Ágnes… És a párhuzam ott is megállja a helyét, hogy a kedves fiatal szocialista lány életrajza szerint “2004-től a Szegedi Tudomány Egyetem Bölcsészettudományi Kara kommunikáció szakos hallgatója. A kommunikáció szakon PR, intézményi kommunikátor szakirányon 2009-ben záróvizsgát tett, abszolutóriummal végzett. Szakdolgozatának témája: Kampánymarketing, kampánykommunikáció.”
Tehát ugyan ez a szöveg azt sugallja, hogy diplomás, nem az!
Ha megnézzük a hivatalos, parlamenti életrajzát is, akkor meg is találjuk rá a bizonyítékot, hogy az államilag elismert legmagasabb iskolai végzettsége középfokú. Derék dolog ez.
A baj csupán ezzel az, hogy a közéletbe hasító elnökségi tag a saját honlapján hazugságot sugall minderről. Ezek szerint a hulladékügyi végzettségek, a mérnöki diplomás emberek sokkal kevesebbet tudnak a dolgukról, mint valaki, aki „intézményi kommunikátor” szakon nem végzett.
Egyébként pedig valóban igazat kell adnunk azoknak a fanyalgóknak, akik azt mondják erre is: ki nem szarja le! Mi pedig lassan visszasírjuk Lendvai Ildikót… Neki legalább volt egy filozófia-esztétika diplomája. Még ha a Lukács-istállóban is szerezte. Meg szakmai gyakorlata a kommunikációban. Illetve annak szocialista változatában, azaz az állami agitpropban. Az is derék dolog volt…
Forrás:flagmagazin.hu
Tovább a cikkre »
