Hábermann Jenő 1970 óta dolgozik a filmgyártás területén, elsősorban gyártási területen, és az elmúlt három évtizedben, a rendszerváltás utáni időszakban producerként. Erről, a filmszakma titkairól és az október 16-án debütáló Ákos-filmről is beszélt az InfoRádió Aréna című műsorában.
A producer feladata, hogy megteremtse egy film létrejöttének pénzügyi, művészeti, technikai és személyzeti feltételeit, hogy végigkísérje a filmet a fejlesztéstől a gyártáson át a forgalmazásig – mondta Hábermann Jenő az InfoRádióban.
„Kevesek bátorsága, hogy producerek legyenek, hisz iszonyatos felelősség van rajtuk. A producer feladata, hogy az ötlettől a forgalmazásig végigkísérjen egy filmet, hogy megteremtse a financiális, a művészeti, a személyzeti, a szakmai és a technikai feltételeket. Az út a fejlesztéssel kezdődik, aztán jön az előkészítés, a forgatás és végül az utómunka. A fejlesztés az maga a forgatókönyv-fejlesztés. A Hídembernél például kilenc könyv készült, mire leforgattuk” – mondta a Balázs Béla-díjas filmproducer, hozzátéve: „az igazi forgatókönyv-fejlesztést Andy Vajna hozta be Magyarországra. Ő sok jót hozott be egyébként. Többször is beszélt arról, hogy
egy rossz forgatókönyvből mindenképpen rossz film fog születni, de egy jó forgatókönyvből is lehet rossz film.
Egyébként a Hídember-film a maga idején gyakorlatilag megmentette a magyar filmgyártást. Ez egy 2,5 milliárdos költségvetésű mozi volt akkor, amikor a fóti filmgyár teljesen leállt. A sminkesek, maszkosok, a ruhások gombát tenyésztettek, butikokban dolgoztak, nem volt munka. Emlékszem, kellett úgy húsz sminkes, fodrász, amikor nagy jelenetek voltak, és úgy szedtük össze őket különböző helyekről. Az, hogy elkészülhettek 250 millió forintért a különböző díszletek a fóti filmgyáron belül, lehetőséget adott a munkásoknak, akik ott dolgoztak, és aztán onnan el is indult újra a magyar filmszakma” – mondta Hábermann Jenő.
A producer végigkíséri a produkciót, hangsúlyosan vesz részt mindenben. Nagyon komoly az anyagi felelőssége. Például a filmtörvény miatt a költségvetés úgy áll össze, hogy 70 százalék a vissza nem térítendő támogatás, 30 százalék az adóvisszatérítés. Vagyis 30 százalékos az utófinanszírozás, és az áfa is utófinanszírozásos.
„Ha van egy egymilliárd forintos költségvetésű filmed, akkor 3-400 milliót fölveszel hitelbe mindenedre. A producer a saját vagyonát, mindenét kockáztatja”
– hangsúlyozta. Arra a kérdésre, hogy a producer pénzzel is beszáll-e Magyarországon is egy filmbe, mint a nagy amerikai produkcók esetében, Hábermann Jenő azt válaszolta: „valamennyivel természetesen beszáll, de itt nem keresnek olyan jól. Van egy mondás, hogy mitől lesz milliomos egy játékfilmes producer? Ha előtte milliárdos volt. De a lényeg az, hogy a producernek, amikor megkapja a kezébe a szinopszist, előre el kell döntenie egy csomó kérdést. Egyrészt, hogy megfelel-e a morális értékének? Aztán hogy megvalósítható-e a film? Tetszhet-e majd a pénzosztóknak, a döntéshozóknak? Technikailag megoldható-e? Ha eljut a közönséghez, milyen fogadtatása lesz? Neki ezeket már előre, az ötlettől kezdve el kell tudnia dönteni.”
Hábermann Jenő beszélt az október 16-án debütáló Ákos-portréfilmről is, amelynek ő volt a producere, és a film „főhőséről”, a zenész Ákosról is.
„Ákost onnan ismertem meg jobban, hogy volt egy novellából forgatott kisjátékfilmje, a Magunk maradtunk, aminek én voltam a producere. Elkezdődött az országjárásunk, mentünk a filmmel a városokba, vetítés volt a multiplexekben, utána közönségtalálkozó, aztán dedikálás. Az itt együtt töltött sok-sok óra alatt ismertem meg.
Ákos egy nagyon művelt ember. Egy élő filmlexikon, idéz Tarkovszkijból, monológokat a Szindbádból, száznál is több verset tud fejből, és mindegyikről tud valamit.
Megszületik a novelláskötete, amit ahogy olvasok, tágra nyílik a szemem, mert egy-egy mondatban Szabó Magda jön vissza, olyan minőségi a megfogalmazása. Ha valaki nagyon-nagyon sokat tud, arra én nagyon föl tudok nézni” – mondta Hábermann Jenő, hozzátéve: „ráadásul van egy emberi része is a dolognak. Például valamikor bementünk egy talponállóba, önkiszolgálóba enni, este koncert, és odajön egy 60 év körüli hölgy, és mondja, hogy elnézést, művész úr! Azt vártam, hogy Ákos azt mondja: hölgyem, megeszem, és már föl is állok. De nem, ő rögtön föláll, tessék parancsolni. Csak szeretnék gratulálni, nagyon szeretem a zenéjét. Tetszik jönni este? Nem, sajnos nem. Úgy éreztem, valószínűleg anyagi okok miatt. Erre Ákos azt mondja, ha megettem, belém tetszik karolni, és együtt bemegyünk, jó? A hölgy nem fogadta el, de a gesztus óriási dolog. Vagy amikor télen betoltak egy kerekesszékkel egy fiatalembert, tél van, nagykabát, sál, majd aki betolja, rögzíti a kocsit és leül. És abban a pillanatban belép Ákos. Azonnal odamegy, lassan kibújtatja a kabátból, összehajtja, az ölébe teszi, és azt mondja, hogy elsőnek hozzátok oda. Én akkor úgy szégyelltem magam, mert ugyan szociálisan nagyon érzékeny vagyok, de nekem ez nem jutott rögtön eszembe.”
Tulajdonképpen Ákos személyisége, ezek az emberi gesztusok voltak azok, amik miatt a producer eldöntötte, hogy portréfilmet akar csinálni róla. „Időnként mutattak róla kommenteket, amit nem idézek, mert vérlázítónak tartom, hogy egy 36 éve topon levő művésznek ki nem mondom, miket írnak le időnként. És ekkor azt mondtam magamban, hogy meg kell csinálni a dokumentumfilmet, meg kell mutatni őt, és ha csak tíz ember gondolkozik másképp majd róla, már megérte. Ez egy portréfilm. Róla szól. Ő beszél, bejátszunk zenéket, lesz egy kis fikció a gyerekkoráról, nagy mélységekben és magasságokban leszünk” – mondta el Hábermann Jenő Balázs Béla-díjas filmproducer az InfoRádió Aréna című műsorában.
Forrás:infostart.hu
Tovább a cikkre »
