Visegrád él és virul. A négyes együttműködés huszonötödik évfordulója csúcsformában találta a résztvevőket. A menekülthullám kapcsán fél szavakból is megérti egymást a magyar, lengyel, cseh és szlovák vezetés, és bátran mondhatjuk, hogy egész Kelet-Európa, beleértve a balkáni, illetve a baltikumi országokat is. Kevés olyan kérdés van, amiben nemcsak a térségbeli politikai akarat van összhangban, de a kommunista időket együtt megtapasztaló államok lakosságának vélekedése is egybecseng kormányuk álláspontjával. A migránskérdés ilyen. Magyarország kissé kilóg ugyan a sorból a harsánynál is harsányabb menekültellenes hangulatkeltéssel, de ez legyen a mi gondunk. Ha az országon belül nem létező migránsokkal riogatva végig lehet kampányolni két évet a következő választásokig, akkor tényleg itt az ideje alaposan átértékelni a politikusok, illetve a szavazópolgárok lelki és szellemi állapotát. Persze, más sem hagyja ki a ziccert, ha már kampányról van szó. Három héttel a parlamenti megméretés előtt Robert Fico jól odamondogatott a prágai V4-csúcsot követő sajtótájékoztatón. A szlovák miniszterelnök félreérthetetlen célzással arra emlékeztetett, hogy Szlovákia nem hívta be saját területére a menekülteket, és azokat az országokat sem destabilizálta, ahonnan jönnek. – Itt az idő kimondani: egyes európai politikusok hatalmas hibákat vétettek a migránsválság kapcsán – utalt elsősorban Angela Merkelre Fico, aki a visegrádiak egyeztetése előtt megemlítette: Berlin a szlovák külügyi államtitkárnál panaszkodott a prágai csúcs miatt.
Németországnak, de Franciaországnak, a nyugat-európai országok többségének sem volt soha ínyére a keletiek „ármánykodása”. Berlinből, Párizsból nézve az „exkommunisták” veszekedve jók. Összefogva pedig veszélyesek. És most nagyon együtt vannak. A visegrádiak – kiegészülve Romániával, Bulgáriával, Horvátországgal, Szlovéniával, a balti államokkal – megkerülhetetlenek az uniós döntéseknél. Ha Merkelnek ez nem tetszik, az jó jel. A sikeres összefogás jele. Még akkor is, ha a migránsválság megoldását tekintve senki nincs a bölcsek köve birtokában. Az úgynevezett B terv, azaz Bulgária és Macedónia határainak megvédése jól hangzik, de félmegoldás, akárcsak a magyar kerítés. Ez esetben Görögország egyetlen nagy menekülttáborrá válik a polgárháború kitörésének jó esélyével. De az sem vezet sehová, hogy a saját illúziójának foglyává vált Merkel szép szóval, ígéretekkel és némi pénzzel igyekszik jobb belátásra bírni a regionális nagyhatalmi státusát egyre bátrabban építő Törökországot, és várja a szíriai békét. A német kancellár szélmalomharcot vív. Migrációs politikája megbukott, ezt nyilván ő is tudja. A beismerés azért sem egyszerű számára, mert vélhetően őszintén hitt igazában. Merkel lassan egyedül marad Európában érveivel, de ennek tapsolni nem több olcsó kárörömnél. Ugyanis továbbra sincs senkinek válasza arra, hogyan állítható meg a menekülthullám. És válasz nem lesz a holnap kezdődő EU-csúcson sem.
Az EU évek óta gyűrűző válsága a lehető legváltozatosabb formákban nyilvánul meg. Valamiféle „maguniót” alakítgatnak a sértett régi tagállamok a randalírozó újak megregulázása céljából. Közben az utóbbiak régi, történelmi sérelmeiket félretéve együtt képviselik közös érdekeiket. Például a Brüsszel és Nagy-Britannia között kötendő megállapodás ügyében, amikor London az általa migránsoknak tekintett kelet-európai uniós munkavállalók jogait nyirbálná. Visegrád huszonöt éves. A bátorság kora ez.
Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Nemzetben jelent meg. A megjelenés időpontja: 2016. 02. 17.
Forrás:mno.hu
Tovább a cikkre »
