Beszélgetés Sebesi Noémi Kinga neurológussal Az orvosi pálya volt az egyetlen opció, mely felmerült számára, Sepsiszentgyörgyről indult, és ide is tért vissza Sebesi Noémi Kinga neurológus szakorvos, aki pár hónapja „teljes jogú” tagja a Dr. Fogolyán Kristóf Megyei Sürgősségi Kórház ideggyógyász csapatának. A szakorvossal elsősorban az úgynevezett degeneratív betegségekről beszélgettünk annak apropóján is, hogy 1997 óta minden év április 17-e a Parkinson-kór világnapja.
Sebesi Noémi Kinga a sepsiszentgyörgyi Mikes Kelemen Elméleti Líceum diákja volt 12 éven keresztül, 2009-ben jutott be a marosvásárhelyi orvosi és gyógyszerészeti egyetemre, majd a hatéves képzés után a rezidensi éveket is Marosvásárhelyen töltötte, tavaly szeptemberben kerültek haza családjával Sepsiszentgyörgyre. Eleinte csak ügyeleteket vállalt, majd idén februártól már teljes körű alkalmazottja a kórháznak. A logika, a következetesség, a racionalitás vonzotta a neurológiai pályára. Egyetemi tanulmányai negyedik évében Erasmus ösztöndíjjal Budapesten volt szakmai gyakorlaton, akkor még a belgyógyászat iránt érdeklődött, majd két hónapnyi kintlét után eldőlt, hogy mégsem ez lesz a pálya számára. Ezután jött képbe a neurológia, melyet ötödéven tanítanak az egyetemen, már az első kurzusok után nagyon megtetszett, és ez a „szimpátia” azóta is tart.
Az idegek pusztulásának betegségei
A neurológia általánosan a központi és a perifériás idegrendszer strukturális elváltozásaival foglalkozik, azaz a szervi elváltozásokkal, melyeket különböző tényezők idéznek elő. Ezek lehetnek keringési zavarok (agyvérzés, agyi infarktus), degeneratív, sorvadásos betegségek, valamint daganatos betegségek, anyagcserezavarok, fertőző betegségek, ám ez utóbbiak ellátása, eset függvényében, más szakterület feladata, igazi csapatmunka szükséges bizonyos esetek megoldásához.
A degeneratív, azaz leépüléses betegségek egy külön fejezete az ideggyógyászatnak. Abban térnek el alapvetően a többitől, hogy az úgynevezett funkcionális rendszerek sérülnek, például a memóriáért, a testtartásért vagy a mozgás egységéért felelős körök, de érinthetik a gerincvelőben lévő mozgató idegsejteket is.
Ezen kórképeknek több fő és alkategóriáját különböztetik meg, az egyik a demencia, ezen belül a leggyakoribb és legismertebb az Alzheimer-kór. Egyre többször fordul elő az úgynevezett vaszkuláris (keringési, éralapú) demencia, főként olyan pácienseknél, akiknél stroke-ra hajlamosító kockázati tényezők vannak (kezeletlen magas vérnyomás, kezeletlen cukorbetegség, vérzsírok magas szintje, dohányzás, alkoholfogyasztás) hiszen agyi kísérő betegséget idézhetnek elő.
A másik nagy csoport a testtartási és mozgászavaroké, melyek fő képviselője a Parkinson-kór. Külön csoportot alkotnak a mozgató neuron betegségei (pl. ALS), de gyakoriságuk alacsonyabb, mint a demenciáknak vagy a Parkinson-kórnak.
Fontos tudnivaló, hogy a demenciák és a mozgászavarokat okozó elváltozások között lehetnek átfedések, azaz a Parkinson- vagy a Huntington-kór komponense lehet a demencia is. Tudni kell továbbá, hogy ezek visszafordíthatatlan, progresszív lefolyású betegségek, alattomosan alakulnak ki, a jelenleg elérhető kezelési lehetőségek csak lassítani tudják a leépülési folyamatot, megállítani nem. Fontos ugyanakkor kiemelni, hogy léteznek reverzibilis (visszafordítható) demenciák is, amelyeknél az alapbetegség kezelése a tünetek javulásához vezethet, ezért fontos az alapos kivizsgálás és a kórelőzmények pontos ismerete (koponyatrauma, belgyógyászati betegségek – pajzsmirigy-, máj- és veseelégtelenség stb.).
Mit is jelent a Parkinson-kór?
A Parkinson-kór legfőbb jellemzője, hogy az agyban lecsökken a dopaminszint, amelynek fontos szerepe van a mozgás kivitelezésében, szinkronizálásában. Hiányában kialakul a klasszikus tünetegyüttes: remegés, a mozgások lelassulása, merevség, testtartási zavarok. A gond az, hogy mire tüneteket okoz a betegség, arra a dopamint szintetizáló (gyártó) idegsejtek hatvan százaléka már elpusztult. A kór előrehaladása lassítható többek között dopaminpótlással, ami megvalósulhat gyógyszeres, azaz nem invazív, illetve minim invazív módon, például Duodopa-pumpa vagy Apomorfin-infúzió által. Létezik ugyanakkor sebészeti beavatkozási lehetőség is az érintett „agyi áramkörök” stimulációjával. Az utóbbi, nem gyógyszeres kezelések egyetemi központokban érhetőek el. A 75 év alatti pácienseket Bukarestbe irányítják, ahol elvégzik a sebészeti beavatkozást, ami tulajdonképpen egy mély agyi stimuláció (DBS) és elektróda beültetését feltételezi. Ezek az elektródák az érintett agyi áramkörökre hatva mérsékelik a tüneteket, de akár meg is szüntethetik őket. Sepsiszentgyörgyön a kórházban a kórisme felállítása történik, illetve a Parkinson-kór gyógyszeres kezelését kezdik el, és válogatott esetekben az előrehaladott Parkinson-kóros betegeket egyetemi központokba irányítják.
Nagy szükség lenne a harmadik pillérre
A degeneratív, krónikus betegségek egy hosszú út, melyen a páciens az orvossal indul el, de végigkísérni a család, a hozzátartozók és a civil szervezetek (illetve az általuk biztosított különböző programok) is segítenek – hívja fel a figyelmet a szakember. Sajnos országos szintű probléma a hosszú távú ellátást biztosító központok hiánya, illetve sokak számára megfizethetetlen az a kevés is, ami létezik. A kórházból az orvos gyógyszeres kezeléssel és javaslatokkal hazaengedi a pácienst, ám a további ellátásban nem tud segíteni. A páciens és a hozzátartozók alkotják az egyik pillért, az egészségügyi intézményrendszer a következőt, de a legerősebb pillér, a folyamatos segítségnyújtóké nagyjából hiányzik. Hatalmas szükség lenne erre a harmadik pillérre: geriátriai ellátásra, segítőszolgálatra, intézményesített csoportos foglalkozásokra. Nem csak a pácienseknek, hanem a hozzátartozóknak is, hogy utóbbiak is tudják, nincsenek egyedül, gyakori kórról van szó, és létezik egy olyan közeg, ahol megoszthatják a tapasztalataikat, tanácsokat, lelki támaszt is nyújthatnak egymásnak. Egy nagyon jó kezdeményezés ezen a téren az úgynevezett Alzheimer-kávézó. Hasznos lenne, ha állami szinten is elindulna valami ennek a pillérnek a kialakítása érdekében (legalább anyagi támogatás szintjén), és ne csak a civil, illetve egyházi körökre hárulna a feladat – véli a doktornő.
Az agyunkkal is törődjünk
Mikor elkezdte a rezidensképzést, bő hét évvel ezelőtt sokkal több idős pácienssel találkozott, ám az évek múltával mind Marosvásárhelyen, mind Sepsiszentgyörgyön azt tapasztalta, hogy a sürgősségi neurológiai ellátásra szorulók között egyre több a fiatal – figyelmeztet a szakember. A rohanó életmód és az ahhoz tartozó stressz közepette egyre kevesebb idő jut önmagunkra. Nem érünk rá nyugodtan, lassan főzni, gyorsételeket fogyasztunk, rohanunk tovább, szinte mindenhova autóval közlekedünk. Háttérbe szorult a mediterrán diéta, a lassan elkészített ennivaló (slow food vs. fast food), a testmozgás. Egy ördögi kör ez, melyből nehéz kiszakadni, az állandó készültség, rohanás, stressz sokak számára válik csapdává. Nehéz egyértelmű választ adni, hogy ezek miatt nőtt-e meg például a neurológiai esetek száma a fiatalabbak körében, de az biztos, hogy olyan betegségek korában vagyunk, melyek ezelőtt harminc évvel ritkaságszámba mentek. Jólétben élünk, de tenni is kell magunkért, hogy ez a jólét tartson is. Ha nyugdíjas korunkig rohanunk, egészségtelenül táplálkozunk, mozgásszegény életet élünk, könnyen megtörténhet, hogy a megérdemelt pihenést nem fogjuk élvezni, mert nagyobb lesz egy agyvérzés vagy agyinfarktus kialakulásának rizikója, vagy valamely fentebb említett visszafordíthatatlan kórtól szenvedve éljük le hátramaradt éveinket. A pácienseinek rendszeresen felhívja a figyelmét, hogy az agy karbantartására is figyeljenek oda, olvassanak, fejtsenek keresztrejtvényt, járjanak társaságba, társasjátékozzanak, kapcsolódjanak ki. Nem elég csak a testet karban tartani, az agynak is szüksége van az edzésre.
Forrás:3szek.ro
Tovább a cikkre »
