Tudják, mit csinált Orbán Viktor március 15-én úgy három óra körül? Elismeréseket adott át a nemzeti ünnepen és ha tudta, hogy mi zajlik az utcán, akkor két „gratulálok” közt visszafogta a nevetését.
Egyszercsak azt mondta az ellenzéki tüntetés moderátora, hogy:
Azt hiszem ide kellene most tenni egy szmájlit. És nem azért, mert a 10 millióból mondjuk 10 ezer magyar gondolta úgy, hogy szombat délután elmegy és megdönti a kormányt, hanem azért, mert vicc ez az egész. Tőlem lehetettek volna 30 ezren is, az is minimális, ilyen esetekben csak erős jó indzlattal lehet tömegnek nevezni.
Nem is ez a röhej, hanem az, hogy még mindig itt tartanak. Dobálóznak számokkal, de ez a legkevesebb.
Olyan felszólalók voltak az összellenzéki rendezvényen, hogy az ember az agyát eldobja. Mert az ugye már megszokott, hogy a hódmezővásárhelyi műkedvelő, vagyis Márki-Zay Péter elmondta a magáét – nem volt más, mint sima pártpropaganda, tisztelet a hősöknek nélkül. No, de színpadra lépett Lakatos Béla, aki a meghívó szerint „roma közéleti személyiség”. A szpíker szerint
Hát azért álljunk meg egy pillanatra. Bélával kapcsolatban írtam már. Emlékeznek: ő az az igazi sötét bunkó, aki veréssel fenyegette az ácsi iskola tanárait. Tette mindezt polgármesteri minőségében ez az agyatlan.
Ezzel azonosulnak az ellenzékiek. Mind a 20-30 ezren, de legalább 10 ezren. Ráadásul Béla nagyon komoly beszédet mondott, mintegy két percben, de lehet hogy háromban, de legalább egyben. Összefüggés mondjuk nem volt benne, de valami olyanról volt szó benne, hogy a roma honfitársaink is a vérüket adták a hazáért. Meg arról is szó esett, hogy a romák nem „migáncsok”. Meg szerinte az nem járja, hogy falopásért elviszi a rendőr a cigányokat, mert szerinte közbe a fehérgalléros bűnözőket meg békénhagyják…
És, ha ez a kellemetlen, vállalhatatlan, bukott, veréssel fenyegetőző polgármester nem lett volna elég, akkor még jöttek a fellépők. Na, az nagyon kemény volt. Az úgynevezett Szabadság Kórus penderült színpadra. Öten. A hangszórókból kicsit több ember hallattszott. Például a mikrofon mögött csak egy hölgy volt, de sokkal többnek hallattszott. Öten voltak, de a kokárdák száma nem volt ennyi. Az egyik dalnokok biztos nem volt, de a képeken úgy tűnik, hogy többen titkolták a viselését.
Aztán volt még a magyar anyák üzenete. Képben. Hang nélkül. Erre azt mondta a moderátor, hogy:
Ugyanakkor Hadházy Ákossal egyet kell érteni. Azt mondta a pókember, hogy – bocsánat szószerint idézet következik:
Stimmel. Azok. A forradalom ezúttal is elamaradt az érdeklődés hiányában.
Köszönettel és barátsággal!
Forrás:flagmagazin.hu
Tovább a cikkre »
