Nincs ma egyetlen olyan társadalom sem a világon, ahol a globális identitásháborúban képviselt józan „normalitás” olyan stabil társadalmi többséggel bírna, mint nálunk – mutat rá Bogár László.
Az alelnök – nationalturk.com
A brüsszeli bürokrácia nyilvánvalóan mindent elkövet azért, hogy a hatalmas korrupciós botrányból minél kisebb legyen. Ebben valószínűleg együttműködik vele a fősodor sajtó. Ennek ellenére úgy tűnik, hogy az Európai Unió 2022. december 12. után már nem lehet ugyanaz, ami e nap előtt volt. Bogár László közgazdász professzornak tett föl kérdéseket a Gondola.
– Professzor úr, a belga rendőrség óriási bátorságról tett tanúbizonyságot: őrizetbe vette az Európai Parlament alelnökét, aki az eddigi információk szerint brutális korrumpálódást követett el. Bűntársai is vannak, mindannyian az EU-garnitúrán belülről. Ha tovább dőlnek a dominók, elegendő lehet-e az Európai Parlament újraválasztása, vagy, miként évezredek óta történik: belülről robban szét a birodalom?
– Én e lelkesült várakozástól egy árnyalattal kevésbé vagyok derűlátó, és úgy vélem, hogy sem egyik, sem másik nem fog bekövetkezni. Mármint nem robban szét a birodalom, legalábbis most és ettől semmiképpen nem, és nem fogják újraválasztani az Európai Parlamentet sem. A dominók sem fognak tovább omlani, legalább is annál tovább semmiképpen sem, mint ameddig e színjáték forgatókönyvírói e dőlést helyesnek vélik. Nem nagyon lehet kétségünk afelől, hogy precízen megtervezett színjátékről van szó. Nincs olyan uralmi tényezője a világnak, akiről ne lenne „dosszié”, tehát soha nem az a kérdés, hogy valaki miért követett el valamit, hanem az, hogy miért épp most és így derült ki róla, hogy elkövette. Nem kérdés, hogy az alelnökasszony viselt dolgairól az elkövetés pillanatától kezdve mindent tudtak az illetékesek, de ebből még nem lett volna semmiféle ügy, ez mondhatni természetes, hisz maga az Európai Parlament eleve egy „csinált” („manufactured”) konstrukció, ahol a képviselők nagy része, bár a hivatalos javadalmazásuk sem mondható szerénynek, de, fogalmazzunk így, „lobbysta”, aki a jövedelmei nagy részét politikai korrupcióból szerzi. A „normál üzemmenetet” ez egyáltalán nem zavarja, hisz „cosi fan tutte”. Ha most ügy lett belőle, akkor az nem a belga rendőrség halálmegvető bátorsága miatt van, hanem azért, mert az alelnök asszony volt olyan korlátolt és ostoba, hogy nem észlelte, vagy legalább is nem észlelte időben, hogy „csalinak” használják fel, egy sokkal fontosabb játszmában. Mert miközben „apuval” meg a „barátjával”, aki egyben személyi titkára is volt, önfeledten lapátolták ki a pénzt, arra már nem terjedt ki a figyelmük, hogy mindez „figyelve van”. Bár a történet valóban fontos rétegeit a dolog természetéből eredően soha nem fogjuk megismerni, feltehetőleg arról van szó, hogy a Európai Parlement és az Európai Bizottság közötti alig burkolt hatalmi harc egyik epizódját látjuk. Az elmúlt évtized során a „nem létező” globális szuperstruktúra „felvásárolta” az Európai Parlement képviselőinek nagy részét, és segítségükkel egyre gátlástalanabb diktatúrát gyakorol az Európai Bizottság felett. Ezt azért teheti meg, mert ezek a „nem létező” erők arra is ügyeltek, hogy teljesen megalapozatlan módon, az európai integráció egész történelmi logikájával szembe menve újabb és újabb jogosítványokkal „megerősödve” most már akár magát az Európai Tanácsot is támadhatja ez a korrupt Parlament. Feltehetőleg egy belső uralmi konfliktusról van szó, és az alelnökasszony rosszkor volt rossz helyen, így kiváló „csali” lett belőle. Egy korrupciós ügy feltárása mindig csillapító hatással tud lenni azokra, akik ilyenkor kicsit megilletődötten arra gondolnak, hogy ezzel az erővel lehettem volna én is az áldozat, és ez egy ideig talán lecsendesíti őket. Ezzel együtt is persze érdemes figyelni a fejleményeket, de túl sokat aligha fogunk „látni”, mert a látványtechnikai felszín arra szolgál, hogy elfedje a valódi látványt.
– Az Európai Unió vezetőségében egy cseh, egy ciprusi és egy német politikusnőn is tonnás korrupciógyanú nehezedik. A struktúra eddig nagyon hatékonyan tudta ártalmatlanítani, kifárasztani az elszámoltatási követeléseket. Van-e esély rá, hogy a cseh, a ciprusi és a német rendőség bátorságot merítsen a belga példából?
– Nem, nincs semmi esély, kizárólag csak akkor, ha ezek a személyek is megfelelő „csalinak” bizonyulnának. De fontos hangsúlyozni, hogy önmagában a korrupció evidencia, mondhatni „alapértelmezett”, így a korrupciós ügyek csak akkor „derülnek ki”, ha egy sokkal fontosabb uralmi játszmában kerül látótérbe a korrupt célszemély. Szóval túl sok derűlátásra nincs okunk.
– Az Európai Unió vezetősége erkölcsileg szürke – immár sötétszürke – övezet. Ennek korrupt figurái akarják Lengyelországot és Magyarországot, csak ezt a két tagállamot, hófehérré mosni. Az Európai Parlament mostani lebukása mennyire fékezheti meg az ellenünk acsarkodó rasszista szélsőséget?
– Semennyire sem, hisz a kettőnek semmi köze egymáshoz. Magyarország és Lengyelország nem a jogállamiság és „átláthatóság” miatt van folyamatosan támadás alatt, ez csak „fedő szöveg”, magyarázó ideológia. A legmélyebb ok az, hogy azzal, hogy ebben a harmadik világháborús kísérletben a „nem létező” világerő, és az általa üzemeltetett amerikai birodalom újra legyőzte a német és orosz birodalmat, és ezzel az elmúlt 33 évet e térségben megalapozó globális hatalmi egyezség végleg összeomlott. Ha viszont összeomlik a térség rendszereinek alapját képező globális hatalmi egyezség, akkor evidens módon az erre épülő „rendszerváltás rendszerei” is véget érnek rövid időn belül, és hogy milyen lesz az új rendszer azt még értelemszerűen senki nem sejti. A térség kulcsszereplője Lengyelország és az ellene irányuló támadás nem egyszerűen a fennálló kormány elleni akció, hanem már a „rendszerváltást” készíti elő. A Magyarország elleni támadás ennél is mélyebb oka viszont az, hogy a globális identitásháború főszereplőivé váltunk. Nem egyszerűen Orbán Viktor, vagy a Fidesz kormány, hanem maga a magyar társadalom. Nincs ma egyetlen olyan társadalom sem a világon, ahol a globális identitásháborúban képviselt józan „normalitás” olyan stabil társadalmi többséggel bírna, mint nálunk. Az új globális hatalmi egyezség azonban még az eddiginél is határozottabban akarja ezt az általunk megtestesített globális hatalmi „akadályt” egyszer és mindenkorra eltávolítani. És ehhez a kikerülhetetlen újabb globális és lokális rendszerváltozás sajnos jó alkalmat kínál a világot ténylegesen irányító erőnek, és az általa „futtatott” amerikai birodalomnak. Ezen az ilyen jelentéktelen epizódok, mint az alelnökasszony csaliként való lebukása, nem sokat változtatnak. Az előttünk álló évek minden eddiginél súlyosabb konfliktusokat sejtetnek.
Molnár Pál
Forrás:gondola.hu
Tovább a cikkre »
