A Burkina Fasó-i Pauline, Bernadette és a másik Pauline nővér 2014 óta szolgálnak a sivatag városban. Történetük, amelyet a közelmúltban ismertetett az algériai katolikus egyház honlapja, bemutatja azokat a feltérképezetlen, kiszámíthatatlan, nehezen megközelíthető utakat, amelyeken azok járhatnak, akik egyszerű és örömteli szívvel vallják Jézus nevét.
Timimoun városa az algériai sivatag közepén, Algírtól több mint 1200 kilométerre délre, az azonos nevű oázisban fekszik. Az idegenvezetők a neoszudáni stílusban épült épületek vörös-okkersárga színe miatt hívják fel rá a figyelmet. A valamivel több mint harmincezer lakos között – akik mind muszlimok – él Pauline, Bernadette és a másik Pauline nővér.
A három apáca a Bam-tavi Miasszonyunkról nevezett rend tagja. Az őslakosokból álló Burkina Fasó-i kongregációt 1967-ben alapította az afrikai missziókkal foglalkozó fehér atyák körébe tartozó Denis Tapsoba és a francia Alain Gayet. Ötven évvel rendjük alapítása után a nővérek már hazájukon kívül is alapítottak szerzetesközösségeket, egészen Franciaországig.
Bernadette és a két Pauline „véletlenül” került Timimounba, hogy helyettesítsék a fehér misszionárius nővéreket, akiknek a száma egyre fogyatkozott. A három apáca nem tudott arabul, nem ismerték jól Algériát, csak azt tudták, hogy a városban nincsenek keresztények. De tudták azt is, hogy nincsenek egyedül, és hogy hogyan kell venniük az akadályokat.
Minden kezdet nehéz, és látszatra erőpróbáló. A városban és a környező falvakban lakó asszonyok nem tudnak franciául, a nővéreket pedig nagy kihívás elé állította, hogyan oldják meg így a feladataikat. Mindezek ellenére megpróbálták folytatni a fehér nővérek által elkezdett munkát: azóta is szerveznek programokat a nők támogatására, e találkozókon többek között főzni és varrni tanítják őket. A nővérek eleinte motorkerékpárral keresték fel a falvakat, ahol rögtön megkezdték a felzárkóztatást. Ezt követően úgy döntöttek, hogy elsősorban a neuromotoros fogyatékkal élő gyerekeknek szentelik tevékenységüket. Házról házra jártak a fogyatékos gyermekek családjaihoz, hogy támogatást nyújtsanak nekik, majd néhány felnőttnek is elkezdtek segíteni.
A közelség spontán gesztusából új utak nyíltak, és apránként egy kis szociális szervezet jött létre. A nővérek először otthonukban tettek szabaddá egy szobát, hogy „saját” gyermekeikre vigyázzanak. Ezt követően egy algériai fogyatékkal élők egyesülete is felfigyelt a munkájukra és támogatni kezdte azt. Az átmenetet egy volt tanárnő, a nővérek által gondozott gyermekek egyikének édesanyja könnyítette meg. Helyiségeket szerzett a fogyatékkal élő gyermekek számára, ezt követően a segítségkérések száma robbanásszerűen megnőtt. Ma már több mint 120 tizenöt év alatti kiskorúról gondoskodik az egyesület, amely a nővérek munkáján kívül öt önkéntes segítségére is támaszkodik.
Bernadette nővér szerint az együttélésnek ez a formája mindennap alkalmat ad arra, hogy megélje és megerősítse keresztségi és szerzetesi fogadalmát. A nővérek elmondása szerint kezdetben, amikor az emberek megtudták, hogy nem muzulmánok, aggódtak, és sürgették őket, hogy térjenek át az iszlámra, ha nem akarják kockáztatni, hogy a pokolra kerülnek. Ma már mindenki előtt ismert imádságos lelkületük. Sőt, néhány muzulmán család, ha megpróbáltatásokkal és veszélyekkel szembesülnek, még meg is kéri a nővéreket, hogy imádkozzanak értük.
A legközelebbi keresztények 350 kilométerre laknak a nővérek házától. A laghouati egyházmegye, amelynek Timimoun is része, szinte egész Algériát lefedi az Atlasz hegységtől délre. 2019-ben e területen a közel ötmilliós lakosságból kevesebb mint 2100 fő volt megkeresztelt keresztény. A papok, akik a nővérek házában mutatnak be szentmisét, a nyugaton fekvő El Meniaa vagy a délkeleten található Beni Abbès városából érkeznek. A timimouni parányi szereztesközösséghez nemsokára csatlakozik a fiatal Suzanne nővér is, aki jelenleg Algírban tanul arabul. Bernadette és a két Pauline nővér már szeretettel várják őt.
Fordította: Varga Judit
Forrás és fotó: Fides.org
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
