Hálaadó szentmisével, a névadó szent előtti tisztelgéssel és ünnepi műsorral búcsúztatták az esztergomi Árpád-házi Szent Erzsébet Gimnázium négy végzős osztályát május 1-jén. Az ünnepségen jelen volt a fenntartó Budapesti Katolikus Iskolafenntartó Központ delegációja és Veszely Zsuzsanna M. Caritas, a Szatmári Irgalmas Nővérek tartományfőnöke is.
Tarisznya- és rózsaátadással vette kezdetét az esemény. A négy ballagó osztály a 11. évfolyamosok sorfala között, zászlóval a menet élén vonult át a szomszédos Szent Ignác-plébániatemplomba.
A hálaadó szentmisét Bársony Árpád, az esztergomi bazilika káplánja celebrálta. Szentbeszédében a bocsánatkérés és a megbocsátás felszabadító erejéről, valamint a communio, azaz az Istennel és egymással megélt krisztusi közösség jelentőségéről szólt. A liturgia részeként a végzősök, tanáraik és az iskolavezetés tagjai egy-egy szál rózsát helyeztek el az oltár előtt, az intézmény névadójának, Árpád-házi Szent Erzsébetnek a közbenjárását kérve. A szentmisét követően ballagási énekek kíséretében járták körbe az iskolát a ballagó diákok, hogy aztán a tornacsarnokba megérkezve kezdetét vegye a ballagási műsor.
A zászlóátadás ceremóniáján a 11. évfolyam ünnepélyes fogadalomtétel mellett vette át az iskola zászlaját a végzősöktől. Ezt követően Erdős Áron, a Diákönkormányzat elnöke búcsúztatta a ballagó társait. Beszédében Máté evangéliumát (Mt 7,7) idézve jellemezte az eltelt időszakot, kifejezve reményét, hogy a gimnáziumi évek megalapozzák és kinyitják a lehetőségek tárházát a továbbtanuláshoz. Az ünnepi műsort Weisenburger Anna (12. d) ballagó diák éneke színesítette, aki Jay Livingston és Ray Evans Bárhogy lesz, úgy lesz című klasszikusának feldolgozását énekelte el, dallamba foglalva az élet szeretetét és a jövő kifürkészhetetlenségét. A ballagók belső megéléseit Farkas Lilla (12. b) foglalta keretbe egy költői madármetafora segítségével, üzenve az iskola diákjainak, az intézmény munkatársainak, pedagógusainak és az iskolavezetésnek is.
Kürti Zoltán, az intézmény igazgatója beszédében személyes hangvételű köszönetet mondott az osztályfőnökök lelkiismeretes munkájáért és a szülők bizalmáért. Kiemelte a ballagó diákok jóakaratát, tisztességét és önzetlen segítőkészségét, amelyből – szeptemberi kinevezése óta – ő maga is erőt meríthetett. Az igazgató ezt részben annak tulajdonította, hogy az intézmény küldetése nem merült ki a tananyag átadásában, a cél a teljes emberré nevelés volt: ráébreszteni a diákságot arra, hogy az értelem mellé szív, a tudás mellé pedig hit kell.
Bár a hivatalos díjátadókra a júniusi Te Deum alkalmával kerül sor, az igazgató elismerését fejezte ki a legkiválóbbaknak: Deák András példamutató ministránsi szolgálatáért, Jombik Eszter kiemelkedő közösségi munkájáért (Morus Szent Tamás-díj), Deák Lea kimagasló tanulmányi eredményéért (Laude et Honestate díj), Farkas Lilla pedig a nevelőtestület döntése alapján az Év diákja kitüntetettjeként kapott kiemelt figyelmet.
A fenntartó képviseletében Oláh Gábor, az EKIF tanügyi igazgatója szólt a ballagókhoz. Beszédében reflektált az elhangzott madármetaforára, és Pilinszkyt idézve emlékeztetett: nem az a fontos, hogy a madár hányszor csap a szárnyával, hanem hogy íveljen. Példaként állította a diákok elé Ervin Gábor életszentségét, tolmácsolva Gyetván Gábor főigazgató atya kívánságát: váljanak boldog keresztényekké, akik méltó utódai lesznek elődeiknek.
Az ünnepséget Macko Veronika (11. d) szavalata, Dsida Jenő Én hívlak élni című verse zárta, útravalóul szolgálva a nagybetűs élet küszöbén álló fiataloknak.
Forrás és fotó: esztergomi Árpád-házi Szent Erzsébet Gimnázium
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
