Alighanem egyetlen politikai jellegű kérdéseben sem értek egyet <![CDATA[]]>Simon Györggyel<![CDATA[]]>, a Demokratikus Koalíció józsefvárosi képviselőjével, de egy ügyben mégis ki kell állnom mellette. Illetve nem mellette, hanem az általa hangoztatott vélemény mellett.
Ő bizonyára valami ultraliberális társadalmi berendezkedés híve, én pedig erősen konzervatív nézeteket vallok, ő valószínűleg tiszteli Gyurcsány Ferencet, én bohócnak tartom, ő feltehetően károsnak gondolja a Fidesz kormányzását, én előnyösnek látom, és így tovább. Ám van egy kérdés, amiben száz százalékosan egyetértek Simon úrral. Szerintem is „idióták azok, akik egy ókorban megírt mesekönyv szabályrendszere szerint akarják élni életüket”.
Elárulom önöknek, Kedves Fideszes Barátaim, hogy ezzel az állítással csaknem minden ateista egyetért, és azt is elárulom, hogy Magyarország lakosságának húsz, harminc százaléka szilárdan ateista. De azt is elárulom, hogy nem csak az ateisták értenek ezzel egyet, hanem a mérsékelt hívők.
Azaz, jó eséllyel egyetért Simon György állításával minden nem keresztény, vagy nem a bibliai kereszténységben hívő, esetleg a Bibliát egyfajta legalapvetőbb iránymutatásként értelmező keresztény is, tehát a katolikusok, akik ugye mindennapi életükben a katekizmust, a katolikus tanítást veszik alapul.
Ráadásul azt is érdemes önöknek tudniuk, hogy a vallásosság, illetve ateizmus kérdése önmagában teljességgel független a kormánypártiság, illetve ellenzékiség kérdésétől. Bár vannak mindenféle kutatások, amelyek igyekeznek korrelációkat kimutatni a vallásos meggyőződés és például az iskolázottság vagy a lakóhely kapcsolatában, hogy azután más kutatások a pártpreferenciákat vizsgálják a lakóhely vagy a vallásosság vonatkozásában, s így talán felfedezhető bizonyos összefüggés egyik és másik között, valójában ilyen összefüggés nincs és nyilván nem is lehet.
De kérem, szóljanak, ha – miközben nem figyeltem oda – a Fidesz klerikális párt lett, mert akkor sürgősen le kell adnom a tagkönyvemet.
Elárulom továbbá önöknek, Kedves Fideszes Barátaim, hogy bár „Magyarország egy több mint ezer éves keresztény gyökerekkel rendelkező ország”, azért hazánk meghatározó értékrendje mégsem a Biblia tanításain alapul. Persze kultúránkban ezernyi formában jelen van a bibliai tanítás, de szerencsére sokkal meghatározóbb mindaz, amit tudományos gondolkodásnak nevezünk. Értékvilágunkban – mint az európai kultúra egészében – a tudás megelőzi a hitet, a praktikum megelőzi a misztikumot, a fizikai létezés bármelyik problémája megelőzi a spiritualitás összes kérdését.
Ahhoz, hogy európai magaskultúránk létre jöhessen, természetesen nélkülözhetetlen volt a kereszténység – leginkább egyéni hitet és személyes isten-ember kapcsolatot hirdető individualizmusa –, de ugyanilyen nélkülözhetetlen volt a görög-római hagyomány, a reneszánsz és a reformáció új szemlélete és persze a felvilágosodás nagy eszmélése.
Természetesen ettől még nem helyes ócsárolni a szentírás alapján élőket, de szerintem nekik ugyanúgy el kell viselniük a nézeteiket érő kritikai megnyilvánulásokat, akár a legdurvább és legprimitívebb kritikai megnyilvánulásokat is, mint mindenki másnak. Mint ahogyan például a muzulmánoknak is el kellene viselniük azt, hogy Európában a hitüket, istenüket, prófétájukat esetleg kigúnyolják.
Kedves Fideszes Barátaim, arra kérlek benneteket, ne sétáljatok be a politikai korrektség mocsaras zsákutcájába. A PC-beszéd elvárása ahelyett, hogy megakadályozná a sértegetést, valójában a vitát, végső soron magát a nyilvános kommunikációt akadályozza meg. A politikai korrektség a baloldal eszköze arra, hogy nyelvileg is ellehetetlenítse a vele szemben álló gondolatok megfogalmazását. Szeretném, ha megértenetek, Kedves Fideszes Barátaim, a PC elvárása nem tartozik a polgári szabadság híveinek az eszköztárába.
Ha ránk nézve ez sértő, akkor is, elmondhatja gondolatait, ha bennünket ez bánt, ha minket ez megaláz, ha nekünk ez nem előnyös, akkor is, akkor is és akkor is. És azt se felejtsétek, hogy néhány elvbarátotok, például ugye én, még egyet is ért vele.
Forrás:flagmagazin.hu
Tovább a cikkre »
