Ferenc pápa három éve vezette be a nagyszülők és idősek világnapját, amelyet Szent Anna és Joachim, az Úr Jézus nagyszülei liturgikus emléknapjához közel eső vasárnapon tartunk – idén július 23-án. A szatmárnémeti székesegyházban Schönberger Jenő megyéspüspök mutatott be ezen a napon szentmisét a nagyszülőkért és idősekért.
A szatmári egyházmegye számos templomában ünnepelték szentmisével a nagyszülőket és az időseket.
Schönberger Jenő püspök a szentmisében imádkozott a gyermekekért, unokákért és mindenkiért, aki az idősek szolgálatában tevékenykedik. Homíliájának elején Ferenc pápának a nagyszülők és idősek harmadik világnapjára írt üzenetéből idézett: „»Irgalma nemzedékről nemzedékre megmarad« (Lk 1,50): ez a nagyszülők és idősek harmadik világnapjának témája, mely egy áldott találkozáshoz vezet vissza bennünket: a fiatal Máriának és idős rokonának, Erzsébetnek a találkozásához (vö. Lk 1,39–56).
Annak tudata, hogy az Úr irgalma nemzedékről nemzedékre száll, megmutatja, hogy egyedül nem boldogulhatunk – sőt nem is üdvözülhetünk – mondta a szatmári egyházmegye főpásztora. – A Szentlélek megáld és kísér minden gyümölcsöző találkozást a nemzedékek között, nagyszülők és unokák, fiatalok és idősek között. Isten ugyanis azt kívánja, hogy – amint Mária tette Erzsébettel – a fiatalok felvidámítsák az idősek szívét, és bölcsességet merítsenek tapasztalataikból. Mindenekelőtt azonban azt kívánja az Úr, hogy ne hagyjuk magukra az időseket, ne száműzzük őket az élet perifériájára, ahogyan az ma sajnos túl gyakran megesik… A Szentlélek megáld és kísér minden gyümölcsöző találkozást a nemzedékek között, nagyszülők és unokák, fiatalok és idősek között.”
Majd e szavakkal fordult a hívekhez Schönberger Jenő püspök: „Kedves nagyszülők, kedves idős testvérek! Krisztusban szeretett testvérek! A Szentatya úgy akarja látni az Egyházat, mint egy nagy családot. Mennyivel inkább szeretné a jó Isten így látni! Mennyivel inkább adja az Úr kegyelmét ahhoz, hogy tényleg így tudjunk élni, ezért mondja a mai szentleckében Szent Pál apostol, – hogy »még azt sem tudjuk, hogyan kell helyesen imádkozni«. De tudjuk-e, hogy bennünk él a Szentlélek? A bérmálás szentsége nagy kegyelem, hiszen attól kezdve a Szentlélek él bennünk, és a Szentlélekkel együtt a teljes Szentháromság. Tudjuk-e mire van szükségünk? Mi nem, de ő tudja. A Szentlélek tudja, és ez a Szentlélek imádkozik, és akkor is kéri a kegyelmet számunkra, amikor mi nem is törődünk vele. Hagyjuk, hogy ez a Lélek működjön bennünk! Bízzuk életünket a Szentlélek vezetésére, és tegyük a szeretet apró jeleit!
Nem szavakra van szükség, hanem tettekre. Mint például, amikor egy nagyapa hasogatja a fát, és az unokája nézi, és azt kérdi az unoka: »Nagyapa, szereted még a nagyit?« A nagyapa nem szól semmit, hanem hasogatja tovább a fát. Amikor befejezte, akkor minden darabot kézbe vesz, és a fejsze élét végignyomja rajta minden oldalról. Ezt látva, csodálkozva kérdezi: »Nagyapa ezt miért teszed?« »Tudod, kis unokám, a te nagymamád öreg már, és nem lát jól. Ezért a fejsze élével leszedem a töviseket, nehogy megszúrja egy tövis a kezét. Ez a szeretetnek a jele. Nem kellenek ide szavak, mert a tettek mindennél szebben szólnak. Tenni azt, amit a szeretetet diktál.«
Kedves testvéreim, a Szentlélek indítson mindenkit arra, hogy a mai ünnepen a valóságban is legyen egy nagy ölelés az unokák részéről a nagyszülők felé, a gyerekek részéről a szülők felé, a szülők részéről a gyerekek felé, és nagyszülők részéről az unokák felé” – emelte ki homíliájában a szatmári megyéspüspök.
Az ünnepi szentmise egyik kiemelkedő része volt a felajánlási körmenet, amikor a nagyszülők, unokák és a kórházpasztorációs iroda vezetője átadták szimbolikus adományaikat a főpásztornak, áldást kérve életükre, családjaikra, szolgálatukra.
A beszámolót teljes terjedelmében ITT olvashatják.
Forrás és fotó: Szatmári Római Katolikus Egyházmegye
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
