Hiába lett a Magyar Haltani Társaság internetes szavazáson a harcsa az év hala 2016-ban Magyarországon, az asztalokra legföljebb a hal afrikai jelzővel ellátott fajtája jut. A szürke- vagy lesőharcsának nevezett őshonos hazai ragadozóhalból ugyanakkor szinte kimutathatatlanul kevés fogy. Ezek a halasoknál is csak ritkán bukkannak fel, és az éttermek többségében sem juthatunk hozzájuk. Afrikai harcsa ugyanakkor mindenhol kapható.
Ez nem is csoda, akkora mennyiséget termelnek az afrikai harcsából Magyarországon, hogy exportra is bőven jut belőle, leginkább Lengyelországba és Olaszországba szállítanak – mondta ezzel kapcsolatban lapunknak Magyar Haltermelők és Halászati Vízterület-hasznosítók Szövetségének (Mahal) elnöke. És hogy miért e népszerűség a termelők részéről? Elsősorban azért, mert iparszerűen felnevelhetőek az afrikai harcsák. Mint azt a Magyar haltani társaság elnökétől, Harka Ákostól megtudtuk, az afrikai harcsa kibírja, ha nem természetes környezetben tartják, hanem rendkívül mostoha körülmények között. Ettől függetlenül mindkét szakember kiemelte, alapvetően jó ízű halról van szó, ha a termelők odafigyelnek a minőségre. A kérdés csak az, hogy odafigyelnek-e.
Afrikai harcsa a Hold utcai Vásárcsarnok karácsonyi halvásárának megnyitóján 2016. december 13-án Fotó: Marjai János / MTI
Afrikai harcsát Németh István szerint összesen nyolc helyen „termesztenek” az országban. Hatalmas, meleg vizes medencében nevelik az állatokat, amelyek szorosan egymás mellett, szinte mozgás nélkül nőnek fel. Egyetlen igényük, hogy csak 17 fokosnál melegebb vizet viselnek el, de a táplálásuk nem igényel nagyobb odafigyelést. Így az idehaza felnövő afrikai harcsák egész életükben csak tápoldatot esznek. Mint Németh István elmondta, így másfél-három kilogrammosra nőnek, mielőtt a halas pultra kerülnének. A természetes vizekben élő őshonos fajták általában három-öt kilós tömeggel kerülnek kereskedelmi forgalomba, de nem ritkák a száz kilós példányok sem.
Magyarország Európán belül vezető pozíciót foglal el az afrikaiharcsa-termelésben, a nyolc gazdálkodó 2500 tonna halat állít elő évente. Szürkeharcsából ennek ötödét tenyésztik. Németh István szerint fontos különbséget tenni a termelés és a tenyésztés között. A halgazdaságban felnövő szürkeharcsát mindössze egyéves koráig etetik táppal, utána viszont kishallal, szúnyoglárvával, békával tápláljak. Ennek megfelelően természetesen nem csak a hús minősége lesz jobb, de az ára is magasabb – hazai pénztárcával szinte megfizethetetlen. Ennek megfelelően 80 százalékban exportálják a halat, leginkább Németországba és Ausztriába. Ugyanez a sorsa a magyar fogasnak és süllőnek. Egy kilogramm a feldolgozott, filézett leső-vagy szürkeharcsa a kereskedőknél legalább 3 ezer forintba kerül. Ugyanez az afrikai konkurensből 1800-ba. A tógazdaságoknál előfordul, hogy mindössze 600 forintot kell fizetni az élő afrikai harcsák kilójáért.
A magyar éttermek és csárdák jelentős többségében afrikai harcsát vagy pangasisust szolgálnak fel harcsa néven, sokan ezt azonban elfelejtik feltüntetni – mondta lapunknak a Magyar Gasztronómiai Egyesület elnöke. Molnár B. Tamás hozzátette, az afrikai harcsa olcsó tömeghal, amit el lehet készíteni jól és rosszul is, de nagy probléma nincs vele. Kiemelte, a szürkeharcsa bizonyos időszakokban iszapízű, szinte ehetetlen, tehát ez sem garancia arra, hogy jó minőséget kapunk. Hozzátette, sokan Olaszországba járnak ki horgász módszerekkel szürkeharcsát fogni, amit aztán hazahoznak, és eladják pesti vásárcsarnokokban.
Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Nemzetben jelenik meg. A megjelenés időpontja: 2017. 01. 07.
Forrás:mno.hu
Tovább a cikkre »
