Mintegy hétszázan kísérték utolsó útjára november 11-én, szülőfalujában, Szőgyénben Smidt Tamás műépítészt. A Felvidék-szerte ismert alkotó 52. születésnapja előtt egy nappal adta vissza lelkét a Teremtőnek. Abban a családi házban hunyt el, amelyet ő maga álmodott meg, tervezett és épített, s amely két évtizede családja otthona.
Hosszan tartó, méltósággal viselt betegsége idején mellette állt felesége, Veronika, gyermekei, Tamara és Donát, testvére, Róbert, valamint a szűkebb és tágabb család, a barátok, munkatársak és ismerősök.
A búcsúszertartás a szőgyéni Nagyboldogasszony-templomban vette kezdetét, ahol zsúfolásig megteltek a padsorok. A gyászszentmisét Farkas Zsolt esperesplébános mutatta be oltártestvéreivel. Szentbeszédében méltatta az elhunytat, és az evangélium szavaival nyújtott vigaszt a gyászolóknak.
Zsolt atya az elhunytat férjként, édesapaként, gyermekként, testvérként és közösségi emberként is felidézte. Beszélt szeretetéről, Istenhez fűződő kapcsolatáról, amelyet személyesen is jól ismert, hiszen élete utolsó óráiban is lelki segítséget nyújtott számára. Hangsúlyozta, hogy
Smidt Tamás a szentségekkel ellátva, Krisztus irgalmas szeretetében bízva távozott, szenvedéseit pedig szeretteiért ajánlotta fel.
Smidt Tamás az egyházközség életében is jelentős szerepet vállalt, építészként pedig a templom felújításának munkálatait is segítette.
Smidt Tamás egyik tervezési munkája (Fotó:Smidt Atelier)
A szentmisét követően a németszőgyéni temetőben a szűkebb és tágabb régió különböző településeiről érkezett gyászolók rótták le kegyeletüket, és kísérték el utolsó földi útjára azt az alkotóembert, akinek építészeti munkái a Felvidék déli részének számtalan településén megtalálhatók.
Az elhunytat és munkásságát prof. dr. Bagdy Emőke, a család régi barátja, valamint Orosz Örs, Smidt Tamás barátja és munkatársa méltatta.
A búcsúbeszédekből is kirajzolódott a fiatalon elhunyt műépítész alkotói szemlélete, amelynek meghatározó sajátossága a hagyomány tiszteletének és a kortárs építészeti formanyelvnek az ötvözése volt. Munkáiban mindig nagy figyelmet fordított a történeti épületek eredeti arányainak megőrzésére, tiszteletben tartotta a hagyományos építőanyagokat és mesterségbeli megoldásokat. A kortárs építészeti beavatkozásokat visszafogottsággal alkalmazta, szem előtt tartva a vidéki települések sajátos arculatának megőrzését.
Az általa alapított, Atelier Smidt néven ismert építésziroda munkái nemcsak szülőfalujában, hanem Párkányban, Muzslán, Ipolyszalkán, Komáromban, Gombaszögön, Barsbaracskán, Ipolyságon, Karván, Zselízen, Helembán, Kisújfalun és Nyáradon is őrzik szellemiségét.
Tervei alapján épületek, közösségi és családi házak születtek vagy újultak meg, más elképzelései pedig tervek formájában maradtak fenn. Alkotásait és munkásságát határon innen és túl díjakkal, elismerésekkel és kiállítássorozatokkal méltatták.
Smidt Tamás, a felvidéki építészet egyik vezéralakja, életében mindig hangsúlyozta, hogy az építészet csapatmunka.
Amit az építész megálmodik és megtervez, ahhoz sokrétű szakmai munka társul, amelynek eredményeként az építmény lakhatóvá, belakhatóvá, valódi élettérré válik. Az alkotás folyamatában mindvégig ragaszkodott a kézi rajzhoz, terveit saját kezűleg készítette.
Smidt Tamás virágokkal borított sírja a németszőgyéni temetőben (Fotó:Berényi Kornélia/Felvidék.ma)
Távozásával nagy űrt hagy maga után. Hiányozni fog családjából, hiszen életének központi értéke a család volt. Hiányozni fog a faluközösségből, az építésztársadalomból és mindazokból a közösségekből, amelyekben jelen volt, dolgozott, alkotott és teremtett. Hiányozni fog szakmai tudása, alkotói elkötelezettsége, munkáját átható szakralitása és a közösség iránt érzett felelőssége.
A hideg, ködös őszi napon tisztelőinek, munkatársainak és barátainak százai álltak a németszőgyéni temetőben, hogy végső búcsút vegyenek tőle.
Bagdy Emőke búcsúzó szavai szerint:
„Isten hazahívta őt, és úgy ment el, hogy szerettei vették körül, békét árasztva és megbékélten, halkan, csendben, mint egy lehulló őszi levél, hazavágyva az Örökkévalóságba. Magával vitte azt a szeretetet, mely a Szentírás szerint soha el nem fogy.”
Smidt Tamás munkásságában az építészet művészetté nemesült. Emlékét őrzik mindazok, akik szerették és tisztelték, ahogyan őrzik az általa megálmodott és megtervezett épületek is.
Emléke legyen áldott, pihenése csendes. Nyugodjék békében!
Berényi Kornélia/Felvidék.ma
Forrás:felvidek.ma
Tovább a cikkre »
