Arra lehet most számítani, hogy a már háromszorosan is bukott ellenzék nem nyugszik bele az elveszített választásba. Várható, hogy megkezdik a minden téren megnyilvánuló agresszív politikájukat, amelynek célja az erőszakos hatalomátvétel. Ennek megvalósítása érdekében szükségük van egy teljesen lojális, hatékony és brutálisan fellépő szervezetrendszerre.
Csak az a nemzet, amely maga választja meg sorsát, és nem mások választanak helyette, csakis az rendelkezik saját, az önazonosságán alapuló nemzeti jövővel. Ilyen volt a Rákóczi-szabadságharc sorsválasztása a Habsburgok által ránk erőltetett kényszersorssal szemben. Majd követte az 1848-as forradalom és szabadságharc sorsválasztása, szintén a Habsburgok által elrendelt végzet megtörése érdekében. Azután a szovjet birodalom a második világháború után helyettünk választott nemzetünknek sorsot. ’56-ban azonban megmutattuk, hogy képesek vagyunk szakítani a ránk tukmált végzettel. A rendszerváltás hajnalán úgy tűnt, végleg megszabadultunk a mások által erőszakolt fátumtól.
A 2010 előtti nyolc év MSZP–SZDSZ-kormányzása azonban ráébresztette a nemzetet arra, hogy el akarják venni tőlünk a szabad jövőválasztás lehetőségét. 2006 őszére világossá vált számunkra, hogy az ország öntudatlanul a nemzetáruló baloldal rendszerváltás előtti, már egyszer ránk kényszerített sorsát ismétli meg. Újból mások, külföldi háttérhatalmak és hazai bérenceik, karöltve a brüsszeli abszolutizmussal, akartak helyettünk és nekünk sorsot választani. 2010 tavaszára határozottan föllázadtunk jövőnk alakításának e baloldali kényszere ellen.
A nemzet a saját, személyes sorsát akarta, és nem a neobolsevik kényszersorsot megismételni. Hiszen Magyarország 2010-ben gazdasági és morális értelemben is az összeomlás szélére jutott. Nem akartuk a bolsevizmus liberális köntösbe bújtatott reinkarnációját. Nem akartunk és ma sem akarunk a zsákutcába torkolló sikertelen liberális demokráciák reprodukciójává válni. 2010-ben a magyar nemzet végre ismét visszanyerte méltóságát. Azóta saját, a magunk által irányított sorsunkat éljük, nem a mások által megszabottat. Ez a mi nemzetünk szabadon választott sorsa, a saját választásunk által alakított jövő.
A korlátlan hatalmának kiépítésére törekvő Brüsszel a demokrácia- és nemzetgyilkos Soros Györggyel szándékegységben most is a nyakunkba akarta akasztani az általuk megálmodott bevándorlóországok kényszersorsát. Nekünk, a magyar népnek azonban hatalmában állt, hogy a kilóra megvásárolt ellenzék, az amorális brüsszeli elit és Soros migránsbiznisz-spekuláns által képviselt, nyílt társadalomnak csúfolt, beteges, dezintegrált, elfajzott egzisztenciaformát nyújtó kényszersorsa ellenében újból saját nemzeti sorsot válasszunk.
Azzal a mások által elrendelt jövővel szemben mondta ki ítéletét most a választópolgárok kétharmada, amely valójában megfosztotta volna hazánkat nemzeti, történelmi és kulturális önazonosságától, attól, amitől Magyarországot a magyarok országának hívják immáron több mint ezer esztendeje. Az ellenzék által görcsösen erőltetett jövő az illegális bevándorlók tömegeinek betelepítése révén kevert népességet hozott volna létre, továbbá állandósította volna a káoszt, a fölfordulást és az erőszakot. Magyarország bevándorlóországgá vált volna sok nyugat-európai államhoz hasonlóan.
Ezért 2018. április 8. nemcsak egyszerűen a választás napja volt, hanem több ennél: a szabad sorsválasztás melletti kiállás az ellenzék, a Soros és a Brüsszel által eltervezett brutális kényszersorssal szemben. Tudtuk jól, hogy a Fidesz–KDNP a választások megnyerésénél jóval többet akart. Mint ahogyan a Soros György zsebében lévő ellenzék is jóval többet akart egy egyszerű választási győzelemnél. Ez a már-már a csőcselék szintjére süllyedt, szedett-vedett ellenzék a bevándorlásellenes kormányt ki akarta hajítani a hatalomból, és olyan bevándorláspárti kabinetet tákolt volna össze, amely lebontotta volna a határzárat és végrehajtotta volna migránsok tízezreinek betelepítését.
A választási győzelem után is föl kell tennünk a kérdést, hogy soha ne tévesszük szem elől, a nemzeti-polgári oldal részéről mi is volt a mélyebb értelme, a magasabb rendű célja a választás megnyerésének? Mi is volt az a cél, hogy a Fidesz–KDNP győzelmével egész Magyarország, minden magyar ember nyert? Arról döntöttünk tehát, hogy nem akarunk olyan országban élni, ahol a Soros-hálózat zsarolja és ugráltatja a neki pitiző bábkormányt, és közben mi, magyarok fizetjük az élősködő és randalírozó migránsok tízezreinek eltartásának árát. Arról döntöttünk, hogy egy biztonságos országban fogunk élni, ahol a magyar emberek – és csakis a magyar emberek – akaratát érvényesítő, erős nemzeti parlament és nemzeti kormány dönt az ország ügyeiről.
Mi, magyarok egyértelművé tettük, hogy nem szeretjük, ha a nemzet sorsát birodalmi helytartók akarják intézni helyettünk. Április 8-án újra egy fenyegető birodalomnak és helytartóinak mutattunk utat. Ne legyenek kétségeink afelől, hogy útjában álltunk és állunk továbbra is egy tervnek, amely fel akarja számolni a nemzeteket és kevert népességű Európát akar létrehozni. Útjában álltunk és állunk továbbra is egy pénzügyi és politikai birodalomnak, amely ezt a tervet tűzön-vízen keresztül végre akarja hajtani, bármi is legyen az ára. Ki kell mondanunk világosan és érthetően, a Soros-terv végrehajtása érdekében egész Európában el akarják takarítani az útból a nemzeti érdekeket képviselő kormányokat.
A Soros-szervezetek az elmúlt években behálózták az európai döntéshozatal összes meghatározó fórumát és jelen vannak az ellenzéki pártok hátországában is. Úgy viselkednek, mint egykoron a kommunista agitátorok. Ördögi és rafinált módszereikkel a Soros-zsoldosok akarják meghatározni, hogy mit tegyünk, mit mondjunk, mit gondoljunk, sőt hogy minek tartsuk magunkat. Ezeknek a leples bitangoknak a valódi célja nem más, mint a posztkeresztény és posztnemzeti korszak megvalósítása. Egy olyan világba akarnak kényszeríteni bennünket, amelyben a szuverén nemzetállamokat és a nemzetek akaratát maga alá gyűrő világkormányzás zajlik. Abban a világban harmadik nemet kreálnak, ott nincs helye a keresztény hitnek, a családok feleslegesek, a nemzetek is elavultak. Annak a világnak a vezetőit egyedül a klánszolidaritás tartja össze, és egyetlen vezérlőelv uralja kormányzásukat, az ateista szélsőliberális dogmák. Nekünk azonban a családunk és a keresztény hazánk az első.
Arra lehet most számítani, hogy a már háromszorosan is bukott ellenzék nem nyugszik bele az elveszített választásba. Várható, hogy megkezdik a minden téren megnyilvánuló agresszív politikájukat, amelynek célja az erőszakos hatalomátvétel. Ennek megvalósítása érdekében szükségük van egy teljesen lojális, hatékony és brutálisan fellépő szervezetrendszerre.
A több mint kétezer Soros-katona és gyűlöletaktivistáik minden eszközt be fognak vetni, hogy az ünnepi hangulat helyett a győztes pártszövetség és kormánya elleni hisztéria uralja el az utcát és a közhangulatot.
Ukrajnában, Macedóniában és Szlovákiában kipróbált módszerekkel próbálnak majd nyomást gyakorolni a kormányzati szervekre. Kiképzésük és szellemi trenírozásuk alapján úgy gondolják, hogy a célok elérése érdekében bármilyen eszközt felhasználhatnak. Már korábban is azt hirdették, hogy mellőzni kell mindenféle morális megfontolást. Amikor az aktivista cselekszik, a hazugság, a megtévesztés, az erőszak teljesen legitim eszközei ennek a csapatnak. Végső soron megkísérelhetik Magyarország belső rendjének szétzilálását, amely azonban nem lenne más, mint lázadás. Ugyanis aki olyan tömegzavargásban vesz részt, amelynek közvetlen célja, hogy az Országgyűlést, a köztársasági elnököt, a Kúriát vagy a kormányt jogköre gyakorlásában erőszakkal vagy akár csak ezzel fenyegetve is akadályozza vagy intézkedésre kényszerítse, a lázadás bűntettét követi el, és kettőtől nyolc évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.
A mai felelőtlen ellenzéki pártoknak már így is az a kényszersorsuk, hogy soha ne kormányozzanak, nemzetellenes politikájukkal kizárták magukat a kormányváltás lehetőségéből. Eltartó gazdáikhoz fűződő folytonos igazodási kényszerük miatt képtelenek saját önálló politikai sorsot választani és azt megvalósítani. Újból bebizonyosodott, hogy minden politikai erő közül egyedül csak a polgári, nemzeti, keresztény értékeket valló pártszövetség áll szilárd szellemi, sőt lelki alapokon. Az elmúlt évezred megtartó és szabadságot biztosító szellemi fundamentumai mindig nemzetiek voltak.
Ebben az értékelvűségben áll nemzetünk méltósága.
Petrin László
A szerző jogász
Forrás:gondola.hu
Tovább a cikkre »
