Idén is közel negyven hátrányos helyzetű, határon túli fiatal érkezett Budapestre a július 4–11. között megrendezett Gyökerek Táborba. A felvidéki, kárpátaljai, erdélyi és délvidéki gyerekek tíz napig közösségi élményeket, kalandokat élhettek át, és felfedezhették az anyaországot. A tábort a Szent Ignác Jezsuita Szakkollégium volt és jelenlegi szakkollégistái szervezik önkéntesen.
A Gyökerek Tábor a Szent Ignác Jezsuita Szakkollégium szakkollégistáinak egyik legrégibb kezdeményezése, amely immár 23 éve biztosít egyedülálló élményeket olyan kamaszoknak, akiknek másképp nem lenne esélyük utazni, táborozni vagy az anyaország szépségeit felfedezni.
Személyes beszámoló olvasható.
A tábort mi, volt és jelenlegi szakkollégisták, barátok önkéntes alapon szervezzük a Jézus Társasága Magyarországi Rendtartománya támogatásával. Számunkra is felejthetetlen élményt, mély kapcsolódásokat és komfortzónából való kilépést jelent ez a tíz nap, az előkészületektől egészen az elpakolásig.
Mi, stábtagok, a gyerekeket hét napon át megszámlálhatatlan színes programra kísértük el, változatos helyszínekre, amelyekről a nap végén a tábor Facebook-oldalán is beszámoltunk, így a szülők valós időben tudták követni a gyerekek kalandozásait. Idén eljutottunk többek között a Magyar Zene Házába, a Fővárosi Nagycirkuszba és az Állatkertbe, valamint barangoltunk a Budai Várban, az esztergomi bazilikában, sőt, a Tihanyi Bencés Apátságban is. Megnézhettük az Országházat, a Mátyás-templomot, libegőztünk, boboztunk, balatoni kompra és dunai sétahajóra szálltunk, rengeteget játszottunk a Normafa és a Margitsziget hatalmas rétjein.
Az izgalmas kalandokon túl azonban még meghatározóbb a Gyökerek Táborban egy összetartó közösség kialakulása. Bár tábori keretek között csak egyszer találkozunk egymással – hogy minden évben újabb gyerekek kapjanak esélyt a nyaralásra –, itt szoros barátságok köttetnek. A különböző országokból érkező kamaszok hamar megtalálják egymással a közös hangot; a hét második felére a kiscsoportokat egyre nehezebb szétválasztani, hiszen a kékek már a zöldek cimborái lettek, a pirosak pedig a sárgákkal verődtek össze. De legalább ennyire jó dolog a csoportvezetőkkel is barátkozni, beszélgetni, séta közben szójátékokkal és fejtörőkkel múlatni az időt. Mindenkire jut valamilyen kiemelt szerep: ki a viccmesélésért, ki a napi híradóért vagy a tábori levelek postázásáért felel, de vannak zenészek is a hosszabb buszutakra – ők általában a tábori misére is befoghatók –, és persze minden táborban szükség van tábori orvosra, akit a legapróbb horzsolástól a hasfájásig mindennel meg lehet keresni. Ilyen elengedhetetlen háttérmunkát még sokan végeznek, hiszen a mindennapok gördülékenységét a reggeli és vacsora elkészítésével vagy épp mosogatással is lehet segíteni. Persze, a stáb tagjai számára sem csak a munkáról szól ez a másfél hét: a hosszúra nyúló esti megbeszélések során (vagy után) mi is játszunk, kötetlenül beszélgetünk, és odafigyelünk egymásra.
Erre a személyes odafigyelésre, a jezsuita lelkiség egyik fő jellemzőjére épül a Gyökerek Tábor szellemisége is. Célunk, hogy megadjuk az ide érkező táborozóknak azt a megérdemelt törődést és őszinte kíváncsiságot, amitől fontosnak, értékesnek, szerethetőnek érzik magukat. Többen nehéz helyzetből érkeznek a táborba, itt azonban lehetőségük van tiszta lappal nyitni és kapcsolódni.
A jezsuita lelkiség az esti imákban, valamint a tábornyitó és a táborzáró szentmisében is a tábor kísérője, és nagy örömünkre ilyenkor jezsuita atyákkal is találkozhatunk.
Forrás és fotó: Jézus Társasága Magyarországi Rendtartománya
Szöveg: Nyári Borbála
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
