Harmincadik születésnapját ünnepelte a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Bölcsészet-és Társadalomtudományi Karának Lengyel Tanszéke. Az október 16-án tartott jubileumi rendezvényen egykori és jelenlegi oktatók, hallgatók és vendégek idézték fel a tanszék múltját, beszéltek a jelen kihívásairól és a jövő lehetőségeiről.
A Bölcsészkaron, a Danubianum épületben tartott rendezvény remek alkalmat biztosított az alapítók, volt és jelenlegi oktatók, illetve hallgatók találkozására, a panelbeszélgetésekben a múlt felidézésére, nosztalgiázásra, a tanszék jövőjének tervezésére, és nem utolsó sorban a pázmányos-lengyeles közösség megerősítésére.
Az ünnepségen Birher Nándor, a PPKE BTK dékánja és Jarosław Bajaczyk, a budapesti Lengyel Intézet igazgatója mondtak köszöntő beszédet. A dékán kiemelte: a közép-európai régió, Közép-Európa fogalom, aláhúzta a lengyel-magyar kapcsolat, barátság fontosságát is, amely „mindig az arányérzék viszonya volt, és a katolicizmusé”, ezért elemi szükség, hogy a Pázmányon legyen lengyel képzés.
Rímeltek erre Jarosław Bajaczyk igazgató gondolatai is, aki azt hangsúlyozta, hogy „a rendszerváltás előtti Magyarországon a lengyel szak volt az egyetlen olyan szláv filológiai képzés, amelyet kifejezetten nem politikai okokból oktattak és hallgattak, hanem a magyarok lengyelek iránti őszinte szimpátiája és a lengyel kultúra iránti szeretete miatt”. Hozzátette továbbá: „Lengyelország számára fontos a lengyel tanulmányok megőrzése a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen. Legyen szó akár akadémikusokról vagy végzős hallgatókról, a polonisták fontos szerepet játszanak Lengyelország pozitív megítélésének elősegítésében és a lengyel gondolkodásmód nemzetközi színtéren való megértésében.”
Közép-Európa, a nem mindig könnyű, de ezeréves múlttal rendelkező lengyel-magyar viszony, valamint a lengyel és magyar kultúra közötti hídépítés a kerekasztal-beszélgetéseknek is vissza-visszatérő eleme volt.
Az első panelben a Lengyel Tanszék alapítója és első vezetője (1995–1999), Kovács István, Pálfalvi Lajos, korábbi tanszékvezető (2000–2025) és Németh-Marton Orsolya, a tanszék jelenlegi vezetője beszélgettek múltról, jelenről jövőről.
Kovács István az alapítás körülményeit idézte fel: eredetileg egy komplexebb, a Jagellók államát megidéző képzésben gondolkodott, ebből lett végül – legalábbis névleg – egy „szimpla” lengyel filológia. Névleg, hiszen a Pázmány BTK lengyel szakára mindig is jellemző volt egy, a lengyelen és a klasszikus értelemben vett filológián túlmutató gondolkodásmód és kurzuskínálat.
Ezt erősítette meg Pálfalvi Lajos is, amikor visegrádi szlavisztikát emlegetett, ami a gyakorlatban azt jelenti, hogy a hallgatók tágabb kulturális kontextusba helyezve találkoznak a lengyel kultúrával, ami által szélesebb látókörre tehetnek szert. Emellett a kétezres évek elején egy kétéves Közép-Európa specializáció is színesítette a palettát.
Németh-Marton Orsolya a jövőre vonatkozó tervekről beszélve szintén visszatért Közép-Európa gondolatához, a tervek között szerepel ugyanis egy olyan képzés létrehozása is a Wacław Felczak Alapítvánnyal együttműködésben, amely integrálná a klasszikus bölcsészképzést az innovációk világával és a mesterséges intelligenciával.
Nem mentek el szó nélkül amellett sem – amit minden résztvevő kiemelt –, hogy a hajdan nagylétszámú szak napjainkra eléggé összezsugorodott. Emiatt azonban nem panaszkodni kell – állapították meg, hanem kreatív megoldásokat keresni. Így például a jövő tanévtől levelező munkarendben indul majd a szlavisztika képzés lengyel szakiránya, mivel az látszik kirajzolódni, hogy manapság nem annyira az érettségizők, mint inkább a valamivel idősebb, már diplomás, dolgozó korosztály lát potenciált egy lengyel szakos diploma megszerzésében.
Hogy mihez is lehet kezdeni a munka világában egy „pázmányos lengyeles diplomával”, arra az est második panelbeszélgetésében derült fény, ahol volt hallgatók osztották meg tapasztalataikat e téren, és beigazolódni látszott a tézis, miszerint manapság mind a kulturális, mind az üzleti szférában nagy szükség van olyan szakemberekre, akik nemcsak a lengyel nyelvet, hanem a kultúrát, a történelmet, a „lengyel lelket” is magas szinten ismerik, és hogy valóban tele a munkaerőpiac „lengyeles ajánlatokkal”. A beszélgetésben különböző területeken elhelyezkedett hajdani hallgatók vettek részt. Egyikük lengyel-magyar kulturális alapítványnál dolgozik, más a média világában vagy multicégnél, miközben szabadúszó kulturális menedzserként irodalmi, filmes vagy akár képregényfesztivált szervez. De akadt a résztvevők között főállású anyuka is, aki emellett műfordítóként kamatoztatja lengyelszakos diplomáját. Más lengyel egyetemen oktató docens, de a varsói Liszt (korábban Magyar) Intézet jelenlegi igazgatója is a Pázmány lengyel szakán szerzett diplomát (ők sajnos nem tudtak részt venni az ünnepségen, hogy megosszák tapasztalataikat); sőt a Lengyel Tanszék jelenlegi vezetője is az intézményben végzett.
Abban szakterülettől függetlenül mindenki egyetértett, hogy a legtöbb és a legfontosabb, amit a Pázmány lengyel szakjától kaptak, az egyrészt az a bizalom, amelyet egykori oktatóik kezdettől beléjük vetettek; a rengeteg szakmai lehetőség, amelyeket tanulmányaik kezdetétől megadatott nekik, másrészt az az összetartó közösség, amelynek mai napig részei. Valóban különleges közösség az, amely a Lengyel Tanszék körül az elmúlt harminc évben kialakult, leginkább abból a szempontból, hogy tagjai szakmai féltékenység nélkül, önzetlenül tudják egymás támogatni – hiszen bőven elég tág a lengyel kultúra ahhoz, hogy mindenkinek jusson belőle egy szelet, amivel szakmai szempontból foglalkozhat.
Az est további részében a szórakozásé volt a főszerep, a résztvevők lengyel kulturális kvízen mérhették össze tudásukat. A program támogatóinak – a Lengyel Intézetnek, a Wacław Felczak Alapítványnak és a Kispolszkinak – köszönhetően pedig nemcsak a nyertesek, hanem minden jelenlévő izgalmas ajándékokkal távozhatott, miután a jelenlévők koccintottak a Lengyel Tanszék elmúlt harminc és jövőbeni legalább ennyi évére. „Isten éltesse a lengyel szakot. Nekünk adjon bölcsességet, hogy kitaláljuk, mivel tudjuk megszólítani a hallgatókat, ezután pedig adjon hallgatókat is” – fogalmazott búcsúzóul Birher Nándor.
Forrás és fotó: PPKE BTK
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
