Harisnyatartó

A legkönnyebb dolog utálatos dolgokról írni.

Van pár női ruha, amit gyűlölök, mondjuk a csúcshármas: a gombos kardigán, a kertésznadrág, s a harisnyatartó. Szerintem maximálisan nőietlenek.

S nem vagyok ezzel egyedül. Feleségem mesélte, hogy amikor aktív gimnáziumi tanárnő volt, hallotta kolléganőktől a tanácsot: ha a tanár néni szexis, s a kamasz fiú diákok nagyon nézik őt, a legjobb megoldás felvenni egy csúnya kardigánt, ettől jellemzően lelohad a srácok hevülete, s nyugodtan lehet órát tartani.

Szerencsére a harisnyatartó ma már csak retró viselet, egyszerűen okafogyottá vált a harisnyanadrág megjelenésével.

Ugyanis a XX. sz. 50-es évein végén jelent meg a harisnyanadrág, előtte nem létezett. Korábban kellett a harisnyatartó, hogy ne csússzon le a nő lábán a harisnya. Szóval a derékon viselt harisnyatartó kényszer volt, ez tartotta meg 2-2 ponton a harisnyát.

Anyám mesélte, hogy amikor először munkába állt 1961-ben, első fizetése 900 Ft volt, s ebből elköltött 300 Ft-ot egy darab harisnyanadrágra – akkor ezt csak csempészeknél lehetett kapni, nem volt kapható az országban, viszont minden fiatal nő ilyet akart, szóval aki tudott nyugatra utazni, az rendszeresen csempészett, jobb üzlet volt műszaki cikkek behozatalánál.

Ami azonban meglepett már kamaszkorban: milyen sok férfi imádja a harisnyatartót, azt egyenesen valamiféle szexis ruhadarabnak tekintve. Különösen zavart ez, mert én meg nem tudtam az egészben semmi szexiset látni. Engem kifejezetten zavart, ha láttam az a deréken lógó izét. De láthatóan nagyon elterjedt tetszés volt ez, hiszen a sztriptíztáncosnőknél szinte egyenruha.

Amikor a 80-as évek végén, 90-es évek elején beindult a „szexuális forradalom” a tv-ben, újra ezzel szembesültem. Végképp elkönyveltem: akkor ebben se hasonlítok az átlagra.

Közvetlenül a kommunizmus bukása előtt volt nyugaton ugyanis a nagy televíziós szofterotikus hullám. A kemény pornó már marginális lett, elfoglalta helyét a szubkultúrában, de kiment a fősodorból, viszont még a feminista hullám nem érkezett meg.

Ebben az ideiglenes résben helyett kapott a játékos, sokszor kifejezetten bugyuta erotika. Ma már bármilyen ilyen szofterotika hatalmas tiltakozást váltana ki nyugaton mint “nők megalázása”. Ez a hullám nagyjából a 90-es évek közepéig ment egyébként. Aztán már csak a nyugat perifériáján élt tovább: Oroszországban és Törökországban.

Hírdetés

Aki nem élte ezt meg, annak egyes korabeli filmek és tv-műsorok megnézése segíthet. Az olasz Colpo grosso nevű tv-vetélkedőt ajánlhatom példának, ahol a műsor lényege, hogy táncosnők sztriptízt mutatnak be, s a két játékos pontokat gyűjt kérdésekre adott válaszokkal, bizonyos számú hibás válasz esetében pedig vetkőzniük kell.

Magyarországon a német verzió – Tutti Frutti – volt ismert, mert a kábelhálózatokon jellemzően megvoltak a fő német tv-csatornák. Ez nem keverendő a magyar Tutti Fruttival, mely egy keménypornós lap volt a 90-es években, a kettő között csak névazonosság van.

A magyar celeb Kiszel Tünde karrierje is úgy kezdődött, hogy a Tutti Fruttiban volt táncosnő, mármint a német tv-műsorban, nem a pornólapban.

Emellett számtalan más tv-sóműsornak voltak hasonló elemei. Volt egy szintén olasz vetélkedő, ahol házaspárok versenyeztek, s a feleség egyes ruháit “elvesztette” (nem emlékszem a címére).

Tulajdonképpen ezeknek a műsoroknak a hatalmas érdeklődési köre amiatt volt, hogy mindezt a tévében adják, mert egyébként alig volt benne valami, ami ne lenne látható máshol, pl. egy nudista strandon több dolog volt látható, mint ezekben a műsorokban.

Én is csak a német verziót ismertem. Aztán később tudtam meg, az eredeti verzió az olasz, de van a németen kívül svéd és spanyol változat is. Ezekből már csak az ezredforduló után láttam részeket, az internet jóvoltából.

Alapvetően szeretem a sztriptízt, amolyan határesetnek tekintem a művészet és a pornográfia közti szürke tartományban. Ami azonban mindegyik említett műsorban zavart: minden versenyző szinte egyenruhában van, hasonló stílusban öltözve, s mindegyiken van harisnyatartó.

A YouTube-on nem érdemes keresni őket, alig van, nem a meztelenség miatt, hanem a szerzői jogok miatt – inkább pornóhonlapon vagy orosz videóhonlapokon vannak részek.

Idén értesültem ezzel kapcsolatban valami újról. A műsornak volt egy latin-amerikai verziója is, mégpedig brazil változat, Cocktail néven. Teljesen azonos a koncepció: bohóckodó műsorvezetők, táncosnők, andalító zene, bugyuta kérdések, 2 versenyző, akik vetkőznek, ha pontokat vesztenek.

Viszont egy hatalmas meglepetés: a brazil verzióban szinte sosincs harisnyatartó!

Hát, azt hiszem, még egy jele annak, hogy szocializációm során magamba szívtam a latin-amerikai kultúrát, s az ottani közelebb áll hozzám.


Forrás:bircahang.org
Tovább a cikkre »