Isten Igéje imaívet teremt a Vatikán és Budapest, meg valamennyi város, falu között szerte a világon, bármely felekezetben éljenek is az imádkozó lelkek. Most, ezen a délelőttön elzarándokoltam a Via della Conziliazione öreg kockalapjain a Szent Péter tér irányában található karmelita templomba, a Santa Maria del Carmelo in Traspontina-ba. Miért oda?
Mert szülő és felnevelő városom, Győr Rába-parti karmelita temploma végig kísérte gyermekségemet. Édesanyám oda ment minden reggel imádkozni családunkért. Közel laktunk, a későbbi Schweizerhof nevet kapott épületben. Száz méterre a karmelitáktól.
Aztán meg azért is, mert háromemeletes családi házunkkal szemben, a káptalandombi felhajtó út szögletében kicsiny szükséglakás szobában lakott az a karmelita szerzetes, akitől latinul tanultam, meg Aqinói Tamás filozófiáját bontogatta ki kamaszszomjúsággal kutató értelmem előtt. Csodáltam végtelen egyszerűségéért, mély tudásáért és kérlelhetetlen kritikájáért a kommunista ateizmusról és a kapitalista materializmusról. Az sem volt semmi, hogy az 1960—as években kínaiul tanult, mert misszióba szeretett volna menni Kínába. Ezt a vasfüggöny megakadályozta, majd súlyos betegsége nyomán kijuttatták szerzetesi elöljárói előbb Bécsbe, aztán Rómába. Itt is halt meg.
És most ezen a hétágra sütő, kéklő egű római reggelen itt állok a karmeliták Szent Péter-tér közeli templomában. A lelkem beleremeg, amint a hosszú templomhajó kőlapjain ballagok, s megállít a fríz karmelita professzor, újságíró, mártírteológus, professzor, Szent Titus Brandsma ember nagyságú plakátja, amely a templomfalon jobbról-balról látható. Imádkozáshoz keresek egy csendes padsort. Hátizsákomból előveszem német nyelvű protestáns Losungomat, bibliaolvasó kalauzomat és az olasz nyelvű bibliaolvasó naptárt, a La fede ogni giornot, a hit napi táplálékául szolgáló katolikus naptárt. A protestáns igekalauzban a gyönyörűen mély ószövetségi Ige szinte elállítja a lélegzetemet:
Rögvest azokra gondolok, akik Isten szemefényeként, keresztyénként, hitükért bántalmazást vállaltak és szenvedtek el, s a mártíromság sem riasztotta el őket Istentől, hittől.
Itt áll előttem embernyi méretben a fríz Titus Brandsma szerzetes alakja, aki 1881-ben született Frízföldön, az észak-német holland határ közelében. Pappá szentelése után kiváló tehetségét a filozófia és a misztika kutatásában és tanításában kamatoztatta. A holland Nijmegen Katolikus Egyetemén tanított 1923 óta, később rector magnificusa lett. A náci ideológiával szemben erős kritikákat fogalmazott meg. Folyamatosan felemelte szavát a sajtószabadság mellett a német megszállás idején. Hollandiában a katolikus újságírók országos szervezetének volt a kinevezett lelkésze.
Számára a sajtó az oktatás és tájékoztatás kivételes eszköze volt, túllépve az akadémiai világ határait, milliókhoz szólt. A sajtószabadság neki azt jelentette, hogy szabad volt az emberi méltóság előmozdítása, a tények mögötti igazság kutatása, felismerése, megfogalmazása és követése. Szemében az emberi méltóság megölése az élő Isten arcának letörlését jelenti a világ és az emberiség színéről, és ezt nem fogadta el. Protestáló katolikus volt az emberi méltóságért.
1942 januárjában letartóztatták és a dachaui koncentrációs táborba hurcolták, ahol július 26-án hunyt el. Mártírélete sokaknak jelentett vigasztalódást a legmélyebb mélységekben. 2022-ben Ferenc pápa szentté avatta. Ő is egyik szemefénye volt Istennek, amiként a német kiváló protestáns teológus, D. Bonhoeffer is, akit pedig ’45 elején végeztek ki. Brandsma kivégzése előtt néhány héttel ezt írta:
Ez a mélységekben is Isten jelenlétét hívogató bizalom, remény és imádság kísérte Kovács K. Zoltán életét is, akinek e márciusi hét elején emlékezett meg a KDNP frakciója a Nemzeti Sírkertben lévő sírja előtt küzdelmes kisgazda, majd keresztyéndemokrata életéről. A Győr környéki Börcs és Mosonmagyaróvár katolikus agrármérnöke, a szociálisan érzékeny politikus emigrációjában a Szabad Európa Rádió szívesen hallgatott szerkesztője volt sok éven át. Amint lehetett, a hazai keresztyéndemokrácia elindításáért Münchenből Budapestre jött. Nekem áldott emlékű atyai támogatóm volt első könyveim megjelentetésében és a Protestáns Műhely szellemi, theo-politikai szolgálatában.
A nagy rendszerváltó kereszténydemokrata nemzedék tagjaként szervezte és működtette fáradhatatlanul, humorral és hittel a Barankovics Alapítványt. Felesége, Etelka mindenben tapintatos szeretetével kísérte. Számos találkozás emléke ébredt bennem itt Rómában is, például az első győri KDNP konferenciáé, 1992-ben, amit ő szervezett, Békés Gellért, Pápai Lajos püspök úr, dr. Szolnoki Erzsébet egyháztörténész előadásaival, megnyilatkozásaival. Protestánsok a kereszténydemokráciában címmel a Protestáns Műhely bibliai alapú értékrendjéről, theo-politikai céljairól szólhattam.
Most, hogy elmenetelének 15. évfordulóján a KDNP frakció tagjai megálltak emlékező főhajtással földi nyughelyénél, nekem a gyertyagyújtás maradt itt önkéntes feladatként a vatikáni karmelita templomban. Őérette, Etelkáért, testvéri szívéért és a protestánsok KDNP-beli együttműködését szelíd, de határozott szóval igénylő bölcsességéért adtam hálát gyertyagyújtás előtt. Börcs községben található emléktáblájának felirata valóságos confessio politicus, ami most is felidéződött bennem:
Meggyújtott két gyertyám Titus Brandsma és Kovács K. Zoltán emlékezetére ég itt a Via della Conziliazione karmelita templomának március eleji hűvös csendjében. És közben valaki idelép hozzám, az ügyeletes szerzetes, tapintatosan padomra teszi azt a kis hirdetőcédulát, amelyen hívogatás olvasható imacsendre Ukrajnáért és Oroszországért. Let there be peace on earth, let there be an end to war, let us pray for this – olvasom a lapocskán. Legyen béke a földön, legyen vége a háborúnak, imádkozzunk ezért… Nem szándékoztam, de ez a felhívás arra ösztönzött, hogy meggyújtsam a harmadik gyertyát is. És imádkoztam, dúdolgattam közben a börtönlelkészi szolgálataim idején a pálhalmai börtönóriás fogvatartotti himnuszát: Hevenu shalom alechem, havanu shalom elachem…
Milyen különös, hogy 2023 március idusára közeledvén, azt érezhetem, hogy ez a világméretű békevágy, és békeima jótékony felszálló harmatködként lengi körül a Szent Péter kupoláját. Hogy mindenen a világosság és a fény legyen úrrá. Belső szemeimmel látom, a Duna-parti Parlament kupoláját éppúgy, mint a győri karmelita-templom és a Püspökvár égre mutató, embereknek lelki oltalmat kínáló, hirdető templomtornyait. Uram, halld meg milliók imáját, s add nekünk a Te békességedet, Feltámadott. Halálon, öldöklésen, sötét erőkön diadalmas Krisztus, könyörülj meg rajtunk….
Dr. Békefy Lajos/Felvidék.ma
Forrás:felvidek.ma
Tovább a cikkre »
