December 7-én tartotta rendi adventi lelki napját a korábbi Jeruzsálemi Templomos Lovagok baráti társasága Veszprémben, Nagy Károly címzetes apát, kanonok, esperes plébános vezetésével. A lelki nap szentmisével kezdődött, amelyet a Ferences Templomban tartottak. Innen vonultak át a Szaléziánum előadótermébe, ahol a meghívott előadó Stoffán György író volt.
Megkérdeztük az írót, miért tartotta fontosnak azokat a témákat – nevezetesen: az egyházon belüli problémák és a Trianon óta eltelt időszak – amelyekről ezen a lelki napon beszélt.– Négy olyan kiváló hitvédő, a magyarság és a katolicizmus (ma már inkább nevezzük kereszténységnek) mellett – életvitelszerűen – kiálló ember gondolatait igyekeztem, a mai bajokat látva elemezni, akik már száz évvel ezelőtt hasonló, drámai problémákról szóltak a szószékeken, és akik világosan látták, mi következik, mi következhet abból, amit az ő korukban megtapasztaltak.– Kikre gondol?– Prohászka Ottokár püspökre, a ferences Zadravecz Istvánra, a szintén ferencrendi Buttykay Antalra és Marcel Lefebvre érsekre.– Ez utóbbit, az érseket – úgy tudom – kiközösítéssel sújtotta II. János Pál pápa…– Nos, ez így igaz, de sajnos Lefebvre érsek urat igazolta az idő. Egyre inkább látjuk, hogy az a II. Vatikáni Zsinat, amelyet sajnos még ma is valami előremutató és jó dolognak tartanak, elindította a lejtőn a Római Egyházat, és ezen a lejtőn ma eszeveszett gyorsasággal zuhan lefelé. Súlyos dolog ez, és azt gondolom, hogy amikor a Szentlélek elindítja a Zsinatot, mert hitem szerint a Zsinat elindítása, amelyet XXIII. János kezdeményezett, a Szentlélektől eredő volt. Azonban az, amit az idős pápa halála után, így tehát a Zsinat eredeti terveitől eltérő módon tettek, az nemhogy nem a Szentlélek által, de sokkal inkább a Szentlélek ellen tették! Hiszen láthatjuk, hogy 54. év alatt mekkora pusztítás ment végbe az egyházon belül mind Nyugat-, mind Kelet-Európában…– Melyek azok a pontok, intézkedések, amelyeket Ön a zsinat utáni időszak rombolásának tart?– Nézze, kérem! Menjen be májusban hétköznap este egy templomba és vegyen részt a májusi litánián, októberben a rózsafüzér ájtatosságon, vagy egy júniusi Jézus Szíve litánián… Nem tud bemenni, mert a templom zárva van. Pedig ahhoz pap sem kellene. A szentáldozásnál térdeljen le az Oltáriszentség előtt, és az Őt megillető imádattal vegye magához az Úr Szent Testét… Úgy néznének majd Önre, mint egy bolondra, egy különcre. Vagy: ha a templom egyik oldaláról átmegy a másik oldalra akár a pap, vagy a ministráns, úgy sétálnak át, mint a Váci utcában egyik oldalról a másik oldalra, kirakatot nézni. Arról, hogy ott van a tabernákulum, amelyben az Oltáriszentség lakozik, tudomást sem vesznek. Na, persze vannak olyan templomok még, ahol odabiccentenek, mintha egy jó havert látnának az út másik oldalán… de a térdhajtásnak, az imádatnak, az alázatnak nyoma sincs. Vajon hülyék voltak kétezer évig, akik térdet hajtottak? Vagy: mikor látott Ön a templom előtt kalapot emelni vagy keresztet vetni embert villamoson, vagy buszon? Nos, ez mind-mind ennek a zsinatnak a következménye. De, beszélhetnék a feminista dominikánus apácáról, aki a nők pappá szenteléséért tüntet, vagy arról, hogy a papi hivatások drámai csökkenése sem véletlen, és nem ok nélküli, hiszen a legtöbb fiúgyermek az oltárszolgálat közben és annak gyönyörűsége alapján dönti el, hogy pap lesz. Ma copfos kislányok ministrálnak, olvasnak, szerepelnek az oltár körül. Mikor vált ez divattá? A zsinat után! És még két egyházromboló tény: a népénekek megfontolt kiirtása a templomokból, és az építészeti rombolás, amelyet a szembemiséző „oltárok” miatt követtek el… Az ISIS évezredes városokat rombolt le egy másik vallás miatt… Mi a saját vallásunk keresztény értékeit pusztítottuk el és pusztítjuk szorgalmasan máig! Minek köszönhető ez, minek tudható ez, ha nem annak a zsinatnak? Ez nem modernizálás, ez a hagyományok kiirtása, amely megszünteti a jövőt. És ezt a megszüntetést látjuk világszerte. Hogyan kerülhet pogány istenség az áldozati oltárra a Vatikánban? Miként merik a homoszexualitást és a házasságtörést normálisnak nevezni egyes püspökök, érsekek, bíborosok? Miért nem látják a felelősök ma, hogy egy másik vallás „hagyománya” a keresztények legyilkolása, és miért köt egyezményt a mi vallásunk vezetője ezzel a másik vallással? Miért nem hisz a történelmi tényeknek, és hogyan kerülhet sor arra, hogy a keresztények legyilkolására uszító vallási könyvből olvassanak keresztény templomokban? Nos, itt tartunk most, a II. Vatikáni Zsinat utáni 54. évben. És ez a folyamat felgyorsult, mert ma már ott tartunk, hogy párhuzamos egyházunk van. Mert egy hatalomátvétel után új vezetés került a Vatikán élére, saját hadseregével. A hagyományt tisztelő és megtartó katolikus bíborosok és papok ki lettek szorítva és a pápa fogságban él. Van még kérdése?– Igen van! Ön voltaképpen kiközösíti magát, amikor ellenkezik a Vatikánnal, bírálja a pápát, és nem ért egyet azzal a mai folyamattal, ami a világbéke, atestvériség és az egyenlőség útján halad. – Valóban a nagy francia mészárlás jelszavaival is behelyettesíthetjük a mai kor történéseit, és még a vér – a keresztények vére – is ott van bizonyságul. Azonban tudjuk, hogy ez a francia forradalom az értékrombolás, a pusztítás és gyilkosságok forradalma volt, és azt is tudjuk, hogy mindez ellenkezik a krisztusi tanításokkal, Isten parancsaival. Azt is tudjuk, hogy ugyanaz a szellemiség irányítja ma a világot és az egyházat is, amely a francia vérengzést generálta, majd sorra a forradalmakat, a lázadásokat, az Isten és emberek elleni támadások sorozatát az utóbbi évszázadok során.– Ha felteszem, Önnek van igaza, akkor mit lát megoldásnak, mit kellene tennie a hívő keresztény embereknek, a Krisztust követőknek ahhoz, hogy ez az Ön által rombolásnak nevezett korszak megszűnjék?– Istennek hála, a Magyar Katolikus Egyházban van a jövő. Nálunk egy megfontolt és előremutató keresztény egység van, jól gondolkodó papjaink vannak többségben, és a híveket nem fertőzte meg az az ideológia, amelyet sajnos az egyházi sajtó egy része is erőltet. A papok nem beszélhetnek ezekről a bajokról, mert köti őket az obedientia. Viszont a hit ereje mindennél nagyobb fegyver a hívő embere „kezében”. A magyar keresztényeknek (katolikusoknak és protestánsoknak) egyetlen dolguk van: a Szentlélekhez folyamodás, a Szentlélek közbenjárásának a folytonos kérése. És még egy gondolat a kiközösítés ügyében: – Senki, még a pápa sem követelheti, hogy elhagyjam azt a hitet, amelyben nevelkedtem, amely kereszténnyé, katolikussá és magyarrá tett. Az én szabadságom és testvériségem Krisztusban és a magyarságomban van. Egyenlőségről pedig Jézus soha nem beszélt a földi életet tekintve… azt az Ő útján kell elérnünk az örök hazában…– Hogyhogy a protestánsokat is emlegeti? Hiszen évszázadokig katolikus hagyomány volt a protestantizmus gyűlölete.– Nem egészen! Kölcsönös volt a gyűlölködés. Azonban ezzel kapcsolatos vezérelvem, hogy a Krisztust követők ugyanarra tartanak, csak más útvonalon, és ma ezekek az útvonalak is veszélyben vannak. Jézus azt mondta, hogy csak Általa juthatunk a Mennyek országába. A reformátusok is általa akarnak odajutni. Mi a probléma? Ha a Római Egyház összeomlik, akkor összeomlik a reformátusság is, a protestantizmus is, tehát, az egész kereszténység. El tudja Ön képzelni a magyar hazát, a Kárpátok gyűrűjét magyar reformátusok nélkül? Én nem! Tiszteljük egymást, imádkozzunk együtt, és tartsuk meg a magunk útját, a magunk hagyományait. Ebben rejlik a megmaradás lehetősége.– Nem kérdeztem Önt előadása másik témájáról, az Trianon utáni magyar társadalmi bajokról…– Azt gondolom, hogy ez a téma egy másik beszélgetés alkalmával lesz időszerűbb. Úgy 2020. június 4-e körül… Köszönöm a kérdéseit.
Víg Sándor
Forrás:internetfigyelo.wordpress.com
Tovább a cikkre »
