Ha ő fogja a kezedet, nem eshetsz el – Fogolykiváltó Boldogasszony búcsúja Búcsúszentlászlón

Ha ő fogja a kezedet, nem eshetsz el – Fogolykiváltó Boldogasszony búcsúja Búcsúszentlászlón

Idén szeptember 20-án ünnepelték Fogolykiváltó Boldogasszony búcsúját Búcsúszentlászlón, az ősi zalai kegyhelyen, a Dunántúl egyik kiemelkedő búcsújáró helyén. A szentmise főcelebránsa és szónoka Pápai Lajos nyugalmazott győri megyéspüspök volt.

A Fogolykiváltó Boldogasszony tisztelete évszázados hagyományra tekint vissza Búcsúszentlászlón. A helyi hagyomány Bécs 1683-as felszabadításának eseményeihez is kapcsolja az ünnepet: szeptember 24-én a visszavonuló török sereg mintegy 3200 foglyot vitt magával, akik csodás módon kiszabadultak. A kegyhely történetéhez számos imameghallgatás emléke is kötődik.

Az idei ünnepre is zarándokok sokasága érkezett a környező településekről és az ország távolabbi vidékeiről. A délelőtt 9 órakor kezdődő szentmisét Ocsovai Gábor Grácián OFM mutatta be, 11 órakor pedig Pápai Lajos nyugalmazott győri megyéspüspök celebrálta a liturgiát.

Tódor Szabolcs helyettes esperes-plébános köszöntőjében arról beszélt, hogy bár a zarándokokat különböző élethelyzetek, kérések és érzések vezették a Szűzanya lábához, valamennyien azért érkeztek, hogy megerősödjenek hitükben és reményükben. Van, aki kéréssel, más kérdésekkel vagy reménytelenséggel, ismét más hálatelt szívvel érkezett.

Hangsúlyozta: a zarándoklat és a búcsújárás nem csupán hagyomány, hanem lelki találkozás, amelyben megtapasztalhatjuk Isten és a Szűzanya közelségét.

Pápai Lajos homíliájában felidézte Fogolykiváltó Boldogasszony tiszteletének történeti gyökereit. A 13. század elején az Ibériai-félszigeten zajló harcok során sok keresztény került fogságba. A hagyomány szerint 1218-ban a Szűzanya arra buzdította Nolaszkói Szent Pétert, hogy alapítson rendet a foglyok kiváltására. A rend tagjai saját vagyonukból és adományokból teremtették elő a váltságdíjat, s arra is volt példa, hogy önmagukat ajánlották fel egy fogolyért cserébe.

Az ünnepi szónok rámutatott:

Az ünnep evangéliumához kapcsolódva felidézte Jézus kereszten elhangzott szavait: „Íme, a te fiad”, illetve „Íme, a te anyád.” Emlékeztetett arra, hogy VI. Pál pápa Máriát az Egyház Anyjának nevezte, Szent II. János Pál pedig Redemptoris Mater kezdetű enciklikájában hangsúlyozta Mária közbenjárásának anyai mivoltát.

A Szűzanya közbenjárásának lényege, hogy Szent Fiához vezet bennünket – hangsúlyozta Pápai Lajos.

A nyugalmazott győri megyéspüspök ezután az ember különböző rabságairól beszélt. A bűn mellett a halált és az értelmetlennek megélt életet emelte ki. Gabriel Marcel gondolatát idézve rámutatott: amikor azt mondjuk valakinek, „szeretlek”, abban az a vágy is kifejeződik, hogy nem akarjuk elveszíteni őt. Az ember azonban saját erejéből nem rendelkezik hatalommal a halál fölött.

Hírdetés

Albert Camus gondolatait felidézve arról is beszélt, hogy az emberben ott él az örök élet utáni vágy, ám saját erejéből nem képes elérni azt. Egyedül Istenben találhatja meg azt az életet és boldogságot, amelyre teremtetett.

Ezekből a fogságokból Jézus Krisztus szabadítja ki az embert – hangsúlyozta a püspök.

Krisztus áldozatának jelentését egy történettel világította meg. Egy németországi templom tetején dolgozó kőműves lezuhant, és egy lent legelésző bárányra esett. A bárány elpusztult, a férfi azonban életben maradt, és megmeneküléséért hálából kőből bárányt faragott a templomra.

Az Isten Báránya, Jézus Krisztus is halálával hozott új életet és bűnbocsánatot az embernek – mutatott rá Pápai Lajos. Krisztus azonban tudatosan adta oda önmagát: meghalt bűneinkért és feltámadt megigazulásunkra. 

A szónok Szent Maximilian Kolbe példáját is felidézte, aki Auschwitzban életét ajánlotta fel egy fogolytársáért, valamint Kalkuttai Szent Teréz szolgálatát, aki a magukra hagyott, haldokló embereknek adta vissza emberi méltóságukat.

Pápai Lajos végül a papi hivatásokért való imádságra buzdított. A Szűzanya közbenjárását kérte azért, hogy legyenek nagylelkű fiatalok, akik vállalják a papi hivatást, és szolgálatukkal elviszik másokhoz Krisztus szabadító örömhírét.

Homíliája végén Szent Bernát szavaival fordult a zarándokokhoz: „A veszedelmek, a szükségek és bizonytalanságok közepette gondolj Máriára, hívd Máriát. (…) Ha ő oltalmaz, semmitől ne félj. Ha ő vezet, nem fogsz elfáradni.”

Fogolykiváltó Boldogasszony ünnepe arra emlékeztet:

Az ünnepi liturgián közreműködött a Szent László-templom kórusa és a Zala Brass fúvósegyüttes.

A szentmise végén Tódor Szabolcs helyettes esperes-plébános köszönetet mondott mindazoknak, akik munkájukkal hozzájárultak a búcsúünnep méltó megtartásához.

Szöveg és fotó: Halász Gábor

Forrás: Veszprémi Főegyházmegye

Magyar Kurír


Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »