Helén grófkisasszony elhozza: humor, kaland, politika – és leheletnyi erotika Lakatos Krisztina2024. 02. 12., h – 14:53
Azt, hogy tudom, milyen egy „valódi” (vagy inkább regénybeli) gentleman – aki például súlyosan beteg fiatal leányokat ment az éjszaka és a pesti árvíz kellős közepén, netán fekete álarcos haramiával harcol valahol az erdélyi helyekben –, Jókai Mórnak köszönhetem. Baráth Katalin Aki gróf úr akar lenni című új regényének főszereplője, Damaróczy Helén grófkisasszony pedig megtestesíti mindazt, amit egy (romantikus) hősnőtől elvárok.
Szellemes és jó társalgó, inkább izgalmas jelenség, mint klasszikus szépség, harcias, talpraesett és öntudatos, pisztolyt tart magánál és használja is, ha kell, két lábbal áll a földön, ha éppen nem nadrágban és férfinyeregben üli meg a lovat, mindamellett kellően ábrándos. Huszonnégy éves, de még „nem akadt emberére”, így történetünk idején, 1812-ben vénlánynak számít. Pedig gyorsan férjhez kell mennie, csak úgy mentheti meg a családja számára az ősi birtokot.
Három évvel vagyunk a győri csata után, a Habsburg császárt Magyarországon Napóleon szavára francia helytartó váltotta fel, és francia zászló leng a pozsonyi vár fokán. Eltörölték a jobbágyságot, a nemesek is adóznak, különben is, életbe lépett a törvény előtti egyenlőség. Az ország király nélküli királyság, de nem sokáig, mert Széchényi Ferenc miniszterelnök és kormánya már meg is találta a megfelelő jelöltet a magyar trónra. A szerző a „mi lett volna, ha…?” csábításának engedve ezúttal alternatív történelmi hátteret épített fel regényhősei köré, más folyást engedve az eseményeknek, új szerepbe helyezve egy-két valódi történelmi személyt. Felbukkan például Martinovics Ignác, akinek kevés híján húsz éve halottnak „illene” lennie, de történetünk szerint sikerült megszöknie a börtönéből.
Annak különösen örülök, hogy – ha minden igaz – a Baráth Katalinnal tett városnéző sétánk hatására a korszakban igencsak pezsgő politikai és társasági élettől hangos Pozsony is bekerült a könyv helyszínei közé.
A regény sikerre van ítélve: Helén, a hősnő mellett megjelenik a színen a daliás Fekete Rigó, az álruhás igazságosztó, valamint a különféle rendű és rangú hölgyek között igencsak népszerű Bojtár Vince, a jobbágyfiúból lett hercegi titkár, aki az újdonságnak számító, Angliából behozott gőzgépekhez is legalább annyira ért, mint a nőkhöz. A korra jellemzően míg Bojtár többrendbeli „hódításai” férfierénynek minősülnek, addig Helén már azért is megfeddi saját magát, hogy a Fekete Rigó izmos karjára, széles vállára gondol. A regény az említett fő(bb)szereplőkön kívül jól eltalált mellékalakokat is felvonultat, ezek közül is kiemelkedik Helén anyja, a Stoffenberg őrgrófi család sarja, aki nehezen viseli, hogy rangon aluli házasságot kötött, semmi sem elég jó neki, és ennek folyton-folyvást hangot is ad.
Ha mozgóképes előzetest forgathatnék a könyvből, láttatnám a festői környezetben álló, ám romos Damaróczy-kastélyt, a kedvenc lován vágtató Helént, megmutatnám a pompás üvegházat, a bálozó forgatagot. A szekrényből előlépő és fekete selyemköntösétől azonmód megszabaduló báróné jelenete után közelibe hoznám Damaróczy Egmont ördögi vigyorát, majd a sötétben eldördülne a Fekete Rigó puskája. A következő képkockákon francia módi szerint öltözött, tankönyvekből ismerős magyar urak egy csoportja cserélne nagy bölcsen eszmét a frissen épült pesti Fórum épületei között sétálgatva. A végére hagynám a kedvenc jelenetemet: a Leopoldina budoárjában fürdőző Vincével és a hozzá szép sorban érkező, egymásról mit sem tudó három nővel. Mint egy feydeau-i bohózatban!
Ha pedig pár szavas reklámszlogenbe kéne foglalnom ugyanezt, ennyi lenne: Humor, kaland, politika – és leheletnyi erotika.
Az Aki gróf úr akar lenni kellemes és szellemes, fordulatos olvasmány, amelyben a jók elnyerik méltó jutalmukat, a gonoszok pedig meglakolnak. Olvasás közben legalább olyan rózsásan érezhetjük magunkat, mint amilyenre – két bájos madárkával megtoldva – a könyv borítóját hangolták.
Benyovszky Mánya Ágnes
Forrás:ujszo.com
Tovább a cikkre »
