Három hónap telt el azóta, hogy elindult a ferencvárosi iskolákban a MAMZA menzareform kísérleti programja. A tavaly novemberi kezdés után visszamentünk megtudni, szeretik-e a gyerekek, tényleg kevesebb étel megy-e a kukába, és mennyire valósultak meg az eredeti elképzelések. Az első időszak tapasztalatai szerint a változtatás jó irányba indult. De már látszanak azok a pontok, ahol még finomhangolásra van szükség, hogy itt és más iskolákban is így működhessen a menza.
A MAMZA menzareform kezdeményezés egy ferencvárosi szülői közösségből indult 2025 őszén, amely a Bakáts téri Ének-zenei Általános Iskolában vetette fel először az iskolai menza megújításának ötletét. A szülők – köztük Barsabás-Sánta Edina fenntarthatósági szakember – egy olyan rendszert szerettek volna létrehozni, amelyben az iskola, az önkormányzat, a közétkeztető cég, a szülők és a gyerekek közösen dolgoznak a minőségibb és fenntarthatóbb étkeztetésért.
A kezdeményezés hamar szélesebb összefogássá nőtte ki magát. Létrejött egy iskolai élelmezési munkacsoport civil és önkormányzati szakértők bevonásával, a projekt pedig a Budapest által is támogatott SchoolFood4Change program szakmai hátterére is támaszkodhat. Így született meg a MAMZA mint társadalmi startup, amely nemcsak a menza megújítását, hanem az egészséges és fenntartható étkezés szemléletének terjesztését is célul tűzte ki.
Igazi menzaforradalom. Gyrostál és választható menü is lesz ősztől két állami általános iskolában
A salátabárt is szeretik
A tavalyi közbeszerzési eljárást a Bakáts téri iskolában a Hungast Csoport nyerte el, amely több fenntarthatósági vállalást tett az új rendszer működtetésére. A cég már számos intézményben bevezette „Szupermenza” programját, amelynek egyik legfontosabb eleme a svédasztalos, szabadszedéses tálalás.
A ferencvárosi modell azonban egy kicsit más. A Bakáts téri iskolában a szülők kezdeményezésére indult a menzareform, és nem az étkeztető biztosítja a szükséges eszközöket, például a tálalópultot, hanem az önkormányzat és a szülők végezték el az átalakításokat.
Barsabás-Sánta Edina, a MAMZA program egyik alapítója szerint az első hetek kifejezetten biztatóak voltak. A többféle étel és a választható menü azonnal elnyerte a gyerekek tetszését. „Nagyon pozitív benyomásaink voltak, a gyerekek kifejezetten élvezték, hogy választhatnak, a salátabár például minden várakozásunkat felülmúlta. Kiderült, hogy szívesen kísérleteznek különböző zöldségekkel”. A nyugodtabb étkezéshez az is hozzájárult, tette hozzá, hogy az ebédidőt 5–10 perccel meghosszabbították, így a gyerekeknek több idejük marad az étkezésre.
A kezdeti lelkesedés után azonban már árnyaltabb kép rajzolódott ki. „Egy idő után sorra érkeztek olyan visszajelzések, hogy a színvonal csökken, a közétkeztető részéről érezhető az odafigyelés hiánya. Az ételek kezdik megközelíteni a korábbi menza megszokott szintjét, többek szerint időközben változott a fűszerezés is. És valószínűleg a ‘hozzászokás-faktor’ is szerepet játszik ezekben a benyomásokban” – teszi hozzá.
Az is igaz, hogy a tapasztalatok eddig inkább informális beszélgetésekből származnak. A szervezők hamarosan reprezentatív felmérést készítenek a szülők és a gyerekek körében, így pontosabb képet kapnak a „célközönség” véleményéről.
Kié az étkezési kultúra?
A rendszer működésében egy másik probléma is kirajzolódott: a motiváció és az együttműködés hiánya. „Az irány mindenképpen jó, de az együttműködés még döcög, és sokkal intenzívebb párbeszédre lenne szükség az étkeztető, az iskola vezetése és a pedagógusok között” – mondja Barsabás-Sánta Edina. A tanárok bevonása kulcskérdés, egyelőre azonban úgy tűnik, sokan nem érzik magukénak az ügyet. Az eleve túlterhelt tanárok teherként élik meg az étkeztetés szervezését, felügyelését.
„A pedagógusok egy része hajlamos kivonulni ebből a történetből, mert számukra ez csak egy újabb feladat. Az látszik, hogy az iskolavezetésnek nagyobb szerepet kellene vállalnia a rendszer elfogadtatásában, teljes mellszélességgel odaállva az ügy mellé, nem dőlhetünk hátra, csak mert elindult valami. Világosan kell kommunikálni a tanárok felé, milyen óriási szerepük van a menza fejlesztésében, hogy együtt a legtöbbet tudjuk kihozni a lehetőségekből.”
A változás nem áll meg a tányérnál
Az új szemléletű menza a gyerekek edukálására, étkezési szokásaik, étkezési kultúrájuk fejlesztésére is remek lehetőség. Sokan például jóval többet szednek a tányérjukra, mint amennyit meg tudnak enni, pedig bármikor kérhetnek repetát. Pedig tudjuk, hogy az egészséges élethez hosszútávon milyen fontos az, hogy ne együk többet a kelleténél csak azért, mert lehet.
„Ez egy közös tanulási folyamat, a szakembereknek, pedagógusoknak és gyerekeknek egyaránt” – mondja a MAMZA alapítója.
A program sikere múlhat azon, sikerül-e letörni ezt a passzivitást, és megértetni a pedagógusokkal, miért fontos és miért mindenki közös ügye a minőségi, kulturált étkezés. Ehhez megtalálni a szövetségeseket az egyik legnagyobb kihívása a MAMZA önkéntes szervezőinek, akik egyszerre célozzák a felelős, döntéshozó szinteket és támogatják alulról induló programokkal a szemléletváltást.
A cél világos: az új menzát az étkezési kultúrának is követnie kell, ami nem egyszerű, mert a hozott családi minták sok mindent felülírnak, nem egyszerű. átadni az egészséges és fenntartható étkezés üzenetét.
Fenntartható menza?
A fenntartható menza egyik kulcskérdése az ételpazarlás visszaszorítása, a kidobott ételmennyiség csökkentése, amely a szabadszedéses rendszer egyik legfőbb eredménye.
Mi lesz az étellel, amit a gyereked nem eszik meg a menzán?
Ezt ugyan méri a Hungast és az intézményüzemeltető is, az adatok azonban egyelőre nem egységesek. „Nem teljesen transzparens a mérés. Összehangolt és egységes adatgyűjtésre lenne szükség, hogy valódi számok alapján lehessen tovább fejleszteni a rendszert” – mondja Barsabás-Sánta Edina. Az mindenesetre már most látszik, hogy drasztikusan csökkent az ebédelés végén kidobott étel mennyisége.
A fenntarthatósági vállalások közül nem valósult meg minden. A lebomló csomagolóanyagok használatát például nem tudta tartani a szolgáltató, és a kisétkezésekre – tízóraira és uzsonnára – ígért extra zöldség- és gyümölcsadagok sem érkeztek meg.
Közösségi élelmiszer-szövetkezet született
Egyelőre az egyik legfontosabb elem, a helyi termelőktől történő beszerzés a jelenlegi, erősen központosított rendszerben gyakorlatilag megvalósíthatatlannak tűnik. „A profitorientált nagy cégeknek sem szándékuk, sem lehetőségük nincs arra, hogy ne az ország másik végéből szállított, hatalmas tételben érkező alapanyagokkal dolgozzanak. Nincs az a helyi termelő, aki ekkora mennyiséget biztosítani tudna” – magyarázza Barsabás-Sánta Edina.
A hosszú távú megoldást a decentralizált rendszer jelenthetné. Az ideális modell az lenne, ha 2–3 intézményt kiszolgáló helyi főzőkonyhák működnének – hasonlóan ahhoz, ahogy a bölcsődékben vagy az óvodákban -, ezek rugalmasabban tudnának alkalmazkodni az igényekhez. Ferencvárosban már tervezik is ezt, a kerületben 2027-től ilyen rendszerben működhetne a közétkeztetés. Tavasszal új szakaszba lép a ferencvárosi menzareform, a kerület további hét iskolájára írják ki a szabadszedéses étkeztetési pályázatot.
A helyi alapanyagok bevonására a program kezdeményezői saját megoldással álltak elő. Létrehozták a MAMZA Közösségi Élelmiszer Szövetkezetet, amelyet idén januárban jegyeztek be. „A szövetkezet célja, hogy megvalósítsa azt, amit az étkeztető és az önkormányzat jelenleg nem tud. Szeretnénk a termelőket összekötni a családokkal, együttműködve az országos hálózatot építő Kosár Közösséggel is” – mondja az alapító.
Az élmény alap
Az egyesület céljainak fontos része az élményalapú edukáció is, amely egész évben segítené a szemléletformálást az iskolákban és a családok körében. A MAMZA most készülő pedagógiai programja ezt a tanmenetbe építené be. A tervek között szerepelnek tangazdasági és közösségi kerti látogatások. Az, hogy a gyerekek megismerjék az élelmiszerek eredetét, ne csupán bolti áruként tekintsenek a zöldségekre és gyümölcsökre. Sőt, az ételkészítési ismeretek is helyet kapnának a tananyagban, például tankonyhák kialakításával, ami – ha sikerül elég iskolát bevonni – stabil piacot jelenthet a helyi termelőknek is. Így a gyerekeken keresztül meg lehet szólítani az erre fogékony szülőket is.
Ezt célozza a MAMZA több programja is, amelyet az elmúlt hónapokban rendeztek. A FINI Feszten az egyesület partnerei, például a Felelős Gasztrohős bevonásával kóstoltatás és edukációs játékok várták a családokat, a tanév végére pedig piknikkel készülnek a szervezők.
A svédasztal önmagában nem elég
A MAMZA programja iránt jelentős az érdeklődés. Edinát és kollégáit több mint tíz iskola – intézményvezetők és szülői közösségek – keresték meg azzal, hogy ők is szeretnének finomabb, egészségesebb és zöldebb menzát.
A szervezők hamarosan minden érdeklődő számára elérhetővé teszik a módszereiket és tapasztalataikat, hogy ezekre építve minél több helyen történhessen előrelépés. Tavasszal pedig az összes érintett, köztük a Ferencvárosi Intézményüzemeltetési Központ és a Hungast bevonásával közös fórumon beszélnék át az eddigi tapasztalatokat, és azt, hogyan lehet a működő megoldásokat más iskolákba is átültetni.
Az elmúlt három hónap egyik legfontosabb tanulsága az, hogy a svédasztalos rendszer valóban működik, de Barsabás-Sánta Edina arra figyelmeztet, hogy önmagában nem oldja meg az iskolai közétkeztetés problémáit. „A szabadszedés jelentősen csökkentheti a kidobott étel mennyiségét, de ez csak egy része a korszerű és fenntartható közétkeztetésnek. Ha nem társul mellé szemléletformálás, valódi változás sem fog történni.”
Gyors kérdések és válaszok a programrólMi az a MAMZA program?
Egy ferencvárosi menzareform kezdeményezés, amely az iskolai étkeztetés minőségének és fenntarthatóságának javítását célozza.
Hol működik jelenleg?
Kísérleti jelleggel a Bakáts Téri Ének-Zenei Általános Iskolában és a Molnár Ferenc Magyar–Angol Két Tanítási Nyelvű Általános Iskolában indult el Budapest IX. kerületében.
Mi az újdonság a rendszerben?
A program lényege az is, hogy a szülők, az iskola, az önkormányzat és a szolgáltató együtt alakítja a menzát, nagyobb hangsúlyt kap a választási lehetőség, az étkezési élmény, valamint az egészséges és fenntartható szemlélet.
Csökkenti az ételpazarlást?
A tapasztalatok szerint igen, kevesebb étel kerül a kukába, bár a mérési adatok még nem teljesen egységesek.
Milyen kihívások merültek fel?
A minőség ingadozása, a pedagógusok bevonásának hiánya és az együttműködés nehézségei jelentik a fő problémákat.
Még többet a MAMZA-aról itt olvashatsz!
Fotók és szöveg: Pomaranski LucaTurn the Tables
A Tudatos Vásárlók Egyesületénél célunk, hogy az asztalra fenntartható forrásból származó élelmiszer kerüljön, minél kevesebb élelmiszerhulladékot termelve. Turn the Tables projektünk fókuszában a közétkeztetés áll, eseményeket és rendezvényeket szervezünk, helyi fenntartható projekteket népszerűsítünk. A Tudatos Vásárlók Egyesületének magyar partnere a Zuglói Önkormányzat, a projektet a Dortmundi önkormányzat koordinálja, a német CIR-rel együttműködve.
A Turn the Tables projektet az Európai Unió DEAR Programjának pénzügyi támogatásával valósítjuk meg. A projekt tartalmáért kizárólag a Tudatos Vásárlók Egyesülete vállal felelősséget, az nem tükrözi feltétlenül az Európai Unió álláspontját.
Ez a poszt Három hónap után: mit tud a ferencvárosi álommenza? először itt jelent meg: Tudatos Vásárlók.
Forrás:tudatosvasarlo.hu
Tovább a cikkre »
