Ursula von der Leyen EB-elnök szerint „szívesen látjuk Ukrajnát az EU-ban”. Ezzel csak egyetérteni lehet, amennyiben a geopolitikai instabilitás és háborús fenyegetés örökös lázában szeretnénk élni mindennapjainkat.
Arra most ne is pazaroljunk pár szónál többet, hogy a nyugati háborús uszítás egyik leghangosabb, feltörekvő szereplője, Szlovákia (Eduard Heger és Zuzana Čaputová államfő személyében) azonnal rezonált a Leyen-féle agylázra és kijelentették, hogy minden elképzelhető módon támogatják Ukrajna EU-integrációját.
Háború dúl, kegyetlen, mocskos háború, immáron ötödik napja. Vérrel, könnyel, szenvedéssel, felfoghatatlan és borzasztó emberi tragédiával, amit ártatlan embereknek kell elszenvedniük. Nem a Kijevben éveken át szorgoskodó CIA-manóknak, és nem is az orosz megfelelőiknek, hanem az Ukrajnában élő ukránoknak és nem ukránoknak.
Mi sem tesszük – egyenesen a válaszok után próbáltunk menni, olyan valakihez, aki valamit értett a diplomáciából. Az utolsó élő emberhez, akit nemcsak a gravitáció tart ezen a földön, aki úgy látja a dolgokat, ahogy azok vannak. Mert azoknak alakítójuk volt egykoron. Henry Kissingerről van szó, Nixon és Ford külügyminiszteréről, akinél kevesen értették és értik jobban Európa geopolitikai problémáit.
Nos, 2014-ben – tehát 2014-ben! – ez a bizonyos Henry Kissinger ezt írta a Washington Postban az ukrán kérdésről:
Illetve: „A Nyugatnak meg kell értenie, hogy Oroszország számára Ukrajna soha nem lehet csak egy idegen ország.”
És magáról Ukrajnáról:
Amit ehelyett Kissinger ajánlott:
Írta mindezt a diplomácia 20. századi legnagyobb zsenije 2014. március ötödikén. Teljesen fölöslegesen, mert uniós vezetőink – egy teljesen alkalmatlan, közveszélyes politikai garnitúra – semmit sem értettek meg ebből, csak az üzemanyagot öntik vég nélkül a tűzre…
(Szűcs Dániel/Felvidék.ma)
Forrás:felvidek.ma
Tovább a cikkre »
