„Ezeknek aztán kiabálhatja a rendőr, hogy „Megállni! Rendőrség!”, amint megneszelnek minket, elhajigálják a lopott fát, és veszik a nyúlcipőt” – Forgács Ferenc, a Hajdúhadházi Erdőbirtokossági Társulat erdőőre mondta ezt a Naplónak annak kapcsán, hogy milyen kilátástalan küzdelmet vívnak nap nap után a valóságos hordákba tömörülő fatolvajokkal.
Lekaszabolják
Ferenc (vagy, ahogy a zsiványok hívják: Feri bácsi) közel három évtizeden át dolgozott hadházi körzeti megbízottként, huszonegy éve pedig erdőőrként szolgálja az erdőbirtokossági társulatot.
– Egy hosszabb, nyugalmas időszak után három hete a kemény hidegek beköszöntével itt elszabadult a pokol. Húszas csoportokba verődve jönnek az éj leple alatt, és olyan egyméteres magasságban kaszabolják le a fákat. Most éppen abba az öthektáros akácosba álltak bele (tízéves ültetvényről van szó, 14-16 centiméter átmérőjű fákról), aminek a nyolcvan százalékát már le is tarolták. Hagyjanak már engem ezzel a megélhetési bűnözés dumával! Mindenki tudja, hogy ha ingyen tűzifához jutnak, azt pillanatok alatt pénzzé teszik, és irány az erdő – osztotta meg hosszú évek tapasztalatát Forgács Ferenc, aki szerint (az ő szavait idézve) a fatolvajok olyan vandál munkát végeznek, hogy ahhoz képest a vadkár kismiska.
„A városi rendőrkapitány tényleg minden tőle telhetőt elkövet, hogy érvényt szerezzen a törvénynek, de hiába, ha magával a törvénnyel van baj” – szögezte le Ferenc, aki arra kérdésre is rögtön kész volt a válasszal, hogy nem fél-e.
Csak egyszer ütötték le…
– Huszonegy év alatt csak egyszer ütöttek le, egyébként meg valamilyen szinten még tisztelnek is. Ha nappal találkozunk az utcán, rám köszönnek, hogy jó napot, hogy van, Feri bácsi, de attól még tudják, hogy ha az erdőn a kezem közé kerülnek, ott nincs pardon – mondta.
Az is kiderült, hogy amióta az önkormányzat az egyik ismert útvonalukhoz felszereltetett közterületi kamerát, a fatolvajok újratervezték a csapásirányt, és a vetésen keresztül mennek.
A temető se szent; szeretik a rácsok mögött
Legutóbb az háborította fel a jóérzésű hadházi embereket, hogy ismeretlenek a köztemető ravatalozója melletti tujafákat is kivágták – újságolta el Forgács Ferenc. Mindehhez sok újat Varga László, az erdőbirtokosság vezetője sem tudott hozzátenni, néhány adalékkal azonban ő is szolgált.
– A tavalyi tél egész tűrhetően lement, sőt az ideivel sem volt különösebb gond egészen karácsony utánig. Aztán bekeményített az időjárás, és megindult a roham. Hiába az erdőkerülő, az egyenruhás rendőr vagy a civil ruhás nyomozó, ha húsz elkövető húszfelé szalad. Ha pedig egyet-kettőt mégis sikerül elkapni, és 48 órára rács mögé dugni, még élvezik is az ellátmányt, meg a jó meleget. Erőt gyűjtenek az újabb portyához, valósággal feltöltődnek odabent. Ilyen körülmények között (bár bizonyos esetekben a falopás már bűncselekménynek minősül) a törvénynek továbbra sincs kellő elrettentő ereje – jelentette ki határozottan az elnök.
„Ha egyet lecsuknak közülük, mindig van másik”
Varga László világossá tette: az erdőbirtokosok nem tudnak mit kezdeni az olyan megnyilatkozásokkal, hogy „azért lopok, mert otthon fázik a család”, ők elvárják, hogy a törvény garantálja a magántulajdon szentségét. Elmondása szerint a hadházi erdőkben soha nem volt jellemző az ipari léptékű fatolvajlás, csakhogy a kézben, háton, kerékpáron vagy kétkerekű taligán elhordott fára is igaz a mondás, miszerint a sok kicsi sokra megy.
„Ha egyet lecsuknak közülük, mindig van másik, aki a helyébe lép. Jól szervezett, többnyire nagy létszámú galerikről van szó, akik sajnos nem ma kezdték az ipart” – tudatta a birtokossági vezető, aki 330 erdőtulajdonos társa és az 1200 hektár általuk gondozott erdőterület érdekében vállalkozott sokadik alkalommal is a segélykiáltásra.
Petneházi Attila – Haon.hu
Forrás:kuruc.info
Tovább a cikkre »
