Noha az olasz vezérkari főnök a hétvégén arról beszélt, hogy háborús cselekménynek minősülne Líbiával szemben a Földközi-tengeren az olasz és a líbiai partok között tervezett, a menekültáradatot fenntartani hivatott esetleges blokád, a kormányfő már a G7-es csúcstalálkozón felvetette a katonai beavatkozás lehetőségét az észak-afrikai országban.
Claudio Graziano, az olasz fegyveres erők vezérkari főnöke egy hétvégi interjúban tért ki arra, hogy az Olaszországba és az Európai Unióba özönlő migrációs áradat nem katonai, hanem globális probléma. Hogy ez a probléma milyen jelentős, azt az is jelzi, hogy míg tavaly összesen 170 ezer menekült érkezett a Földközi-tengeren át Olaszországba, ez a szám arányosan ma már 40 százalékkal magasabb, és csak Líbiában 450-500 ezer ember vár behajózásra annak érdekében, hogy új életet kezdhessen kontinensünkön.
„A Líbia ellen irányuló katonai akció lehetőségét viszont Matteo Renzi miniszterelnök egy háromlépcsős stratégia részeként már a G7-es csúcstalálkozón felvetette” – emlékeztetett megkeresésünkre Nógrádi György biztonságpolitikai szakértő. Az első lépcső a migránsokat szállító csempészhajók útvonaláról és kiindulási helyéről történő hírszerzés, valamint a pénzügyi források elvágása. A második arról szól, hogy katonai erővel kell megállítani a hajókat, biztonságba helyezni a migránsokat, majd elsüllyeszteni a járműveket, sőt, ha lehet, már a líbiai kikötőkben elpusztítani ezeket a hajókat. A harmadik lépcső egyenesen arról szól, hogy partra kell szállni, és működőképes kormányt létrehozni Líbiában.
Nem kellene olyan sok a stabilitáshoz
Matteo Renzi az ominózus G7-találkozón egyébként arról is beszélt, hogy a menekültek kimentése a tengeren csak tüneti kezelés, inkább olyan Líbiát kellene létrehozni, ahonnan nem akarnak eljönni, ehhez pedig a gazdag államok megtermelt GDP-jének 0,7 százalékára lenne szükség.
„Az észak-afrikai ország ugyanis ma gyakorlatilag működésképtelen, három kormány is hatalomra tör, melyek közül az egyik nyíltan az Iszlám Államnak dolgozik” – közölte Nógrádi György. Érzékeltetésül hozzátette: szemben áll egymással a két nagyváros, Tripoli és Bengázi, szemben áll észak és dél, valamint szemben állnak egymással a helyi törzsek is.
Olaszország és az Európai Unió érdeke Nógrádi szerint egybecseng: meg kell védeni a külső határokat, mert ha nem tesszük, olyan mennyiségű menekült éri el Európát, amelyet már nem lehet kezelni. „Moammer Kadhafi erőszakos megbuktatásával elkezdtünk egy rossz politikát, ma pedig már csak rossz és kevésbé rossz lehetőségek közül választhatunk. A három lépcsős stratégiát már régen be kellett volna vetni, de még most sem késő” – vélekedett a szakértő.
Nyugat kreálta rezsim
A szakértő arra is kitért, hogy a most hatalmon lévőket gyakorlatilag a Nyugat emelte fel a néhai líbiai diktátor megbuktatásával, noha Kadhafi „leste a gondolatainkat”, gyakorlatilag nem lehetett tőle olyat kérni, amit ne tett volna meg.
A Földközi-tengeren átkelő menekültek 45 százaléka Olaszországba, másik 45 százaléka pedig Görögországba tart, csak 10 százalék megy más országokba, így könnyen megérthető, hogy az olaszok mindenképpen tenni akarnak valamit a helyzet kezelésére. A migránsok fő célpontja Szicília és Lampedusa, az északi olasz tartományok viszont már nem hajlandóak menekülteket befogadni, és mivel Svájc, Németország és Franciaország is zárva tartja határait, a migránsok egyelőre maradnak, ahol vannak.
Forrás:mno.hu
Tovább a cikkre »
