Az orosz Telegram-csatornák szerint már indulásakor kudarc volt, az ukrán sajtó már Moszkva alatt látja a kék-sárga bakákat, a nyugati média türelemre int. Miközben mindannyian az ukrán ellentámadásról beszélnek.
A 2022. február 24. óta, lassan egy éve és öt hónapja tartó orosz-ukrán háború során jó pár támadásról és ellentámadásról beszámolhattunk, hisz a hadi szerencse forgandó. Mi, magyarok ezt már (legalább) Zrínyi Miklós óta tudjuk, a jeles katona-költő, a szigetvári hős unokája is a Jó szerencse, semmi más! jelmondatot tűzte a zászlajára.
A háború 512 napja során a köz figyelme jócskán lankadt a keleti szomszédunknál tapasztalható katonai és politikai történések iránt. Már a tavaly nyári déli offenzívát – mely végül északi lett – is mérsékelt érdeklődés övezte, úgy tűnik, az idén nyárit – természetesen a hadban álló feleken kívül – már csak az elemzők és sajtómunkások figyelik.
Nézzük, ez utóbbiak milyennek látják az ukrán előretörést.
A Szabad Európa honlapján terjedelmes, több mint hatoldalas tudósítás jelent meg az aktuális helyzetről, melyben a tények ismertetése mellett vélemények is helyet kaptak. Június 5-éhez képest a Zaporizzsjai régióban található Orikhivtől másfél kilométert sikerült előrenyomulni. A Donyecki régióban fekvő Velika Novoszilka közelében 8-9 kilométert módosult a frontvonal, Bahmut környékén, a szomorú mementóvá lett modernkori vérszivattyútól északra és délre száz méterekben mérhető az ukránok előrenyomulása.
Nyugaton az ellentámadás sebessége és hatékonysága többeket aggaszt, de vannak hangok, amelyek türelemre intenek. Az Ukrajna miatti nyilatkozata kapcsán kellemetlen visszakozásra kényszerülő Ben Wallace brit védelmi miniszter szerint az ellentámadás „nem olyan gyors, de nem is késik katasztrofálisan”. Ezt a vilniusi NATO-csúcson mondta, és Rishi Sunak ezt még egyelőre nem vonatta vele vissza.
Az amerikai katonai vezetés is többet várt. Az amerikai vezérkari főnökök egyesített bizottságának műveleti igazgatója, Douglas Sims altábornagy szerint „Lehet, hogy nem olyan a sebessége, amilyennek szeretnénk.” Az 53 éves főtiszt előtt még szép karrierlehetőségek állnak, ehhez képest értelmezzük az óvatosan is egyértelmű nyilatkozatot.
Aki viszont már leszerelt, az nyíltabban nyilatkozhat. Lassú! – összegezte egy szóval Mark Cancian nyugalmazott amerikai tengerészgyalogos ezredes, aki jelenleg a Washingtoni Stratégiai és Nemzetközi Tanulmányok Központjának vezető tanácsadója.
Nick Reynolds, a Royal United Services Institute brit think tank szárazföldi hadviselési elemzője azt is megmondja, miért lassú.
Mindig is lassú volt, tekintettel az oroszok által kiépített védvonalakra. Ez nem jó vagy rossz. Ez egyszerűen velejárója a helyzetnek”
– mondta a kutató.
Ha Ukrajna szemszögéből nézzük, természetesen azt szeretnék, ha egy napon belül véget érne az offenzíva” – mondta Dick Berlijn, a holland légierő nyugalmazott tábornoka, aki 2004-2008 között Hollandia védelmi főnökeként szolgált. „De ez nem reális.”
Valamikor június 5-én, hetekig tartó jelzések és célzások után, az ukrán parancsnokok megkezdték az új támadó hadműveleteket, három helyszínre összpontosítva: Orikhiv közelében, Velyka Novozilka közelében, valamint Bahmut és Soledar környékén.
Június 30-án Mark Milley tábornok, az amerikai vezérkari főnökök egyesített bizottságának elnöke is megvédte az ukrán offenzíva hatékonyságát.
Egyáltalán nem lep meg, hogy lassabban megy, mint ahogy azt az emberek jósolták”
– mondta Mark Milley tábornok. „Nagyon nehéz lesz, nagyon hosszú, és nagyon-nagyon véres lesz, és senkinek ne legyenek illúziói ezzel kapcsolatban.”
Ennek oka részben az, hogy az oroszok a téli időszakot arra használták fel, hogy beássák magukat, komoly védvonalakat, lövészárok-rendszert, tankcsapdákat építve ki. A védelmet aknamezővel is támogatják.
Azt pedig Szun-ce óta tudjuk, hogy a támadóknak a védőkkel szemben mindig nehezebb a helyzetük.
A Responsible Statecraft, a Quincy Institute for Responsible Statecraft online magazinja már nem ilyen elnéző. A lapban Daniel L. Davis, az Egyesült Államok Hadseregének nyugalmazott vezérezredese Miért vallott kudarcot az ukrán ellentámadás? címmel közölt terjedelmes cikket, melyben emlékeztet: Tavaly márciusban Lloyd Austin védelmi miniszter azt mondta, hogy a jelentős nyugati támogatás eredményeként az ukrán hadsereg tavaszi offenzívájának „nagyon jó esélye van a sikerre”. A brit vezérkar egykori főnöke, Richard Dannatt tábornok odáig ment, hogy azt sugallja, Ukrajna offenzívája olyan sikeres lesz, hogy ennek eredményeként Putyint „kisöpörhetik a Kremlből”.
Davis szerint a harctéri helyzet felfedte az igazságot:
Ukrajna valószínűleg nem fogja katonailag kiűzni Oroszországot a területéről, függetlenül attól, hogy hány emberrel rendelkeznek a csatában.”
Megjegyzi, ukrán és nyugati tisztségviselők igyekeznek jó képet vágni a történtekhez, azzal, hogy a haladás „csak lassú”, mindenkinek türelemre van szüksége.
Davis emlékeztet: június 5-én az ukránok azzal a céllal kezdték meg az ellentámadást a zaporizzsjai térségben, hogy áttörjék az orosz védelem első vonalát, és az Azovi-tenger partján fekvő Melitopol felé vezető úton kettévágják az orosz haderőt. Az ukrán parancsnokság két gépesített dandárral – a 47. és 33. gépesített dandárral – vezette a támadást, amelyek a legtöbb NATO-kiképzést és NATO-felszerelést kapták, német Leopard 2 harckocsikkal és amerikai Bradley harcjárművekkel. Azonban már az első napokban vereséget szenvedtek, elveszítve a páncélosok 20 százalékát. Davis szerint a vereség oka az volt, hogy az oroszok a tél folyamán komoly védelmi rendszert alakítottak ki, továbbá légi fölényük is jelentős volt.
A nyugalmazott főtiszt megjegyzi, Ukrajnában sok a sík terep, vékony erdősávokkal tarkítva. Mivel „Oroszország birtokában van az égbolt, és jelentős drónkapacitásuk van”, az ukrán katonák, ha nyílt területre merészkednek, tüzérségi tűznek vannak kitéve, csakúgy, mint a harcjárművek.
„Hétfőn Sabrina Singh, a Pentagon sajtótitkár-helyettese kijelentette, hogy Ukrajnának „megvan a harci ereje ahhoz, hogy sikeres legyen a csatatéren. Megvan nekik, ami kell ahhoz, hogy sikeresek legyenek az ellentámadásban.” Az ilyen optimizmus durván elüt a harci valóságtól. Az Egyesült Államoknak abba kellene hagynia az ilyen nyilvánvalóan pontatlan kijelentéseket, és ehelyett valódi diplomáciai erőfeszítéseket kellene tennie a háború befejezése érdekében.”
A cikk végén a szerző a háború befejezéséhez vezető diplomáciai út kidolgozását sürgeti.
Forrás:ma7.sk
Tovább a cikkre »
