„Villámlátogatást tettem a másfél éve teljesen felszabadított Karabahban, a türk világ 2023-as kulturális fővárosában, Shushában, ahol tárgyaltam Aydin Karimov kormányzóval” – írta közösségi oldalán Hoppál Péter fideszes országgyűlési képviselő.

A bejegyzés szerint

„Karabah az azeriek »Tündérkertje«. Az évszázadok során a megszállások idején erről a részlegesen szabad karabahi térségből származtak a legfontosabb művészek, muzsikusok, irodalmárok. Egy karabahi kisváros, Soltanli Magyarország segítségével épül újjá. Mi pedig magyar művészeti, egyetemi együttműködések lehetőségeiről egyeztettünk.”

Hoppál kijelentése komoly felháborodást váltott ki a magyarországi örmény közösség körében. Akopjan Nikogosz, az Országgyűlés örmény nemzetiségi szószólója közleményében úgy fogalmazott:

„Őszintén meglep (…) örmény felmenőkkel rendelkező magyar emberek ezrei számára súlyosan sértő kijelentésre ragadtathatja magát, egy felelősnek gondolt parlamenti döntéshozó. A magyarországi örménység országgyűlési szószólójaként, bizton állíthatom: közösségünk hisz abban, hogy a keresztény értékeink mellett hosszú évek óta konzekvensen, és – a sorozatos támadások ellenére is – nyíltan kiálló kormánypártok prominens tagja, következmények nélkül, nem törhet lándzsát a 21. század legsúlyosabb keresztényellenes etnikai tisztogatásának végrehajtói mellett.”

Akopjan hozzátette:

Hoppál „az azeriek etnikai tisztogatását nevezi felszabadításnak,” miközben olyan is előfordult, hogy az azeri erők kereszteket vertek le az ősi templomokról.

Az esetttel foglalkozó 444.hu emlékeztetett arra, hogy

Azerbajdzsán régóta alkalmazza azt a módszert, hogy lefizet európai politikusokat. Már 2017-ben kiderült, hogy az azeri diktatúra politikai elitje egy brit céghálón keresztül tartott fenn egy 2,9 milliárd dolláros titkos pénzügyi alapot, amin keresztül fizettek ki befolyásos európai szereplőket, mostak pénzt, illetve vásároltak luxuscikkeket.

Tündérkert, Erdély, Hegyi-Karabah

A „Tündérkert” évszázadok óta Erdély irodalmi és lelki szinonimája – egy sokszínű, történelmi táj, ahol kultúrák, vallások és népek együttéléséből született érték. Ezt a képet idézi meg Hoppál Péter, amikor Karabahot nevezi az „azeri Tündérkertnek” – csakhogy Karabah az örmények számára éppoly szakrális jelentőségű, mint Erdély a magyaroknak. E földön évezredeken át őrizték keresztény hitüket, kolostorokat, templomokat emeltek, mígnem az elmúlt évek etnikai tisztogatása véget vetett jelenlétüknek. Hoppál kijelentése különösen visszás annak fényében, hogy az örmények Erdélyben is otthonra leltek: a 17. századtól meghatározó szerepet játszottak a helyi gazdaságban, kultúrában, városalapításban – Szamosújvár örmény gyökerű város. Az örmény közösség máig élő része a magyar történelemnek – nemcsak Karabahban, hanem Erdélyben is.

Nem lehet elfelejteni a hírhedt baltás gyilkos ügyét sem

A baltás gyilkos ügye 2004-ben kezdődött, amikor azeri katonatiszt Ramil Safarov egy budapesti NATO-képzésen fejszével meggyilkolta alvó örmény társát, Gurgen Margaryant. A magyar bíróság 2006-ban életfogytiglani börtönbüntetésre ítélte. Az ügy azonban 2012-ben vált nemzetközi botránnyá, amikor Magyarország kiadta Safarovot Azerbajdzsánnak, ahol hősként ünnepelték, azonnal szabadlábra helyezték, előléptették és lakást is kapott. A döntés hazai és nemzetközi felháborodást váltott ki.

Vona Gábor, a Jobbik akkori elnöke – pedig pártja abban az időben erősen Azerbajdzsán-párti külpolitikát folytatott – így nyilatkozott:

Egy gyáva gyilkosságot, amelyet alvó emberen követtek el. Erre a barbár tettre nem lehet magyarázat semmilyen korábbi tragédia, sem az áldozat provokatív viselkedése.

Ez az eset máig sötét árnyékot vet a magyar–örmény kapcsolatokra, és jól mutatja, mennyire problematikus a Fidesz-KDNP hatalomra kerülése óta a magyar külpolitika Azerbajdzsánhoz fűződő viszonya.

Történelmi háttér: kinek a földje Karabah?

Hegyi-Karabah története összetett, de a legtöbb független történész egyetért abban, hogy a terület több mint kétezer éve az örmény civilizáció része. Már az ókorban örmény királyságok uralma alatt állt – előbb az Urartu államhoz, majd az Artaxiádákhoz és az Arsacidákhoz tartozott. A középkorban örmény fejedelemségek, például a Khachen Hercegség tartották fenn itt az örmény keresztény kultúrát.

A 15–18. században a térség a perzsa, majd azeri-török muszlim uralom alá került, és létrejött a Karabahi Kánság. Fontos különbség, hogy míg a síkvidéken (Alsó-Karabah) a muszlim lakosság vált többséggé, addig a hegyi területeken az örmény lakosság megmaradt.

A 19. században az orosz birodalom elfoglalta a régiót a perzsáktól, és tudatosan ösztönözte az örmények visszatelepítését. A 20. század elejére Hegyi-Karabah örmény többségű terület lett.

1921-ben a Szovjetunió Azerbajdzsánhoz csatolta Hegyi-Karabahot, de autonómiát biztosított a térségnek. A szovjet időszak végén a lakosság 70–90%-a örmény volt.

1991-ben, a Szovjetunió szétesése után az örmények kikiáltották az önálló „Hegyi-Karabahi Köztársaságot” (később Arcah Köztársaság). Bár ezt nem ismerte el nemzetközileg senki, de de facto örmény fennhatóság alatt működött egészen 2020-ig, amikor Azerbajdzsán háborúban visszafoglalta a területet. 2023-ban újabb katonai akcióval felszámolták az örmény vezetést, és több mint 100 ezer örmény menekült el a régióból.

Az azeri narratíva elemei:

A Karabahi Kánság történelmi örökségeként tekintenek a térségre.

Hegyi-Karabah a Szovjetunió döntése alapján Azerbajdzsán része, amit a nemzetközi jog is megerősít.

Az örmény jelenlétet a 19. századi orosz betelepítéssel magyarázzák.

Az örmény templomok közül több szerintük nem is örmény eredetű, hanem a „kaukázusi albán” keresztény kultúrához tartozik – ezt az elméletet azonban a legtöbb történész elutasítja.

Miközben a világ nagy része nem ismerte el az örmény államiságot Karabahban, a terület kulturálisan és vallásilag is mélyen kötődött az örménységhez. A mostani „újjáépítés” ezzel szemben egy olyan időszakban történik, amikor gyakorlatilag már nincs örmény lakosság a térségben.

Az, hogy egy magyar politikus „felszabadításként” hivatkozik erre a folyamatra, sokak számára a történelmi emlékezet, a keresztény szolidaritás és az örmény közösség érzékenységének semmibevételét jelenti.

Forrás:alfahir.hu
Tovább a cikkre »