Azokban az időkben, amikor a honfoglaló magyar törzsek még csak készülődtek a Vereckei-hágón való átkelésre, egy pár „házzal” nyugatabbra, Skócia északi részén is zajlott az élet.
Ugyan több független kis királyság is kialakult itt, de már viking kolóniák is megvetették a lábukat. Az egyik uralkodója, Sigurd Eysteinsson – vagy ahogy hívták: Hatalmas Sigurd – növelni akarta birodalmát, ezért 892-ben hadba vonult riválisa, Máel Brigte, a „Kiállófogú” ellen.
Sigurd ellenfele várához vonult, és felszólította Máelt, hogy adja meg magát. Mivel az erre nem volt hajlandó, a hosszadalmas és túl sok emberéletet követelő ostrom helyett viking szokásoknak megfelelően egy negyven ember negyven ember elleni harcra hívta ki. A Kiállófogú elfogadta a feltételeket, mert nem sejtette, hogy Sigurd álnok módon átveri, s negyven harcos helyett nyolcvannal áll ki a csatára, aminek így nem is lehetett más a vége, mint Máel Brigte totális veresége és halála.
Hatalmas Sigurdnak azonban ez sem volt elég, halott ellenfeleit megalázva akart parádézni, ezért elrendelte, hogy a legyőzöttek fejét vágják le, rögzítsék lovaik nyergéhez, és hazafele lovagolva így mutassák meg mindenkinek, milyen fényes győzelmet arattak. De nagyon megjárta a kegyetlen kevélykedést!
Máel feje ugyanis a lovaglás ütemére himbálózott, és jellegzetes, kiálló fogai felsértették Sigurd lábát, az oszló tetemből pedig baktériumok kerültek a sebbe. A halott „harapásának” nyoma elfertőződött, a seb üszkösödni kezdett, és a fertőzés végül legyűrte a győztes uralkodót. Hatalmas Sigurdot valahol a mai Dornoch városa mellett temették el.
Az már alighanem csak legenda, hogy amikor a temetés után Sigurd katonái összeszedték egykori vezérük levágott fejekből álló gyűjteményét, Máel Brigte arcán mosoly húzódott.
Forrás:harcunk.info
Tovább a cikkre »
