Valóságos küzdelmet folytat a magyar gyermekért a környező nagyvárosokkal – többek között Bethlennel és Déssel – a Magyardécsében működő általános iskola és a hozzá tartozó szórványkollégium. Balla Enikő, az intézmény igazgatója biztos benne, hogy ha az iskola megszűnne, akkor az ottani magyarság is a felmorzsolódás sorsára jutna. Magyardécsében ezért is védik az iskolát, ami nemcsak az oktatás, hanem a hagyományőrzés színtere is.
– Egy-egy térségben, a szórványban élő magyarságnak többek között a kulturális és oktatási intézmények adnak erős kapaszkodót. Mit jelent a magyardécsei általános iskola és a hozzá kapcsolódó szórványkollégium a környékben élő magyarság életében?
– A szórványkollégiumnak nagyon nagy megtartó ereje van, amire nagy szükség volt. Elsősorban azért, mert tíz-tizenkét éve nem születik elegendő gyermek Magyardécsében, ami az iskolában is egyre nagyobb gondokat jelentett. Próbáltunk ezért a kisbuszunkkal a térségből gyermeket hozni az iskolába, de a környező településeken sem találtunk elég fiatalt. Akit lehetett, megszereztünk, de a szomszédos nagyobb városokkal, Bethlennel és Déssel nehezen tudunk versenyezni. Mindenki a gyermekekért küzd, és ha sikerül valakit megszerezni, akkor igyekszik is megtartani. Ezért jött jól a szórványkollégium elindítása, mert így távolabbról is ide tudunk vonzani gyermekeket, hála Istennek van igény az intézményre. Ezzel egyelőre meg tudtuk menteni az iskolát, ami kulcskérdés a többségében vagy teljes egészében román települések szorításában levő, amúgy magyarok lakta Magyardécsében. A dombtetőre épült, főként mezőgazdaságból élő falucskánk egyelőre állja a sarat, ha ide beházasodik egy román ember, akkor ő magyarosodik el köztünk.
– Honnan, milyen távolságról érkeznek a gyermekek az intézménybe?
– Az iskolánkban jelenleg 137 gyermek tanul, a nagy részük magyardécsei, a többi más településről érkezett hozzánk. Utóbbiak közül tizennyolcan ingáznak, ugyanennyien pedig a szórványkollégiumban laknak, még moldvai csángó diákjaink is vannak. Mi ezután is harcolni fogunk az iskolánkért, hiszen így a gyermekeink helyben vannak, nem kell más településre elmenniük tanulni, sőt, máshonnan jönnek diákok hozzánk. A küzdelem nem könnyű, sok erőfeszítést igényel, hogy meg tudjunk maradni. Sokat kell nyújtanunk azért a gyermekeknek, hogy ne menjenek el máshová. Ebben segítségünkre van, hogy anyaországi és más pályázatokból szépen felújítottuk az iskolát, a tantermeink például interaktív táblával is rendelkeznek. Ezzel tudunk versenyezni a városi intézményekkel. Fontos, hogy magyar iskoláktól sosem veszünk el gyermekeket, csak onnan csábítunk hozzánk diákokat, ahol nincs magyar intézmény.
– Az ingázás, a nagyobb távolság, és főleg az azzal együtt járó költségek elriaszthatják a szülőket egy távolabb levő iskolától. Tudnak ebben segíteni a családoknak?
– A kisbuszunkat a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt.-től nyert támogatásokból és más pályázati pénzekből tartjuk fent. Az ingázó gyermekek zöme nem jönne hozzánk, ha a szolgáltatásért fizetni kellene. Éppen azzal győztük meg a szülőket, hogy a kisbusz ingyen hozza és viszi a diákokat, háztól-házig. Ez így nemcsak ingyenes, de biztonságos is.
– A magyar nyelvű oktatásban a siker kulcsa az lehet, hogy szorosan fogják, és nem tévesztik szem elől a diákokat. Van arra lehetőség, hogy bárhogy, akár tanórákon kívüli foglalkozásokkal segíteni tudják a gyermekeket, fiatalokat?
– Ahogy elindult a gyermekek szállítása, rögtön láttuk, hogy az ingázó tabulókkal külön is kell foglalkozni, erre még nagyobb lett az igény, amikor a szórványkollégium is megnyílt. Sajnos a messzebbről érkező gyermekek között kevés az igazán jó képességű, és a többségüknek komoly lemaradásuk van. Éppen ezért a pedagógusaink délután külön foglalkoznak az ingázó és a bentlakó gyermekekkel, magyar nyelvből, matematikából és más tantárgyakból zárkóztatjuk fel ezeket a diákokat. Ezt a feladatot a pedagógusaink több mint tíz évig ingyen végezték, de tavaly óta, szintén anyaországi támogatásoknak köszönhetően, már fizetést kapnak a kollégák a délutáni foglalkozásokért.
– Egy közösség, település, térség jövője azon is múlik, hogy az ott élő emberek ápolják-e a hagyományaikat. Mennyire ragaszkodnak Magyardécsében és a környéken, a szórványban élő magyarok őseik kulturális örökségéhez?
– Még ragaszkodunk a magyar hagyományainkhoz, gyökereinkhez, a feladatot leginkább az iskola vállalja fel. Élnek még a karácsonyi szokások is, most is mentek a gyermekek kántálni, aminek nagyon örülök. Az óvodában, iskolában megtartjuk a farsangi ünnepséget is, mint ahogy húsvétkor a gyermekeink még locsolkodnak. A városokban ezek a szokások már sajnos nem élnek, nálunk is az óvónők és a pedagógusok járnak elől jó példával. Ők tudatosítják a gyermekekben, hogy magyarok, és megvannak a hagyományaink.
– Működnek civil szervezetek, egyesületek a településen?
– A néptánc-oktatásnak nagy hagyománya van a településen, a gyermekek több csoportban, nagyon lelkesen jártak a foglalkozásokra, egészen addig, amíg ki nem tört a koronavírus-járvány. Remélem, hogy ha megszűnik a pandémia, akkor újraindulnak majd a néptánc foglalkozások, mert nagyon várják már a gyerekek ezeket az órákat.
– Mi segíthetne abban, hogy a térségben élő szórvány magyarok megőrizzék identitásukat, esetleg létszámban is megerősödjenek?
– Egy faluban a legfontosabb, hogy megmaradjon és működjön az iskola. Ha megszűnne a magyar nyelvű oktatás, akkor nemcsak a tanítás érne véget helyben, hanem az az intézmény is eltűnne, amely most a hagyományokat ápolja. Fontos lenne az is, hogy újra jól tudjon működni helyben a mezőgazdaság, ami ismét nehézségekkel küzd. Emiatt olyan gyermekek is elmennek máshová, külföldre munkahelyet keresni, akik egy jól működő gazdaságban helyben maradnának. Évekkel ezelőtt nagy lendületet adott, hogy az anyaországból sok támogatás érkezett hozzánk, sok gazda fejlesztett akkor. A rendszerváltás óta soha nem kaptunk akkora segítséget, mint abban az időben, aminek köszönhetően sokan kedvet kaptak a mezőgazdasághoz. Jó lenne, ha újra lenne majd ilyen pályázati program, ez reményt adna a fiataloknak. A fiam most végez a 12-ik osztályban, és nem tudja, hogy beálljon a gazdaságba vagy tanuljon tovább. Ha jobban menne a gazdálkodás, könnyen lehet, hogy maradna, így viszont lehet, hogy elhagyja ő is a települést. Ha egy távoli városba kerül, talán magyarságát is elveszíti, ezért van szükség a működő iskola mellett az erős helyi gazdaságra.
The post Hatalmas kincs a magyar gyermek egy szórványiskolában appeared first on Külhoni Magyarok.
Forrás:kulhonimagyarok.hu
Tovább a cikkre »
