Több mint 13 éves börtönbüntetése után kedden szabadlábra helyezték az utolsó temerini fiút, Máriás Istvánt.
Mint ismeretes, 2004 június 25-26-ára virradóra a választások előtti napon történt piactéri incidens miatt fogták el Máriást a hatóságok, négy temerini társával együtt.
Végül a „temerini fiúk” néven elhíresült bűnperben Máriást 15 év szabadságvesztésre ítélte az akkori újvidéki Kerületi Bíróság. Ötükre összesen 61 év börtönbüntetést róttak ki.
Máriás István raboskodott legtovább a börtönben, azonban az amnesztiatörvény alapján, egy év hat hónap büntetés-enyhítésben részesült, így december 26-án, kedden, a neve napján december szabadult.
A DélHír Portál temerini otthonában kereste fel a szabadulása után.
Istvánt először arról kérdeztük, milyen érzés ismét szabad embernek lenni: „Fura, nagyon fura. A családdal összeültünk, édesanyám, aki Bécsben dolgozik, szintén hazajött. Karácsony másnapján, nevem napján jöttem haza, de az újévvel remélem egy új élet is indul. Temerint alig ismertem meg, amikor beértem, az utcámban minden olyan volt, mintha összement volna, szűknek tűnt, a szobám is kicsinek láttam, de mostmár kezdem megszokni. Ismét bele kell rázódnom a kinti életbe, be kell szereznem minden hivatalos papíromat, hajtási engedélyemet megcsináltatni és hasonlók. Munkát is keresek, akár itthon Temerinben, mint hegesztő vagy más szakmában, de gondolkodok azon is, hogy kimegyek külföldre egy kis pénzt keresni.” – mesélte.
A büntetésről és annak hátteréről is nyíltan mesélt a frissen szabadult temerini férfi, akit máig csak fiúként emlegetnek, hiszen Máriás István 21 évesen, alig pár hónappal a katonai szolgálat után került börtönbe, és most 34 évesen lett újra szabad.
„Őszintén megmondom, ha most lennék abban a helyzetben, mint 2004-ben, amikor elítéltek, akkor sem gondolkodnék egy percet sem. Mert akkor sem tudtam elviselni, ha a magyar anyámat szidják és most sem vagyok hajlandó erre. Az a férfi félmeztelenre vetkőzve ugrált a nyolcadik osztályt épphogy csak befejező kislányokra, akik ballagás után voltak ott. Szerintem akkor lennénk bűnösök, ha tétlenek maradtunk volna. Nem azzal volt a bajunk, hogy elítéltek, hanem, hogy mekkora büntetést kaptunk, én 15 évet” – mesélte a büntetéséről és annak hátteréről.
Arra a kérdésre, mit gondol, miért kaptak ekkora büntetést, István így válaszolt: „Figyelmeztetés volt ez a magyaroknak, hogy ne álljanak ellen a szerbeknek.”
Az utoljára szabadult temerini fiú elmondta, azt sem hajlandó elfelejteni, hogy a Vajdasági Magyar Szövetség, és az akkori vezetője Kasza József nem állt ki mellettük, hanem épp a legszigorúbb büntetés kirovását kérte. „Megvan az újságból kivágott cikk, itt valahol a papírjaim között. Háborús bűnösök, meg többszörös gyilkosok voltak ott a börtönben hasonló büntetésekkel, én meg egy verekedés miatt, mert magyar vagyok.”
A börtönévek nem csak az ember lelkét, de az egészségi állapotát is kikezdik, így 2014-ben a nem megfelelő körülmények miatt egy maradandó tüdőbetegséget is szerzett István. Ezt már csak fokozta, hogy ugyanabban az évben édesapja, idősebb Máriás István súlyos és gyors lefolyású betegségben elhunyt. A börtönben ugyan kérte, hogy ott lehessen a temetésen, de erre nem kapott engedélyt.
Voltak olyanok is, akik segítettek a hosszú börtönévek alatt. „Sokan, tényleg sokan, nem lehet felsorolni sem, a Kárpátia énekese, Petrás János, a jobbikosok is sokszor segítettek, fradisták és más szurkolók is, még Mongóliából is kaptam levelet, igaz, azt elolvasni nem tudtam” – meséli mosolyogva.
A börtönkörülményekről beszélve István elmondta, hogy eleinte voltak konfliktusai, mert tudtak a büntetése hátteréről. Többször tettlegességig is fajult egy-egy vita. Később normalizálódott a helyzet, azonban idén is több mint hét hónapot magánzárkában töltött.
Most már kiszabadult az összes temerini fiú, és ezzel remélhetőleg pont került a „temerini fiúk” ügyre. Egy dolog viszont megállapítható: ugyan ők kapták a büntetést és ők ültek hosszú évekig a rácsok mögött, de az üzenet a teljes délvidéki magyarságnak szólt, hiszen az elrettentő szándékon kívül semmilyen jogi gyakorlat vagy észérv nem indokolta volna a rájuk kirótt börtönévek súlyát.
A temerini fiúk története egyben a délvidéki és anyaországi politikai érdekvédelem teljes csődjének és inkompetenciájának is a jelképe lehet, hiszen hiába tiltakoztak jogorvoslatért, hiába adtak át kérelmeket és hiába van állítólag történelmi szintű szerb-magyar jó viszony, ez semmit sem ért.
„Most már vége van, le kell zárni ezt az egészet” – mondta Máriás István a temerini házuk kapujában, ahová tizenhárom és fél év után térhetett haza.
delhír.hu
Forrás:hunhir.info
Tovább a cikkre »
