A kobaltkék óceán hullámai ostromolják a szürkésfekete homokkal terített tengerpartot, pálmafák dőlnek a forró szél irányába. A szigetek népe folyton mosolyog. A bennszülöttek ukulele dallamára törzsi táncukat lejtik, és minden oda érkezőnek virágkoszorú jár, mert az örök szépség világában minden ajándéknak számít. Kétszáznegyven éve, 1778. január 20-án fedezte fel az angol James Cook a Csendes-óceán közepén, az Amerika és Ázsia között félúton fekvő Hawaii szigetcsoportot, amely 1959-től az Egyesült Államok 50. tagállama – írja a Híradó. Alább a folytatás.
A The New York Times beszámol egy hároméves Gallup-kutatásról, amely a legboldogabb amerikait, s rajta keresztül a legboldogabb embereket kereste. Vizsgálták az emberek érzelmi állapotát, munkahelyi elégedettségét, étrendjét, egészségét, feszültségszintjét, lakhelyét, jövedelmét, világnézetét és egyéb jellemzőiket. A hároméves boldogságfirtató munka eredményeként elkészült az Egyesült Államok boldogságtérképe is. Eszerint a legboldogabb állam – ahol arányosan a legtöbb elégedett ember él – Hawaii. Akit netán érdekel: utána Wyoming, Észak-Dakota, Alaszka és Colorado a sorrend.
Az óceán közepén született
A nyolc nagyobb és számos kisebb szigetből álló Hawaii-szigetek vulkáni működés eredményeként jöttek létre az óceán mélyéről felszínre törő lávából. A legnagyobb sziget, Hawaii egymillió éves, három vulkán működik rajta. A szigetek először csak kopár vulkanikus kőzetből álltak, a termőföld nagyon lassan alakult ki, a növényi magokat, spórákat a légáramlatok és az óceán sodorta magával a „környező” szárazföldekről (Észak-Amerika nyugati partvidéke 3800, Tahiti 4000, Japán 6200 kilométerre van). Az emlős állatok közül csak a denevér tudta magától megtenni az utat, az összes többit emberek telepítették be.
Az első szigetlakók
A szigetek legkorábbi lakói valószínűleg a 3-4. században a Marquises-szigetekről érkező polinézek voltak. A helyi legenda szerint elsőként Hawaiiloa szállt partra, róla nevezték el a legnagyobb szigetet. A 13. században tahiti hódítók érkeztek, akik új vallást és kasztokra emlékeztető társadalmi berendezkedést hoztak magukkal. Az 1500-as évektől a Peru és a Fülöp-szigetek között rendszeresen hajózó spanyolok is feltehetően horgonyt vetettek, de soha nem térképezték föl a szigeteket.
A Hawaii-szigetek hivatalos nyelve az angol mellett a hawaii. A gond, hogy alig beszélik. A hawaii nyelvet legfeljebb a polinéz kulturális központ esti előadásain gyakorolják a fellépő művészek. Az „aloha” szót persze minden turistának megtanítják, de ez már sokkal inkább marketing, mint nyelvápolás, hagyományőrzés. Az „aloha” köszönés annyira szimbolikus jelentőségű, hogy az autók rendszámtábláján is feltüntetik. Az Egyesült Államok tagállamaiban ugyanis szokás, hogy a rendszámon az államra jellemző sajátosságokat feltüntessenek. A floridai rendszámok alján például az szerepel, hogy „Orange State”, vagyis „narancs állam”. A hawaii rendszámon az áll: „Aloha State”. A köszönésen kívül mindenki ismeri a „köszönöm” jelentésű kifejezést: „mahalo”.
Európai felfedezője
Bizonyíthatóan az első európai, aki partra szállt Hawaiin, az angol James Cook, minden idők legeredményesebb felfedezője volt, aki harmadik nagy felfedező útján érkezett oda. A kapitány célja a régóta keresett északnyugati átjáró (a Kanada északi partjai mentén az Atlanti-óceánt a Csendes-óceánnal összekötő vízi út) megtalálása volt 20 ezer fontos jutalomért. Ő a Resolution nevű hajó parancsnoka volt, kísérőhajója pedig a Discovery.
Felkerült a térképre
Cook 1776 nyarán indult, a Jóreménység fokát megkerülve, Ausztráliától délre, majd Új-Zéland partjai mellett hajózott a már ismerős terepnek számító csendes-óceáni térségbe. Tongát, majd Tahitit érintve észak felé haladtak, amikor 1778. január 18-án váratlanul megpillantották a Hawaii-szigetek középponti csoportját, amelyet a felfedező támogatója, Sandwich earlje (az admiralitás első lordja és a szendvics „feltalálója” tiszteletére Sandwich-szigeteknek nevezett el. Január 20-án partra szállt Kauai szigetén, de nem időzött sokáig, s továbbhaladt észak felé. Bár a keresett északnyugati átjárót Cook sem találta meg, feltérképezte Észak-Amerika partjait Kaliforniától a Bering-szorosig.
„Istenként” érkezett a fehér ember
Mivel a jég miatt nem tudott tovább vitorlázni, dél felé fordult, és 1778 végén ismét a Hawaii-szigeteknél járt. A térképezési munkálatok mintegy nyolc hetet vettek igénybe, majd 1779 januárjában horgonyt vetett a nagy szigeten, a Kealakekua-öbölben. Érkezésük éppen a betakarítást és Lono istent ünneplő fesztivál idejére esett, a bennszülöttek azt hitték, istenük tért vissza. Az uralkodó királyi ajándékokkal halmozta el Cookot, de a viszony megromlott, amikor a kapitány a helyiek bálványait tűzifának kobozta el. Egy hónap után vitorlát bontottak, de egy hatalmas vihar és egy eltörött árbóc miatt vissza kellett térniük. Ekkor már közel sem részesültek meleg fogadtatásban, a bennszülöttek ugyanis nem tudták mire vélni, hogy az ünnep elteltével újra látják istenüket.
Cook túszejtése a halálát okozta
A helyzet akkor mérgesedett el végleg, amikor pár őslakos elkötötte Cook egyik csónakját. A kapitány 1779. február 14-én a Tahiti-szigeteken bevált gyakorlat alapján túszt akart ejteni, akit csak a csónak visszaszolgáltatása után bocsátott volna szabadon. Ezúttal azonban melléfogott: a kiszemelt túsz a helyi uralkodó volt, akit a törzs tagjai életük árán is meg akartak védeni, a csetepatéban Cook is életét vesztette.
Egy magyar huszár Havaiin
Mindez azonban már nem befolyásolta a szigetcsoport sorsát. Cook-könyvekben és az újságokban részletesen taglalt útja és halála felkeltette Hawaii iránt az érdeklődést. Sorra özönlöttek oda a fehérek és ázsiaiak, főleg kínai, majd japán munkások. Első magyarként valószínűleg a kalandos sorsú huszár, Jajczay József fordult meg a szigeteken: 1872-73-ban Honoluluban a Hawaii Királyi Testőrség kiképzőjeként és kapitányaként tevékenykedett.
Az őslakosok nyelve még tőlük is veszélyeztetettebb
Miután a szigeteket bevándorlók özönlötték el, Hawaii népét egyre-másra érték a sorscsapások. A behurcolt betegségek miatt lélekszámuk megcsappant, később földjüktől és függetlenségüktől is megfosztották őket. Ősi kultúrájuk lassan feledésbe merült, kis híján híres táncuk, a hula is erre a sorsra jutott. A hawaii nyelv – jóllehet a helyi alkotmány szerint a szövetségi állam hivatalos nyelve – egyike a világ veszélyeztetett nyelveinek. A szigetek növény- és madárfajai közül is jó néhányat a kihalás fenyeget.
Az Egyesült Államok tette rá a kezét
1795-ben létrejött a Hawaii Királyság, amely 1810-től egyesítette a nyolc nagy és számos kisebb szigetet. 1893-ban megdöntötték az utolsó királynő hatalmát, egy év múlva kikiáltották a köztársaságot. 1898-ban az Egyesült Államok – Hawaii néven – annektálta a szigeteket, amelyek 1900-ban területi önkormányzati jogot kaptak. 1959. augusztus 21-én – fél évvel Alaszka után – Hawaii lett az Egyesült Államok 50. tagállama.
Cook kapitány emléke él
A felmérések rendszerint azt mutatják, hogy a hawaiiak a legboldogabbak az Egyesült Államokban. A szigetek lakossága több mint egymillió fő, érdekes módon a legtöbben nem a nagy szigeten, hanem a területre csak harmadik Oahun élnek, ahol a főváros, Honolulu is található.
A meggyilkolt Cook kapitány holttestét a helyiek az ottani főnököknek kijáró végső tiszteletadásban részesítették, csontjait valóságos ereklyeként kezelték. A maradványok visszakerültek legénységéhez, akik hagyományos módon a tengerbe temették. A gyilkosság helyén ma obeliszk áll.
Forrás:kuruc.info
Tovább a cikkre »
