A második világháború végének kaotikus időszakában Magyarországon két különböző „aranyvonat” is szerepet kapott, amelyek mind történelmi, mind morális értelemben eltérő jelentőséggel bírnak. Az egyik az MNB aranyvonata, amely a Magyar Nemzeti Bank nemzeti vagyonát mentette, míg a másik a nyilas kormány aranyvonata, amely zsidóktól elkobzott vagyonokat szállított. Egyiket sem a németek indították.
Az MNB Aranyvonata
A Magyar Nemzeti Bank (MNB) aranytartaléka a második világháború végéig Magyarország nemzet gazdasági biztonságának alapját képezte. A német megszállás, a szovjet előrenyomulás és az általános háborús helyzet miatt 1944 végén az MNB vezetése úgy döntött, hogy az aranykészletet és más pénzügyi eszközöket, illetve állami tulajdonú értékeket evakuálni kell Budapestről, hogy elkerüljék azok elpusztulását vagy ellenséges kézre kerülését.
Az MNB „Aranyvonatának” ábrázolása a Pénzmúzeumban
Az állami tulajdonú értéktárgyak elszállítása 1945 januárjában kezdődött és két szakaszban zajlott le. A szállítmányok a jegybank tulajdonán (29 tonna arany, illetve valuta-, részvényállomány stb.) kívül a Pesti Magyar Kereskedelmi Bank aranykincsét, közgyűjteményi javakat (Országos Széchényi Könyvtár, Magyar Tudományos Akadémia értékei stb.), egyes állami kezelésű letétállományokat (Budapest Székesfővárosi Árvaszék, bűnügyi letétek), a két platina méter etalont, a Magyar Királyi Posta bélyeggyűjteményét, egyes közintézmények által az MNB-nek őrzésre átadott letéteket, valamint rövid időre a Szent Koronát, és a koronázási jelvényeket tartalmazták.
A két szerelvény célállomása az ausztriai Spital am Pyhrn volt, ahová a magyar kormány maradéka és más menekülő hivatalok is igyekeztek eljutni. A két vonat őrzésével többek között az MNB olyan dolgozói voltak megbízva, akik a nyilas hatalomátvétel előtt is már az intézményben dolgoztak, ezt azért látta szükségesnek a vezetőség, mert nem akarták, hogy az ország vagyona német, vagy akár nyilas kézre kerüljön. A dolgozók viszonzásul magukkal vihették családjukat is.
A szállítmány azonban 1945 májusában az amerikai hadsereg kezébe került. Az amerikaiak biztosították az értékeket és jelentős részét, komolyabb egyeztetéseket követően, a háború után visszajuttatták Magyarországnak, ahol a háború utáni gazdasági helyreállítás részeként szolgált.
A nyilas kormány Aranyvonata
Magyarország német megszállása után hatalomra kerülő Sztójay-kormány 1944. március végétől jogfosztó rendeleteket hozott a magyar zsidóság kárára. Az április közepén kibocsátott 1600/1944 ME sz. rendelet államilag zárolta a zsidók ingó és ingatlan vagyonának túlnyomó részét. Már a nyilas hatalomátvétel előtt megszületett a döntés, hogy a mobilizálható, legértékesebb zsidó vagyontárgyakat össze kell gyűjteni, és a szovjet csapatok elől nyugatra kell menekíteni.
A nyilas kormány 1944 októberében került hatalomra Szálasi Ferenc vezetésével. A nyilasok szélsőséges antiszemita politikája során zsidóktól elkobzott vagyontárgyak jelentős része a kormány kezére került. Ezeket a kincseket – amelyek aranyból, ékszerekből, műtárgyakból és valutából álltak – a háború végén külön vonatra helyezték, hogy külföldre menekítsék.
Illusztráció: német tehervonat a II. világháborúban
A fővárosban a Postatakarékpénztár Lónyay utcai árverési csarnokában raktározott zsidó vagyon vonatra rakodása október 7-én kezdődött meg, a szerelvény végül október 14-én indult Zircre. Az eredeti tulajdonosok nagy részét ekkor már deportálták, és meggyilkolták. Ez a vonat is Ausztriába, az Innichen környékére tartott, de végül Werfen közelében megállították.
Az amerikai hadsereg ezt a vonatot is lefoglalta 1945 májusában. Az elkobzott vagyontárgyak nagy részét az amerikaiak elszállították, és sok érték került a katonákhoz, ahol kézen-közön eltűnt, a vagyon másik részét az amerikai hatóságok nem adták vissza 1946-ban a magyar államnak. Volt a vagyonnak harmadik része is, amit a magyar állam visszakapott és tett is erőfeszítéseket arra, hogy azt visszajuttassa az eredeti tulajdonosoknak, de ez a holokauszt után sok esetben már nem volt lehetséges.
Forrás:mult-kor.hu
Tovább a cikkre »
