(…) Kormányzásról eddig sem beszélhettünk, de a hátralévő időben várhatóan már csak apró lépésekben folytatódik a totális hatalom kiépítése. Az egyetlen cél világos és egyértelmű, tehát a kormány nem fog akkorát hibázni, ami a hatalom megtartását veszélyeztethetné. Azt is ideje volna belátni, hogy sem Simicska Lajos, sem az ellenzék kezében nincs olyan „atombomba”, ami megingathatná a kormányfő pozícióját. Ami van – a korrupció, az autokrata rendszer, a parlamentarizmus felszámolása –, arról már tudunk, de láthatóan senkit sem rendít meg.
(…) A kormányfő mamelukjai beépültek a társadalomba, vezénylik a gazdaságot. A politikai pártokban is ott vannak, vagy ha nem, hát el tudja hitetni, hogy megbújnak mindenütt; hogy mindenhol akad valakije, aki betapasztja az ordítani kész éhes szájat, ha már megvenni nem tudta. Fű alatt a kormánypárt megoldotta a lehetetlent: olyan bizalmatlanságot keltett az ellenzék pártjai között, hogy az megtetézve a két évtized alatt felgyűlt frusztráltsággal és zsigeri sértettséggel, szinte lehetetlenné tesz minden normatív együttműködést közöttük.
Három hónap van a választásokig, és ellenzéki politizálásnak nyoma sincs. Nem hallani egyetlen olyan hangot sem, amely érthető, egyenes, tiszta módon beszélne arról, amitől a kormányfőnek egyedül volna félnivalója: a valóságról, amely mérföldekre van minden kormányzati propagandától. Az ellenzék politikai értelemben minden jel szerint elvesztette a 2018-as választásokat. Ha a Fidesz kétmillió törzsszavazója ellenében a társadalom többsége mégis úgy gondolná, hogy hangot ad a rendszer iránt érzett, nemcsak egyéni, hanem közösségi utálatának, akkor csak egyet tehet: tömegével az urnákhoz vonul áprilisban, anélkül, hogy különösebben foglalkoztatná, a kormánypárton kívül kire adja le a szavazatát. Aztán majd meglátja, mihez kezd nem múló kollektív hányingerével április után.
Friss Róbert: Kollektív hányinger
Forrás:gondola.hu
Tovább a cikkre »
