Baromira megtévesztő cím ez, teljesen abszurd. Aki nem néz utána, az teljes tévedésben marad.
Megkérdezem: a Székelyföld Románia Székelyföldje ezek szerint? Nem Magyarországé?
A térség – Dél-Kaukázus – története lényegében az, hogy ez 3 regiomális hatalom határvidéke volt mindig: Iráné, Oroszországé, s Törökországé.
A XVIII. közepéig itt csak 2 hatalom mérkőzött meg egymással: az oszmánok és a perzsák. Máig tartó hatása ennek az etnikai. A médek, akik eredetileg egy perzsákkal közeli rokon, de tőlük eltérő nép, hajtották végre Irán első egyesítését, még az i. e. VIII. században, majd őket győztek le a perzsák a i. e. VI. században, ekkor kezdődött a médek asszimilálása a perzsák közé.
Aztán megjelenik a Római Birodalom, majd annak gyengülése folyamán különböző kis államok, majd megjelennek az oszmán-törökök. Tulajdonképpen ekkor jön létre az azeri nép, ők tulajdonképpen azok a perzsává lett médek, akik átvették a török nyelvet. Így az azerik ma az egyetlen muszlim türk nép, ahol a fő vallás a siíta iszlám, ez a perzsa örökség eredménye.
Ma az azeriek Észak-Azerbajdzsánban és Dél-Azerbajdzsánban élnek. Dél-Azerbajdzsán Irán teljes északnyugati régiója, ma Iránban a lakosság kb. 20 %-a azeri kisebbséghez tartozik. Mivel Irán siíta muszlim állam, a nemzetiség nem első szempont, így a siíta azeriek az állam szerves részei, a jelenlegi legfőbb iráni vezető is azeri nemzetiségű.
Észak-Azerbajdzsán pedig a mai független Azerbajdzsán. Ahol a lakosság 99 %-a azeri.
Hogyan lett Észak és Dél? Az orosz terjeszkedés eredménye. Amikor az oroszok megindultak a XVIII. században a Kaukázus felé, lépésekben történt a terület meghódítása. Az 1804–1813-es orosz-perzsa háború eredménye a mai azeri-iráni határ: ekkor lett Oroszországá Észak-Azerbajdzsán, majd ebből lett később az azeri szovjet köztársaság, 1993-tól meg a független Azerbajdzsán.
Érdekes: Oroszország előbb hódítja meg a Dél-Kaukázust, mint az Észak-Kaukázást. Míg a déli rész a XIX. sz. 20-as éveire stabilan orosz lesz, addig északon ez csak a 70-es évekre sikerül. Az utolsó ellenállást, a kaukázusi felkelést csak 1864-ben verik le az orosz csapatok, ekkor adja meg magát Samil imám, aki egész Dagesztánt, Csecseniát és Ingusétiát a hatalma alatt tartja éveken át.
A mai sajátos orosz kisebbségi politika csodás eleme, hogy – ellentétben a szovjetkori módszerekkel – a moszkvai vezetés mindenhol alkut köt a helyi kisebbségi elittel, s az szabadon ápolhatja akár azokat a hagyományokat is, melyek a múltban éppenhogy az oroszok ellen irányultak, ennek példája:
Sajátos még: máig több azeri él Iránban, mint Azerbajdzsánban. Oroszország egy időben meghódította ugyan a Kaszpi-tenger teljes déli partvidékét, de ez nem lett tartós, így ez ma Iráné.
Még volt egy kései orosz próbálkozás Dél-Azerbajdzsán megszerzésére. 1941-ben Anglia és a Szovjetunió közösen megtámadják Iránt – a hivatalos indoklás az volt, meg kell így előzni egy esetleg német próbálkozást Irán megszerzésére – és 1946-ig fennáll a megszállás. Az északi szovjet befolyási övezetben 1945-ben a szovjet vezetés létrehoz két új államot, egy kisebb kurd népköztársaságot a kurd többségű részeken, s a terület legnagyobb részén pedig egy azeri népköztársaságot. 1946-ban azonban Sztálin elfogadja a brit-amerikai követeléseket és kivonul, ezzel a két népköztársaság is összeomlik. Sztálinnak azt ígérik cserébe, Irán semleges lesz. Ezt a nyugat aztán Sztálin halála után, 1955-ben megszegi, ekkor lesz létrehozva a ma már nem létező „nyugat-ázsiai NATO”, a CENTO, mely végül 1979-ig működik, akkor éppen Irán kihátrálása miatt szűnik meg, az iszlám forradalom győzelme után Irán ugyanis kilép a szervezetből és emiatt az összeomlik.
A viszony Azerbajdzsán és Irán között sajátos, egyrészt nagyon sok a közös történelem, de van egymás elleni érzelem is. Manapság azzal bosszantják egymást, hogy az azeriek jó viszonyban vannak Izraellel, míg a irániak meg Örményországgal.
Az azeriek fő barátai természetesen a törökök. A nyelv gyakorlatilag ugyanaz, a szókincsben van kevés eltérés ennek fő oka, hogy míg Törökországban csináltak nyelvi reformot, nyelvújítást Atatürk alatt, sok perzsa és arab szót lecserélve helyi török szavakra, addig ilyen Azerbajdzsánban nem volt, így az azeri egyfajta kissé archaikusabb töröknek tűnik. Ma a helyzet az, hogy egy azeri anyanyelvű ember 100 %-ban érti a törököt, míg fordítva ez „csak” 95 %. Ma már az írás is azonos, az azeriek leváltották a cirill ábécét a 90-es évek elején, a török ábécét vették át, minimális eltérésel (van +3 azeri betű).
Ami Karabahot illeti, amióta van írásos emlék, lgelső lakossága örmény volt. Az első örmáény állam alapvető része volt már az i. e. VI. században. Aztán megjelentek a mai azeriek elődjei nagyjából 1500 évvel később. A muszlim lakosság lassan többségi lett. Amikor a területet megszerezte Oroszország Perzsiától – a már említett 1804–1813-es orosz-perzsa háborúban -, az örmény lakosság száma ismét növekedni kezdett, bár még az 1917-es kommunista hatalomátvételkor is 55 % azeri és 45 % örmény arány volt.
A polgárháború alatt jelentős népmozgások zajlottak, néhol kölcsönös etnikai tisztogatásokkal. Amikor 1921-ben a szovjet központi hatalom visszállt a térségben (a kommunisták győztek), a Lenin által a nemzetiségi kérdés megoldásával megbízott Sztálin, aki személyesen is érintett volt lévén grúz, először azt találta ki, legyen az egész Dél-Kaukázus egyetlen közös egység. Ez meg is valósult 1922-ben, ez lett a Kaukázusontúli (mert Moszkvából nézve túl van a Kaukázuson) Szovjet Szocialista Szövetségi Köztátsaság, négy hivatalos nyelvvel (azeri, grúz, orosz, örmény) és az azeri-örmény ellentét miatt a fővárosa pedig a grúz Tbiliszi lett. A Kaukázusontúli Köztársaság 3 szövetségi államból – Azerbajdzsán, Grúzia, Örmányország – és 5 autonóm területből – Abházia, Adzsária, Dél-Oszétia, Karabah, Nahicseván – állt:
- Abházia – az abház többségű rész, ez Grúzia „védnöksége” alatt, az abházok egy észak-kaukázusi nép, nem állnak rokonsággal se az azeriekkel, se a grúzokkal, se az örményekkel,
- Adzsária – az adzsár többségű rész, ez is Grúzia „védnöksége” alatt, az adzsárok eredetileg olyan grúzok, akik a török uralom alatt áttértek az iszlámra, bár aztán a XIX. sz. során egy nagy részük ismét keresztény lett, mindenesetre ma is amolyan grúzokon belüli regionális identitásnak számítanak,
- Dél-Oszétia – ez megint Grúzia része lett (láthatóan a grúz Sztálin nagyon kedvezni akart a grúzoknak), a perzsákkal rokon oszétek hazájának déli fele, az oszétek azonosak a magyar jászokkal egyébként, az oszétek sajátossága, hogy a térség egyetlen keresztény iráni népe,
- Nahicseván – ez egyértelműen azeri lakosságú terület volt, de nem volt határa Azerbjdzsán többi részével, így kényszerűen ilyen sajátos státuszt kapott, az eredeti tervek szerint Örmányország fennhatósága alá kellett volna kerülnie területi okokból, de végül az azeri elvtársak kiharcolték Sztálinnál, legyen Azerbajdzsán alatt inkább,
- Karabah – a határait úgy húzták meg, hogy örmény többségű legyen, így ez egy 90 %-ban örmény autonómia lett, viszont itt az azeri elvtársak meg már a Nahicsevánnal kapcsolatos logika ellentétjével érveltek, azaz a karabahi autonómia azeri fennhatóság alá került.
Az azeri kommunisták erősebbnek bizonyultak az örmény kommunistáknál: így amikor az azerieknek az etnikai elv kedvezett, akkor azt vették elő, amikor meg a területi elv, akkor azt. Így lett az, hogy mind az etnikailag azeri Nahicseván, mind az etnikailag örmény Karabah azeri lett.
A Kaukázusontúli Köztársaság persze működésképtelennek bizonyult, 1936-ban feloszlották, a belső határok szerint, azaz lett azeri, grúz, örmény köztársaság, az 5 autonóm terület is maradt ahogy volt. Ezzel az örmények immár minden beleszólást elvesztettek Karabah ügyében.
Persze a szovjet rendszer alatt ez csak jelképes sérelem volt. Mivel úgyis mindent Moszkvában döntöttek el, nagy jelentősége nem volt annak, hogy hol van egy belső közigazgatási határ. Szóval létezett a karabahi autonómia, mindvégig örmény többséggel, de növekvő azeri lakossággal, a szovjet kor végére 75:25 volt az örmény-azeri arány.
Amikor a gorbacsovi refornok megindultak, ez több helyen is azt jelentette, hogy immár szabad etnikai alapon harcolni. Ennek egyik megjelenése voltak a kölcsönös azeri-örmény pogromok, melyekbe immár a helyi rendvédelmi szervek nem avatkoztak, hanem nemzetiségük szerint viselkedtek: az azeri nemzetiségű KGB-sek nem védtek meg az örményeket azeri támadás esetében, s fordítva.
Ennek csúcsa lett Karabah függetlenségének kikiáltása 1992-ben. Amit a nemzetközi közösség persze nem fogadott el, hiszen sértette az akkor kitalált „nem lehet a belső határokon változtatni” elvet.
Tulajdonképpen az egész csatát az örmények 1922-ben vesztették el, amikor nem tudták megakadályozni, hogy Moszkva azeri „védnökség” alá rendelje Karabahot, majd az egész szovjet törtémelem során se voltak képesek ezen változtatni.
Miért favorizálta Moszkva az azerieket az örményekkel szemben? Alapvetőan amiatt, hogy az örmények eleve oroszpártiak voltak, míg az azerieket meg kellett nyerni.
A korabeli szovjet közigazgatás a térségben:
Forrás:bircahang.org
Tovább a cikkre »
