A latin szólás eredeti formája azt üzeni, miután az illető személy meghalt, nyugodtan el lehet mondani róla az igazat is, mert nem kell félni a következményektől. A hosszú, de roppant értékes elemzés szerzője, Deák-Sárosi László filmesztéta már Andy Vajna életében is kifejtette véleményét és kifogásait a Vajna által létrehozott Filmalap tevékenységéről, különös tekintettel a tervezett Hunyadi-film kapcsán kirobbant botrányra.
A latin szólás eredeti formája azt üzeni, miután az illető személy meghalt, nyugodtan el lehet mondani róla az igazat is, mert nem kell félni a következményektől. A hosszú, de roppant értékes elemzés szerzője, Deák-Sárosi László filmesztéta már Andy Vajna életében is kifejtette véleményét és kifogásait a Vajna által létrehozott Filmalap tevékenységéről, különös tekintettel a tervezett Hunyadi-film kapcsán kirobbant botrányra. Mostani elemzése a Vajna-korszak lényegére mutat rá. Ízelítőül álljon itt egy részlet a tanulmányból.
Vajna hozott Hollywoodból egy üzleti, közönségfilmes szemléletet, amelyet azonban csak részben tudott itt érvényesíteni. Azzal dicsekedett, hogy meghonosította a hollywoodi profi forgatókönyvírást és gyártást, de ez durva túlzás, mert az eredmény alig egy-két filmen látszik, és annak sem válik előnyére, mert a film eszmeileg nem vált magyarrá.
Az üzleti modell nem áll, mert egyetlen filmet sem tett nyereségessé. Erről az alábbiakban írok, részletesebben.
Valójában az történt, hogy Vajna maga köré vette azokat a posztmarxista és posztkommunista filmes kádereket, akiknek korábbi munkáik alapján semmi keresnivalójuk nem lenne a magyar nemzeti, államilag támogatott filmgyártásban.
Havas Ágnessel például nem az a fő probléma, hogy a moszkvai televízió tudósítója volt, és a rendszerváltás előtti pártállam embere, hanem az, hogy olyan filmeket gyártott, mint például a Magyar vándor (2004), ami a honfoglalásnak egy gusztustalan paródiája. A többi film, amelyekhez köze van, azok se semlegesebb szellemiségűek.
A bizottságban olyan személyek vannak még, mint Kovács András Bálint, aki szerint csak marxista (osztályharcos) filmesztétika létezik, illetve annak kissé finomított, korszerűsített társadalomkritikus, kisebbségi jogvédő változata.
Az öt döntnök közt volt és van Kálmán András jogász, aki korábban a Vajnával az Intercom nevű hazai filmforgalmazó cég alapításában vállalt oroszlánrészt. Az ő jelenléte üzleti szempontból felveti a bennfentesség gyanúját, bár jogilag bizonyára körülbástyázták magukat, például formálisan átadták másnak az Intercomot, hogy ne tűnjön fel, amiért a filmforgalmazó cégnek tíz-húsz milliós összegeket adnak egyes filmek reklámjára, marketingjére.
A bizottság tagja egy ideje Hegedűs Bálint forgatókönyvíró is, aki egyben a Filmalap forgatókönyvfejlesztésekért felelős igazgatója. Az ő egyik fő szerepe segíteni megvalósítani azt az ideológia szűrőt, valójában cenzúrát, hogy a magyar nemzet és a kereszténység szempontjából értékes filmek ne kaphassanak támogatást az állami forrásból.
Kovács András Bálint előadásaiban és a fent említett tanulmányában kijelenti, hogy jelenleg nincs filmes cenzúra. Olyan nyilván nincs, mint az apja idején, aki 1956 után volt a Dramaturgiai Főosztály vezetője. Nincs ma állami cenzúra, de van a Filmalapon belül egy idegen szemléletű, magyarság-, kereszténység- és közösségellenes szakmai kör cenzúrája.
demokrata
Forrás:hunhir.info
Tovább a cikkre »
