Egészen húsvétig az interneten árulták a Szentendre egykori MAHART-kikötőjéből kialakított luxusingatlant. A hirdetés nagyjából egy hete már nem elérhető, de a Google által tárolt változatban még megtekinthető.
Az épület az önkormányzati tulajdonú belterületi 4441 és az állami tulajdonú 4467 helyrajzi számok határán helyezkedik el, így maga az épület a 4441/A és 4467/A helyrajzi számokat kapta. Hozzá tartozik még a külterületi 02/16/A helyrajzi számú móló (kikötő) is.
A hirdetés szerint
az épület 2016-ban épült,
a leíró szövegben pedig egyértelmű utalás van arra, hogy azt lakóháznak alakították ki:
„Az Ybl díjas tervezőnek alapvető koncepciója volt, hogy a panoráma természeti adottságokat ötvözze, egy építészetileg következetesen minimalista, ultra modern luxus lakóházzal, úgy, hogy a kettő együttes harmóniában maradjon, megtartsa kapcsolatát a környezettel, kiemelten a Dunára, valamint a kizárólagos használatú, saját tulajdonban lévő magánkikötővel…”
Bár a reklámban ár nincs, az Átlátszó másfél évvel ezelőtti cikke szerint röpke 3 millió euróért, azaz nagyságrendileg 1 milliárd forintért „bárki” megvásárolhatta volna.
Pár tízmilliós magyar közvagyonból milliárdos angliai magánvagyon
Az épület életútja kalandos. A MAHART először a MAHART Passnave-nek, a személyhajózási üzletágat üzemeltető állami vállalatnak adta el a meglehetősen lerobbant kikötőépületet, majd tőlük a Mafracht Kft. vásárolta meg 2013 októberének végén. Ezt a céget 2010 áprilisában 50 százalékban, majd 2012 februárjában teljes egészében a MASPED-től vásárolta meg Spányik Gábor, a Mahart Passnave ügyvezetője. Be is indult az üzlet, a korábban gyakorlatilag nem működő Mafracht 2010-ben a korábbi nulla helyett 288 milliós forgalmat generált, és összesen 11 millió forint osztalékot is fizetett az akkor még két tulajdonosnak. És mivel a cégbíróságra beadott üzletrész-adásvételi szerződésből tudjuk, hogy a két, egyenként 4,5 milliós üzletrészt Spányik, valamint a MASPED Logisztika Kft. egyenként 5,75 millióért vásárolták, kijelenthető, az osztaléknak köszönhetően már az első évben megtérült a befektetésük.
Ettől kezdve a Mafrachtnak jól ment a biznisz, forgalma 2011-ben 735, 2012-ben pedig már 1,15 milliárd forintra rúgott, és ezt az éves bevételi szintet azóta is tartja. Az már nem derül ki a cégbírósági dokumentumokból, hogy Spányik végül mennyiért is jutott hozzá 2012-ben a teljes üzletrészhez, de az értékesítés évében a MASPED Logisztika a Cégbírósághoz leadott beszámolók szerint nem számolt el jelentős árfolyamnyereséget, vagyis a Mafracht-üzletrész eladása nem járt annak látványos értéknövekedésével. Így nem meglepő, hogy Spányik jó üzletet látott a szentendrei kikötőépület és móló megvásárlásában.
Nem tudni pontosan azt sem, a Spányik tulajdonolta Mafracht mennyit fizetett a Spányik ügyvezetése alatt álló MAHART Passnave-nek a kikötő épületéért. Utóbbi cég 2013-as, Spányik által aláírt kiegészítő mellékletéből az látszik, abban az évben 10,6 millió forint könyv szerinti értékű tárgyi eszközt (ide tartoznak az ingatlanok is) értékesítettek 8,65 millió forint ellenértékért. Úgy véljük, ez a szentendrei kikötőépület és a hozzá tartozó móló lehet.
A vásárlás kimondottan jó üzletnek bizonyult, ugyanis a Mafracht 2014 tavaszán 41 628 159 forint uniós pályázati pénzt nyert el a Telephelyfejlesztés és Ipartelepítés a területi kohézióért elnevezésű pályázaton. Természetesen az EU nem ad pénzt luxus lakóház építésére, a támogatás célja a pályázati kiírás címében megfogalmazott cél volt. A város honlapján egy 2015 eleji cikkben ez olvasható:
A barna mezős beruházásban készülő, legkorszerűbb energetikai és környezetvédelmi normáknak megfelelő épület, szolgáltató házként fog üzemelni, melyben alapvetően adminisztratív munka fog zajlani. Az irodai tevékenység mellett az épületben szolgálati lakás funkció is kialakításra kerül a hajózó személyzet részére.
A Spányik-féle Mafracht a fenti cikk szerint azt ígérte, a beruházás 2015 nyarára elkészül, ám a cég még 2016 augusztusában is csak annyit válaszolt a Társaság az Élhető Szentendréért lokálpatrióta civil szervezetnek, hogy
az épület pedig egy hónap múlva fog teljes egészében működni, irodabútorok jelenleg rendelés alatt állnak. Várhatóan amerikai turistákat hoznak majd hajóval, illetve turistahajó kiszolgáló személyzeti oktató központ lesz az épület.
A pályázati kiírás szerint
„főszabályként a pályázó a projekt befejezésétől számított 5 évig, kis- és középvállalkozások esetében 3 évig a támogatás visszafizetésének terhe mellett vállalja, hogy a projekt megfelel az […] bekezdésében foglaltaknak, a támogatással létrehozott kapacitásokat, szolgáltatásokat a pályázatban vállalt szakmai tartalommal változatlanul fenntartja és üzemeltetését biztosítja.”
Az Átlátszó másfél évvel ezelőtt, 2019 őszén megkereste a Mafrachtot, melynek ügyvédje, M. Tóth Balázs akkor azt mondta:
az EU pályázat során annak megvalósítási és fenntartási időszakában a Mafracht Kft. szabályszerűen és hiánytalanul teljesítette a támogatási szerződésben foglaltakat, minden fontos tény, így a támogatási szerződés lezárása is a közreműködő szervezet jóváhagyásával történt.
Ahogy az ingatlan apportálását is jóváhagyták – mondta az ügyvéd. A kikötőépületet (vagy inkább immár kész luxus lakóházat) és a mólót ugyanis a Mafracht 2017 decemberében az általa nem sokkal korábban alapított, 3 milliós törzstőkéjű a Green River Hajóállomás Kft. nevű cégbe apportálta 179 millió forint értékben, ebből az épület 157, míg a móló 22 millió forint értéket képviselt. Még ugyanebben az évben a Green Rivert el is adták luxusházzal, mólóval együtt. A Mafracht 2017-es kiegészítő mellékeltéből meg is tudjuk saccolni, mennyi lehetett az ellenérték, ugyanis 286,5 ezer eurónyi részesedés értékesítéséből származó árfolyamnyereséget tüntettek fel, ami akkori, 310 forintos árfolyammal számolva 88 millió forint. Vagyis a Green Riverért (ami gyakorlatilag azonos az egykori hajóállomásból átalakított luxus lakóházzal, valamint a hozzá tartozó mólóval) nagyságrendileg 370 millió forintot kaphattak.
A Green Rivert megvásárló cég az Egyesült Királyságban bejegyzett Swellsun Holding Ltd., melyet 2017 márciusában alapítottak. Két tulajdonosa a Svájcban élő magyar ügyvéd, Ormándi Péter ügyvéd, valamint a Máltán élő Küzmös László. Utóbbi a brit cégadatok szerint a Swellsunban jelentős befolyással rendelkezik.
A háttérben meghúzódó Fidesz-szál
Küzmös a Goldman and Partners Kockázati Tőkealap-kezelő Zrt. alapítója és tulajdonosa volt. Ezt a céget ma már TripleHill Capital Zrt.-nek hívják, a TripleHill Magántőkealapot kezeli, mely Szalay-Bobrovniczky Kristófnak, a Századvég korábbi vezetőjének, volt londoni nagykövetnek, Szentkirályi Alexandra kormányszóvivő férjének, az egyiptomi vasúti gigaprojekt egyik haszonélvezőjének, a V4NA nevű, Habony Árpáddal közösen alapított „hírügynökség” egyik tulajdonosának érdekeltsége.
Szalay-Bobrovniczky Küzmös kilépése után nagyjából háromnegyed évvel szerezte meg a TripleHillt, mely közvetve annak a cégnek a tulajdonosa, mely a Budapest Zrínyi utca 3. alatti ingatlant megvette Habony grúz–izraeli barátaitól. Az épületet most (még) az Országos Gyógyszerészeti és Élelmezés-egészségügyi Intézet (OGYÉI) használja. Ám a bérleti szerződést nem hosszabbították meg, az OGYÉI ezért kíván átköltözni a Szabolcs utcai hajléktalankórház helyére, amely így szó szerint hajléktalanná válna. Az ügyről részletesebben itt írtunk:
A háttérben meghúzódó NER-szál azonban nem csak itt bukkan fel! A Spányik-féle Mafracht ugyanis 2016-ban megalapította az M-Szendre Kft. nevű céget, melyet 2017 áprilisában Mahartlog Port Kft.-ra változtatott. Az üzletrészek 49 százalékát pedig ugyanekkor megvásárolta Völner Marcell, aki azóta is a cég egyik, önálló cégjegyzési joggal bíró ügyvezetője. És nem mellesleg Völner Pál miniszterhelyettesnek, az Igazságügyi Minisztérium államtitkárának fia.
A nyilvánvaló kapcsolat még ma is érvényes: a postaládán a Mafracht és a Green River mellett a Mahartlog Port nevét is olvashatjuk.
Pórnép elől lezárva
Mint jeleztük, az épület két ingatlan határán fekszik, ebből az egyik a 2019 őszéig fideszes, azóta ellenzéki vezetésű Szentendrei Önkormányzaté. A Mafracht még 2014 októberében kötött területbérleti szerződést a várossal az épület körüli terület használatára. A korábban közzétett látványtervek szerint a Mafracht köteles lett volna a Dunát a polgárok számára megközelíthetővé tenni, ám a valóságban azt lezárták.
A szentendrei önkormányzat úgy véli, a Mafracht – amelynek magához az épülethez már semmi köze, az ugyanis, mint láttuk, a Green Riveré – olyan önkormányzati területeket is körbekerített, melyekre a bérleti szerződés nem terjed ki, legalább egy minimális, a mólóhoz vezető sávot meg kellett volna hagyni.
Pál Gábor jobbikos önkormányzati képviselő arra mutatott rá, a Mafracht a szerződésben lefektetett számos vállalását megszegte, így például
a partra vezető sétánynak szabadnak kellene lennie, de a bérlő nem biztosítja a kikötő közforgalmú megközelítését.
Emellett arra is felhívta a figyelmet, a Mafracht az önkormányzati szabályozásokat megszegve bambusszal ültette körbe a bérleményt.
A politikus – a cég ügyvédjének állításával szemben – azt is állította, turistára, vízi turizmusra nem volt példa az elmúlt időszakokban.
Pál Gábor a kikötőre vezető sétányt eltorlaszoló kapura egy „Jogtalanul lezárt terület!” feliratú táblát helyezett el, és azt ígérte, ha jogászaik is úgy látják, hogy jogsérelem érte a szentendrei polgárokat, akkor megteszik a feljelentést.
A kikötő-gate-ről Pál Gábor az N1 TV Napi téma című műsorában is beszélt:
Forrás:alfahir.hu
Tovább a cikkre »
