A hamvasbélaizmus a 90-es években kezdett terjedni, mint életmód, nem mint eszme.
Lényege ennek az életmódnak: értelmiséginek lenni úgy, hogy az ember nem él értelmiségi életet. Hamvas a kommunizmus alatt eleve teljesen kívül volt a közéleten, raktáros volt, de a Horthy.korban se volt több szellemi segédmunkásnál, sose vett részt az értelmiségi lett egyik bevett formájában se. S mégis: a XX. sz. legnagyobb magyar gondolkodója, mikozben a század intézményes gondolkodói hozzá se mérhetők, Nemzetközileg rajta kívül csak még egy XX. századi magyar ismert, Lukács György.
E lét hatalmas előnye: a teljes függetlenség lehetősége. Hiszen az ember nem abból él, amit ír és mond. Azaz tehet bármit, Miközben egy intézményesült közíró pl. nehéz helyzetben van: ha mondjuk egy fideszes vagy ballib alkalmazott közírónak hirtelen “eretnek” gondolata támad, jobban teszi, ha azt megtartja magának, mert esetleg jövedelem nélkül marad: alapból az összes, táborához tartozó kifizetőhely hirtelen be fog zárulni számára. Nagyon nagy névnek kell lenni ahhoz, hogy az ember menengedhesse magának a függetlenkedést.
A 90-es években volt egy jelentős fiatal nemzedéki csoport, mely SZDSZ-esből MIÉP-lett, nekem nagyon sok ilyen haverom volt és persze magam is ide tartoztam. így jelent meg a vágy “legyen valami jövedelmem, de ne terhelje meg a lelkem, maradjak szabad”. Szóval vonuljunk ki a társadalomból, de mivel erre nem vagyunk képesek, valahogy bújjunk meg a társadalom szélén.
Ismeretségi körömben lassan ez lett a norma. Emiatt elkezdett idegesíteni az egész. Mert amikor valamiből fősodor lesz, az engem ellenállásra késztet, Azt mondtam: ez ugyanaz a tévút, mint korábban a “ne lépjünk be a Pártba, maradjunk tiszták”, ezzel csak a rossznak adtunk volna nagyobb teret, Önzőség tisztának maradni, mindenki más kárán. Igenis lépjünk be a rendszerbe, s ott próbáljunk javítani!
Szóval én nem maradtam ki. Megpróbáltam a rendszer része lenni. Vállalkozó lettem, meg jó helyeken alkalmazott, állami állásra is jelentkeztem.
Aztán lassan a rendszer kivetett magából, mindig és mindenhol. Lassan tényleg oda kerültem, ahová a haverjaim vágytak: a rendszer peremére. Csak én kényszerből, akaratomon kívül.
Valószínűleg a rendszer önvédelme ez: érezte, veszélyes lennék.
Visszagondolva, örülök ennek. Nekem így sokkal könnyebb. Azt hiszem – legalábbis ez titkos önképem -, hogy én képes lettem volna ellenállni a rendszer csáberejének, de így végülis egyszerűbb, hogy meg se próbált elcsábítani. Könnyebb fogyókúrázni, ha az ember nem is éhes. Könnyebb nem megcsalnia az embernek a feleségét, ha eleve vonzónak látja a feleségét.
Forrás:bircahang.org
Tovább a cikkre »
