“Magyarországon nincs Halloween, Mindenszentek(/Halottak napja) van!”
– árasztották el idén is a Facebookot a hasonló bejegyzések. A félreértések elkerülése végett szeretném azonban tisztázni, hogy teljesen felesleges a XXI. században a Halloween köré kialakult szokásokat, és ezeknek a szokásoknak az értelmezési keretrendszerét, tartalmi jellegét azzal mosdatni, és a jogos kritika legitimitását megkérdőjelezni azáltal, hogy előhozakodunk az ünnep eredetmítoszával és korábbi kulturális hagyományaival. De, hogy ne érje szó a ház elejét egy bekezdés erejéig vizsgáljuk meg az Halloween, mint ünnepnap keletkezésének eltérő értelmezéseit.
A leggyakrabban hangoztatott nézet szerint a napjainkban igencsak népszerű ünnep eredettörténetét tekintve az ősi kelta durida hagyományokból kinőve, a halálisten kultuszához kapcsolódva alakult ki és így, még régebbi hagyománya és kulturális beágyazottsága is van az angolszász világban, mint a Mindenszenteknek (az üdvözült lelkek emléknapja) és a Halottak napjának (az üdvösséget még el nem nyert lelkek ünnepe). Ez a Samhain, a kelta kultúrkör egyik legjelentősebb ünnepe, amikor az évszakok változásairól, a nyár végéről és az ősz kezdetéről emlékeztek meg (sam-nyár/fuin-vég). Az év ezen napján a néphagyomány szerint a világ rendje felborult, és az eltávozott lelkek ilyenkor visszatértek otthonukba, de velük együtt azonban a gonosz szellemek is kiszabadultak és visszajöttek a földre kísérteni a még élőket. Védekezés gyanánt a kelták hatalmas tüzet gyújtottak és azon célból, hogy a visszatért kísértetek ne ismerjék fel őket, jelmezekbe öltöztek és zajt keltve megpróbálták visszaűzni a rosszakaró szellemeket a másvilágba.
Ezzel szemben ugyanakkor vannak, akik a Halloween keresztény eredete mellett törnek pálcát, hiszen a szó etimológiailag is erre utal. A Mindenszentek ünnepének (“All Hallows”) előestéjét illeték “All Hallows Evening” névvel, amiből kialakulhatott, a népies, ma is ismeret “Halloween” elnevezés. Továbbá a ma elterjedt Halloweeni szokások eredete is visszavezethető a keresztény kultúrkörben kialakult népi szokásokhoz. A teljesség igénye nélkül példának okáért az írek úgy tartották, hogy ha a mennyben és a tisztítótűzben lévő lelkekkel Mindenszentekkor és Halottak napján kapcsolatba léphetnek, akkor a kárhozatba jutott lelkek is visszatérhetnek közéjük. Az írek éppen ezért repedt fazékkal és lábasokkal csaptak nagy zajt Mindenszentek előestéjén, hogy a pokolból visszatért lelkeket elűzzék. Franciaországban a 14-15. században a “fekete halál” nyomán központi jelentőséget kapott a halállal való szembenézés, amelynek köszönhetően megjelenhetett a későbbiekben a “haláltánc motívum” (danse macabre), amelyet pl. ördögnek öltözve gyakran előadtak egyfajta misztériumdrámaként Mindenszentek napján. A két hagyomány valószínűsíthetőleg az észak-amerikai gyarmatokon keveredett össze.
Mindez kritikánk és értékítéletünkmibenlétén azonban mit sem változtat, ugyanis jelenleg a Halloweenelvonatkoztatva az eredetmítoszoktól, minden valaha volt tartalmi jellegétlevetkőzte magáról és teljes egészében kommercializálódott, a fogyasztóitársadalom által generált, a korszellemet kiszolgáló 100%-ban materialista,minden szellemi tartalmat nélkülöző “ünnepnappá” avanzsálódott. A Halloween teháta globalizmus akulturációs melléktermékeként adaptált kultúridegen amerikaiexportcikk, míg ezzel szemben a Mindenszentek és a Halottak napja egysajnálatos módon kiüresedett, szintén tartalomnélküli, kizárólag egy kulturálishagyomány által még éppen-éppen összetartott szokáshalmazzá degradálódott. Ésennek a tudata az, amely tisztán megvilágítja számunkra, hogy valójában holhúzódnak a két ünnep között levő ellentét határai.
A vita magja igazából nem két különbözőkulturális hagyományban rejlik, hiszen mára szinte mindkettőt ugyanaz a hamisszellem hatja át, hanem két egymással teljes egészében szembenállóvilágszemléletben gyökerezik. A vitának ezen síkja pedig szerves része aközgondolkodást nagyrészben meghatározó identitáspolitikánknak és ahegemóniáért vívott kulturkampfnak. A Halloween szellemisége által reprezentáltkulturális öngyarmatosítás folyamata ugyanis nem tesz mást, mint tovább mélyítia liberalizmus okozta identitásválság szakadékát. A Mindenszentek és a Halottaknapja mögött felsejlő krisztusi út fénye pedig egyre csak halványodni látszik.
Mivel magát az ideát a kultúra testesítimeg és maga a kultúra az, amelyen keresztül manifesztálódni tud, továbbá újraés újra ki tudja termelni magából az adott ideológia a saját gondolatiságát,ezért ezen szférának a bekebelezése gyakorlatilag a leghatásosabb módja akorszellem irányítása végett a közgondolkodás behálózására. A kultúra ugyanisnem csupán az egyes hagyományok felszínes átörökítéséről szól. A kultúra ahagyományok által közvetíti a magában hordozott szellemiséget, viselkedés- éséletformamintákat. Így az identitáspoltika egyik létfontosságú eleme az, hogymely ünnepeket tesszük magunkévá, továbbá pedig, hogy ezeket milyen szellemi éserkölcsi tartalommal töltjük fel elsősorban a saját életünkben.
A fogyasztói kultusz által képviseltkulturális minta a metapolitikai küzdelem részeként sajátítja ki és használjafel eszközként céljai eléréséhez a keresztény kulturális hagyománnyal rendelkezőünnepeinket. Ezzel pedig gyakorlatilag nem tesz mást, mint az adott politikaidiskurzus nevében kisajátítja és elhomályosítja ünnepeink vallásos jellegét,megfosztva őket ezzel minden transzcendentális jelentésüktől, afogyasztás=boldogság hamis képletét ültetve a helyükre. Mert egydimenzionalitásaés materiális beállítottsága révén abban hisz, hogy a kultúrát kizárólagfogyasztani lehet.
A tömegkultúra segítségével pedig ezt amechanizmust hamar elsajátítottuk idehaza is, és szolgaian, saját múltunk éshagyományaink megtagadásával gyökértelen módon építettük be társadalmunktudatába ezt a kultúridegen fogyasztási cikket, annak minden értéktelenkulturális mintájával együtt.
A szemfüles olvasó itt persze egyfajtakettős mércére és direkt ferdítésre hivatkozva a következőket róhatja felnekem. Egyrészről kétszínűen, kettős mércével mérve, abszolúte negatívanhivatkozok a globális trendek térnyerésének efféle módszertanára, holott azEgyház annak idején feltételezhetően pragmatikusan, direkt módon a pogányszokások megszüntetése és integrálása miatt időzítette így ünnepeit (vö.: aKarácsony és a téli napforduló, a Napisten születésének egybeesése). Másrészrőlpedig direkt ferdítést teszek, amikor azzal vádolom a Halloweent, hogyrátelepszik a Mindenszentekre és a Halottak napjára, ugyanis jól tudjuk, hogy ahárom dátum egymást követi, s azok nem ütköznek egymással.
Menjünk szépen sorban. Először is apárhuzam valóban létezik, ezt nem tagadom. Az egyetlen különbség az az idea.Egy adott tevékenység helyes vagy helytelen jellegét ugyanis nagybanbefolyásolja, hogy az mely erkölcsi és szellemi javak mentén megy végbe. Szósincs kettős mércéről. Egyetlen mérce létezik, az pedig Isten. A különbségtehát e kettő között az eszmeiség, és annak viszonyulása a normalitáshoz. Az,hogy míg az egyik esetben rávezet az útra, a másik esetben letérít arról.
Másodsorban igen, valóban nem egy napraesnek ezek az ünnepek, azonban ne feledjük, hogy elsősorban az öngyarmatosításmechanizmusáról beszéltem. A Halloween körül kialakult ellentétek pont azértéleződtek ki ennyire, mert van egy viszonylag erős választóvonal az ünnepekközött. Például a Karácsony esetében beszélhetünk egy az egyben kisajátításrólés egzakt rátelepedésről, de nem jelenthetjük ki, hogy ez a folyamat ne lenneérvényes a Halloween esetében is.
A működési elv ugyan az: a korszellemegyfajta természetes velejárójaként, a szellemi és erkölcsi válság miattkiüresedett ünnepeink egyre jobban eltávolodnak minden volt valós, vagy véltmagasztos szellemi tartalomtól. Ezzel párhuzamosan pedig meglátva benne a piacirést, a fogyasztói társadalom hamar fel is töltötte őket konzumidiotizmussal,és a fogyasztási kultusz trendjeivel.
Az egyetlen különbség (ami a problémaokozója is), hogy egyik esetben a kiüresedett ünnepünket egy másik váltja fel,míg a másikban a kiüresedett ünnepet töltötték fel ugyanazzal, amivel az előzőesetben szimplán csak pótolták. De az előzőekben is említett világszemléletminden esetben ugyanarról a kulturális mintáról tesz tanúbizonyságot, ugyanisegy tőről fakadnak.
A legnagyobb probléma az, hogy egyedülez az őszinte. Nyíltan és büszkén vállalja azokat az értékeket (?), amelyek Halloweenbenső lényegét adják. Nem kertel, nem beszél mellé, nem akar semmi magasztosatés felsőbbrendűt belemagyarázni önmagába.
Míg ezzel szemben az ellenoldal nagyrésze, a “Magyarországon nincs Halloween, Mindenszentekvan” táborát képviselők igencsak nagy hányada hazudik önmagának. Kereszténykulturális hagyományokra hivatkozva próbálják menteni a menthetőt, holott márréges-régen ők is meghajoltak ugyanazon szellemiség előtt, mint a Halloweentpártoló társaik, és régen elestek a kultúrharc mezején. Mert megértik afelszínt és a mázat, de nem értik meg a mögöttes valóban magasztos és valóbanfelsőbbrendű szellemiséget. Próbálják tagadni a Sátán ünnepét, de mindezt úgy,hogy közben nem értik meg Krisztusét. Nincs semmiféle eszmény, amitantitézisként szembehelyeznének a globalizmussal és a liberalizmussal. Nincsállítás csak tagadás. Nem valamiért, hanem valami ellen vannak.
Mint mondottam két világnézet állegymással szemben. Az egyik felvértezve, győzelmet győzelemre halmozva, míg amásik megtörve, sebzetten és hitét vesztve próbál újra és újra felállni aföldről. Mindezt azért, mert rosszul választott stratégiát. Elhitte, hogy aváltozás odakint van. Elhitte, hogy a Halloween ellen kell küzdeni és nem aszellemisége ellen. Elhiszi, hogy ha egyik napról a másikra megszűnne ezen“ünnep”, akkor győzelmet aratna. De ez nem igaz.
A változás nem kint, hanem bent van. Alelkünkben és a szívünkben. És csak akkor, de csak is akkor vehetjük fel afegyvert a Halloweeni világnézettel szemben, és állhatunk fel a földről, ha eztmegértettük. Ha a Mindenszenteket és a Halottak napját előbb önmagunkban töltjükfel újra tartalommal, mi magunk leszünk azok, akik ezt változást a sajátéletünkben útjára indítottuk. Amíg ezt nem tesszük meg addig teljesen mindegy,hogy Halloween vagy mindenszentek, a kettő ebben az esetben ugyanis ugyanannakaz éremnek a két oldala.
Változz és változtass! Ez a jelszó.
Zöldinges.net – Váradi Attila
A Halloween margójára, avagy a kulturális öngyarmatosítás mintapéldája bejegyzés először Zöldinges.net-én jelent meg.
Forrás:zoldinges.net
Tovább a cikkre »
