Megjegyzés: e cikkből messze több érthető meg az amerikai politikáról, mint az eddig a sajtónkban az elmúlt 27 évben megjelent bármely transzatlantista szakértő „elemzéséből”.
A kötelező olvasmányként nyugodtan kategorizálható cikk (gúnyos) címe: „Neokonok mint a képzelet szüleményei”.
(Nem szarkasztikus) alcíme: „Gengszterizmusuk bírálata antiszemitizmus?”
A cikk szerzője Philip Giraldi, akiről néhány sor, mielőtt balliberálisaink zöld gyík-/jugoszláv békaemberekről stb. kezdenének hisztériázni.
Giraldi a CIA volt terrorelhárítási és katonai hírszerzési szakértője.
Később újságíró- és tévékommentátorként dolgozott, valamint a Nemzeti Érdek Tanácsa ügyvezető igazgatója. Ez az agytröszt az amerikai kormánynak kiegyensúlyozottabb közel-keleti politikáját szorgalmazza.
Giraldi történelemből doktorált. Folyamatosan ad interjúkat „mindkét” oldal médiumainak, vagyis a BBC-nek éppen úgy, mint az al-Jazeerának, a Russia Today-nek, az iráni Press TV-nek és így tovább. A 2008-as elnöki kampányban Ron Paul külpolitikai tanácsadója volt.
Olaszul, németül, spanyolul és törökül folyékonyan beszél.
Esszéjét így kezdi:
Van egy elnökünk, aki harcias Iránnal, „harci csizmákat” küld az Iszlám Állam elleni harcra, aki szenvedélyesen szereti Izraelt, és aki növeli az amúgy is túlduzzasztott katonai költségvetést. Ha az ember neokonzervatív lenne, mi az, amit ebben nem szeretne? És mégis, a médiában lévő és a különféle agytrösztök sokaságában kényelmes székeikben üldögélő neokonok gyűlölik Trumpot. Gyanítom, ez három okból van így. Az első az, hogy azért, mert Trump tudja, ki vágta a hátába a kést a 2016-os kampány során, és sem megbocsátani, sem alkalmazni nem volt hajlandó őket. Valamint azért, mert nem érdekli bégetésük, vagyis megtagadja tőlük azt a státuszt, amiről úgy gondolják, hogy megérdemlik saját maguk által hirdetett külpolitikai briliánsságuk okán.
Másodszor: Trump kitartóan akar kapcsolatokat teremteni Oroszországgal. A főként zsidó neokonok az Oroszország szó hallatán minden esetben maguk elé képzelik a pogromokban részvételre kész, közelgő kozákok patáinak mennydörgését. És ez különösen igaz Vlagyimir Putyin rezsimjére is, amely a reneszánszát élő Szent Oroszország. Amikor éppen nem arra gondolnak, hogy valami miért mindig 1938 és München, a neokonok csaknem annyira nyugalmukból kibillent állapotba kerülnek, amikor arra gondolnak, hogy éppen 1905-ről és Ogyesszáról van szó.
Az első kettőhöz kötődő harmadik ok az, hogy ha van Oroszországhoz hasonlóan kéznél lévő, hihető és veszélyes ellenség, úgy folyik a készpénz a védelmi iparból az alapítványokba és agytrösztökbe, amelyekben a neokonok üldögélnek, amikor éppen nem irányítják a Pentagont és a Nemzetbiztonsági Tanácsot. Kövesd a pénzt! Úgyhogy mindez törzsi emlékekkel kombinált önérdek: pénz, státusz és Oroszország zsigeri gyűlölete.
/Giraldi esszéje az itt idézett résznek sokszorosa hosszát tekintve. Lassan el kellene gondolkodni nálunk is egy olyan hír- és véleményportál elindítását, amely minden korlátoktól éppen olyan szabad, mint az UNZ Review, hogy csak egyetlen példát említsek, azaz az e cikket közlő amerikai portálét – jegyzi meg az anyag szemlézője, Lovas István./
Forrás:kuruc.info
Tovább a cikkre »
