A bíróság várhatóan pénteken dönt az őrizetbe vett Matolcsy György volt jegybankelnök kapcsán arról, hogy letartóztatják-e. Hack Péter, az ELTE emeritus professzora, a Büntetőeljárásjogi és Büntetés-végrehajtási Jogi Tanszék oktatója tisztázta, a gyanúsításban szereplő bűncselekmény súlya indokolja-e a fogságot, vagy ez-e a normális ügymenet.
A Központi Nyomozó Főügyészség különösen jelentős vagyoni hátrányt okozó gazdasági csalás bűntette és más bűncselekmények miatti nyomozásban gyanúsítottként hallgatta ki, majd őrizetbe vette Matolcsy György korábbi jegybankelnököt. Letartóztatásáról várhatóan pénteken döntenek.
Önmagában a büntetés súlya nem indokolhatja az őrizetbe vételt vagy a letartóztatást, bár a Btk. szerint az értékhatár miatt ez egy súlyos bűncselekmény, mármint az azon értékhatár, amely vagyont érint a bűncselekmény – fogalmazott Matolcsy György volt MNB-elnök őrizetbe vétele kapcsán az InfoRádió megkeresésére Hack Péter, az ELTE büntetőjogi emeritus professzora.
„500 millió forint fölötti összegtől számít a Btk.-ban a különösen jelentős vagyoni hátrány, és ezt a törvény akár 10 évig terjedő szabadságvesztéssel is büntetheti.
A legsúlyosabb esetekben szabnak ki 10 évet, a törvény szerint egyébként inkább 7 és 8 év közötti büntetés az, amit ilyenkor a bíróságnak ki kell szabni. De ez önmagában a letartóztatást nem indokolhatja,
annak a megalapozott feltételezése viszont akár a letartóztatást is, hogy a gyanúsított esetleg meg fog szökni, ha szabadlábon hagyják, a bizonyítást meghiúsítja, vagy újabb bűncselekményt követ el” – ecsetelte Hack Péter.
Rögzítette azt is, hogy nem ismerni a hírekből az ügyészség letartóztatási indítványának az okát, de azt feltételezi, hogy inkább
a szökés és az elrejtőzés veszélye jön szóba, amit maga a gyanúsított és a védője vitat, hogy fennállna, de mivel az ügyben a hírek szerint eddig öt embert gyanúsítottak meg, és abból ketten szökésben vannak – Matolcsy Ádám és még egy személy,
akivel szemben nemzetközi elfogatóparancsot adtak ki –, ez esetleg indokolhatja azt a bírósági döntést, amely két napon belül megszülethet.
A letartóztatást már a bíróság rendeli el, és csakis az ügyészség kérelmére.
„Meg kell fontolni az összes tényezőt; nyilván Matolcsy György ellen hat, hogy két társa szökésben van, de mellette szól, amit a védője nyilatkozott, hogy kiskorú gyermeke van, akivel szoros kapcsolatot tart, és ez valószínűsítheti azt, hogy nem hagyja itt a családját, nem szökik el, nem vonja ki magát a büntetőeljárás alól, az őt érinthető ügyekben pedig már hosszabb ideje folyik büntetőeljárás, amiről ő maga is tud, ennek ellenére mindeddig nem szökött meg, a hatóság rendelkezésére állt. A bíró megfontolhatja azt is, hogy a letartóztatás helyett más kényszerítő intézkedést alkalmaz, például úgynevezett bűnügyi felügyeletet, régi nevén ennek a legszigorúbb formája a házi őrizet, tehát
a bíróság mondhatja azt is, hogy nem hagyhatja el a lakását, és ezt nyomkövetővel is ellenőrizheti, ez a bíróság döntésén fog múlni”
– folytatta Hack Péter.
A büntetőeljárási törvény, mint rámutatott, a védelem jogát biztosítandó mondja azt ki, hogy senki nem kötelezhető arra, hogy önmagára terhelő vallomást tegyen, és mindenkit megillet – akivel szemben eljárás indult – a hallgatás joga, tehát a kihallgatás során, miután közölték az illetővel a gyanút, ki kell oktatni arra, hogy joga van megtagadni a vallomást, ezzel pedig nem hozza magát hátrányba, és ezt a nyilatkozatát bármikor megváltoztathatja, tehát később dönthet úgy, hogy mégis vallomást tesz.
Hack Péter szerint az is fontos szempont a magyar törvény és az európai joggyakorlat szerint is – szemben az amerikaival –, amit a krimikből ismerhetünk, hogy Amerikában ha valaki vallomást tesz a saját ügyében, akkor köteles igazat mondani, a kontinentális jogban a „védekezési hazugság” joga is megilleti a gyanúsítottakat és a vádlottakat, tehát nem kötelesek igazat mondani, nálunk a tanúnak kötelező minden körülmények között igazat mondani, ha ezt megszegi, bűncselekményt követ el.
Hangsúlyozta azt is, hogy
Matolcsy György úgy döntött, nem tesz vallomást.
„Ez egy védekezési taktika, megvárják ilyenkor a gyanúsítottak, hogy mi az, amit a hatóságok össze tudnak gyűjteni bizonyítékként” – vetette fel.
Ebben a gyanúsításban a Központi Nyomozó Főügyészség közleménye szerint nem a teljes MNB-alapítványos történet, hanem csak egy nap, Matolcsy György utolsó előtti munkanapjának története szerepel. Hogy várható-e, hogy az ügyészség más ügyeket is végigvisz, végignyomoz, vagy ilyenkor elég, ha talál egy hosszú büntetéssel fenyegetett ügyet és minden erejét abba teszi bele, erről azt mondta, a részleteket a nyilvánosság nem ismeri teljesen.
„Azt tudtuk, mert eddig is többször volt a hírekben, hogy folyik egy eljárás hűtlen kezelés miatt. Ez volt az az eljárás, amelyet a nyilvánosságban és a politikában is többször szóba hoztak, és amelyben a nyomozás irányítását, illetve magát a nyomozást nemrégiben vette át az ügyészség. De ez az ügy, amiről most beszélünk, ez nyilvánvalóan nem a hűtlen kezelés, hanem
egy gazdasági csalás, egy olyan színlelt szerződés kötése a hírek szerint, amit Matolcsy György jegybankelnöki utolsó előtti munkanapján kötött,
és aminek keretében a jegybank által létrehozott alapítványok fölötti rendelkezési jogot színlelt szerződésekkel játszották át egy olyan cégnek, amelyen keresztül az ügyészség álláspontja szerint Matolcsy György és a családja, illetve a fia megtartotta volna a rendelkezési jogot a közpénzből létrehozott alapítványok fölött” – húzta alá.
Hozzátette: ezzel az alapítvány nyilván nem lett volna az övé, de az alapítvány pénzéből olyan befektetéseket tudtak vagy tudtak volna eszközölni az ügyészség álláspontja szerint, amely befektetésekkel saját anyagi hasznokat szolgálták volna.
Hogy megállhat-e az üzletszerűség vagy a maffiabűncselekmény mint súlyosító körülmény, arról Hack Péter úgy vélekedett, erről a hírek szerint nincs szó a konkrét esetben, és mivel ez egy egyszer aktus lehetett, egy szerződés volt, a bűnszervezeti elkövetéshez hosszabb időn át, konspiráltan való elkövetés szükséges. Az adatokból számára úgy tűnik, hogy ebben az egy esetben nem állapítható meg.
Ha a nemzetközi elfogatóparancs alapján többeket elkapnak, a meggyanúsítás egyesével történik, a kihallgatást is egyesével végzik el, ha majd a bíróság esetleg vádat emel ebben az ügyben, a tárgyaláson ott a vádlottak már hallhatják egymás vallomását, kérdéseket is intézhetnek egymáshoz, de most még a nyomozási szakaszban ez nem lehetséges.
„Az lehet, hogy az ügyészség, amely ebben az ügyben nyomoz, egyes eljárási cselekmények vonatkozásában szembesítést rendel el a gyanúsítottak között, akkor találkozhatnak egymással, de egyébként egymástól el vannak különítve.
Ha pedig letartóztatják őket, úgy is kell őrizni őket, hogy ne léphessenek kapcsolatba egymással,
hiszen nem lenne értelme például az összebeszélés megelőzése céljának akkor, ha egy zárkában töltik a letartóztatási időt. A törvény azt írja elő, hogy az ugyanabban az ügyben letartóztatottakat – ha az összebeszélés esélye fennáll –, úgy kell őrizni, hogy ne érintkezhessenek egymással.”
Hack Péter azt is elmondta még, hogy ha személyi szabadságot korlátozó helyzetben van a terhelt – legyen ez akár letartóztatás, akár más ügyben szabadságvesztés-töltés –, akkor egyfelől kötelező mindig a védelem, másfelől soron kívüli eljárást kell lefolytatni, ami nem feltétlenül gyorsítja fel nagyon az ügymenetet, mert néha a soron kívüli sorban is elég sok ügy van.
Fő szabály szerint egyébként büntetés-végrehajtási intézetben kell a személyi szabadság korlátozását végrehajtani, csak kivételesen és csak rövid ideig lehet rendőrségi fogdában ezt megtenni, de ez nem büntetés még, tehát a letartóztatottak mondjuk saját ruhájukat hordják a letartóztatás idején, és nem rabruhában vannak bent, valamint nem kötelezhetők munkavégzésre a zárka takarítását leszámítva.
A büntetés-végrehajtás rendje persze egyébként vonatkozik rájuk, tehát minden, az intézményen belüli mozgás is, ugyanazok a szabályok vonatkoznak rájuk, mint az elítéltekre.
A legszigorúbb korlát nyilván a szabadság elvonása, tehát hogy nekik bent kell lenni, valamint a kapcsolattartás korlátozása, hogy a törvény értelmében a védőjükkel korlátlanul, tehát szóban és írásban ellenőrzés nélkül érintkezhetnek, de mindenki mással csak a bíróság engedélye alapján és csak ellenőrzés mellett, tehát hozzátartozóval, ha találkoznak, az csak ellenőrzés mellett lehetséges, a levelezésüket is ellenőrzik.
A cikk Exterde Tibor interjúja alapján készült.
Forrás:infostart.hu
Tovább a cikkre »
