Február 11-én Kürthy Gábor ipolysági városi képviselő egy Facebook-csoportban tett közzé egy rövid megemlékezést egy ellentmondásosnak vélt felvétel kíséretében, amelyen egy SS-katona volt látható. 1945-ben ezen a napon törtek ki a német és magyar katonák a szovjetek által körülzárt budai várból. Sorait azzal zárta, hogy „dicsőség a hősöknek”. Erre figyelt fel egy dél-szlovákiai olvasó, és ajánlotta a bejegyzést az Aktuality sk. szerkesztőjének figyelmébe. 1945. február 11. egy ismert dátum, amire a becsület napjaként hivatkoznak bizonyos körökben.
1945. február 11-én a szovjet csapatok által bekerített, katlanba zárt magyar és német katonák Budán, a királyi vár területén gyülekeztek. A helyzet lényegében kilátástalan volt, de a katonák a mégoly reménytelennek ítélt helyzetben is az utolsó csepp vérükig való harcot, a kitörést választották. Az esemény a mai napig szélesebb körben ismeretlen fejezete történelmünknek.
Oroszellenességnek tartották, emiatt a rendszerváltás előtt tiltott volt a megemlékezés erről a napról. Sőt, ha összekapcsolták a zsidóüldözéssel, még 1989 után is ellentmondásos volt az esemény megítélése. De változnak az idők! Budapest védelme a szovjetekkel szemben bizonyos szempontból ma már árnyaltabb megítélés alá esik, mint ahogy a felszabadító szovjetek megítélése sem teljesen egyértelmű. A II. világháború csatáit pedig nem szabad minden alkalommal kimondottan az antiszemitizmus tükrében vizsgálni.
Megkérdeztük Kürty Gábort, az érintettet, hogy mi késztette a megemlékező bejegyzésére.
Nézőpont kérdése a történelmi esemény megítélése, de a tények akkor is csak tények maradnak. Aki ismer, az tudja, hogy nem vagyok se fasiszta se antiszemita. Utólag úgy gondolom, a náci katonát ábrázoló kép valóban nem volt szerencsés, de nem ez volt a lényeg. Mint egyszerű halandó többnyire a saját szemszögemből nézem, és formálok véleményt az aktuális politikai vagy társadalmi helyzetről. Nem okoz problémát megemlékezni a zsidó vagy a roma holokausztról sem.
Jó pár éve, sőt évtizede vezetem adminként a Saag-Ipolyság-Šahy csoportot. Sokszor foglalkozom érzékeny, megosztó témákkal is.
Vissza a bejegyzéshez: tudjuk, mi történt 1945 februárjában. Én elsősorban azokról a szerencsétlen áldozatokról akartam megemlékezni, akik abban az időben elvéreztek, akár civilként, akár parancsot teljesítő katonaként. Az lehet német, magyar, de akár szovjet is. A legszörnyűbb benne, hogy ezeket az áldozatokat is valaki hazavárta. Nem beszélve arról, hogy tudtommal Budapest és Sztálingrád volt az a két város a világháborúban, amelyeket nem evakuáltak a harcok idején. Ezért is járt rengeteg civil áldozattal a főváros ostroma, akár a kitörés, akár az előtte levő harci események során.
Állítólag az sem tetszett az újságírónak, hogy június 4-én a FB-s profilképe alá ki merte tenni a történelmi Magyarország térképét, és odaírta, hogy összetartozunk. Amit mi összetartozásnak gondolunk, arra ő revizionizmusként tekint. Elég nehezen feloldható ellentmondás…
Igen! És ugyanezt meg fogom tenni idén is. Tudom, hogy sok szlovák félrevezetett embernek nem tetszik, de ez is csak tény, ugyanúgy, mint a kitörés a várból, vagy Horthy Miklós 1938-as bevonulása a Felvidékre. Ez is a mi történelmünk!
Horthy Miklós neve is elhangzott a számonkérésben?
Igen, mert Horthy Miklósról is megemlékeztem. Tudom, hogy ez sem tetszett sok embernek.
Nagyapám, Isten nyugosztalja egy áldott jó ember volt. Az volt az egyetlen bűne, hogy Horthy- katona volt és 1938-ban, mikor bevonult a Felvidékre, beleszeretett az én drága nagyanyámba. Szóval, ha nincs Horthy, nincs bevonulás, akkor nem vagyok én sem, de gondolom többen is így vagyunk ezzel az elszakított területeken.
Sajnálatos dolog, hogy egyesek összemossák az összemoshatatlant ezen a tájékon! Akiknek a hazafiság és az összefogás egyet jelent a revizionizmussal és az antiszemitizmussal. Ez utóbbi hangoztatása különösen szánalmas azoktól, akik a Tiso Szlovákiájára pozitív történelmi előképként tekintenek.
Forrás:ma7.sk
Tovább a cikkre »
