Lám, miből lesz a cserebogár! Az ismert népi meglepetés-csodálkozás, kiszólásra a válasz: ezt mindenki tudja, vagy legalább is ismert dolog, a csimaszból. A cserebogár lárvája ez “csodabogár”, undorító látvány, ami nagyon káros a növényekre, elrágja a gyökerüket, kipusztítja a növényt, ez a vége a ténykedésének. A léte tehát egyfelől mások halála, de egy új élőlény, a cserebogár megszületésének alapfeltétele. Csimasz nélkül nincsen cserebogár.
A United States valamikor a szabadság, a népek szabadságának szülőhazája volt, a rabszolgaság eltörlése itt történt meg formálisan, és lélekben ekkor kezdődött, máig tart, s talán sohasem lesz vége.
Ugyanakkor a kapitalizmus kiszélesedése, erőre kapása, majd ereje teljében a másik fenevad, a kommunizmus legyőzése, az emberiség látványos csatája is volt egyben. Most, hogy már Európa is hallatja szavát, de inkább csak tátogat, róla beszélnek, beszélnek róla. A beteg ember jelképe lett: az úgynevezett liberalizmus áldozati báránya. A kapitalista világ végső agóniája tulajdonképpen a szemünk előtt zajlik. Az Európai Unió, már amikor megszületett, magában hordta a halálát is. A rengeteg náció egybeforrasztása, közben a régi kapitalista módszerek mind vadabbá válása: nos, ez nem megy.
Mert az USA-ban az egyén az egyének szintjén mondott le a szuverenitásról, cserébe kapta a gazdagságot, legalább is a meggazdagodás esélyét, és az általános emberi lét magasabb nívóját, így született meg a világ legerősebb állama. De már ez is elkezdte a haldoklást. A másik út, amelynek megtestesítőjét legyőzte, a nyers erő, a brutális állam, kvázi kommunizmus megtestesítője volt, a Szovjetunió.
A harmadik Unió meg sem fog születni, az Európai Unió. Megszületett ugyan, de ez olyan, mint a csimasz a cserebogárhoz képest. Lám, lám, miből lesz a cserebogár!
Az úton, sajnos végig kell menni, lárva létünkből így leszünk majd a levegő, s talán a világmindenség lakói, a kedves cserebogarak. De, hogy aztán életben maradjunk, tovább vigyük az élet nagyszerűségét, nem lehet megállni. Soha el nem jön az a pillanat, amikor véget ér a nagy utazás, az élet.
Az egyes ember itt és most él. Hazugságban, vérben, mocsokban. De az ő élete az emberiség létének záloga.
Nehéz sors jutott a ma emberének. Persze, minden korban nehéz, most is meg kell küzdeni a gonosszal, az embertelenséggel, most sincs másként. Most a kapitalizmus szinte legyűrhetetlen stádiuma, a pénz hatalma torzítja el a test és a lélek szabad, Istentől való szabad életének lehetőségét. A kisebb-nagyobb szerveződések mind-mind a Mammon rabjai, végső soron a hazugság uralkodik kicsiben és nagyban egyaránt. Ez a hazugság stádium látszik most mindenfelé, a hétköznapi életben épp úgy, mint a Nagy Szerveződésben.
A hétköznapok leglátványosabb megnyilvánulása most a menekültek Németország részéről történő kezelése. A nagy hazugság, a haszonlesésből keletkezett csőd, és annak nem bevallása, a német nép elárulása, és ezzel együtt a világ becsapása. Lopni aratunk, és rajtacsíptek!
Ezt nehéz bevallani, váltig kínos szituáció a felnőtt emberek világában. Így lesz az angyalból ördög. Egy sikeres emberből hazug, csaló. Ezzé teszi a Mammon, a gonosz.
Mindenki rosszul járt most. A szerencsétlenek még szerencsétlenebbek lettek. Ki segít rajtuk ezek után?
A keresztény Európa, a kereszténység elárulója lett. Ha nem tudunk ebből a csimasz-létből kikecmeregni, maradunk jobbik esetben lárva. Rosszabb esetben elpusztul az egész felhozatal, ki merre lát, menekül, vagy életben marad vagy nem.Akkor a világ cserebogár nélkül marad. Ember nélkül.
S ha ez lesz a nagy egész sorsa, nincs értelme az egyén sorsáról beszélni. Talán az Isten mégis megkegyelmez a Nagy Egésznek, és az egyén így tovább gyűrheti az életet. A boldogság reményében, hátha egyszer végre megtalálja.
Bízzunk benne, bízzunk magunkban!
Erdélyi János
Nemzeti InternetFigyelő (NIF)
Kategória:Publicisztika
Forrás:internetfigyelo.wordpress.com
Tovább a cikkre »
