Európában a konzervatív ügy valóságos vezető ereje Magyarország lett – mondja az American Conservative Union igazgatója, Dan Schneider.
A Conservative Political Action Conference (CPAC) az amerikai konzervatívok nagy politikai eseménye, néhány évvel ezelőtt azonban más országokban is megrendezték: Ausztráliában, Brazíliában, Japánban. Az American Conservative Union igazgatóját, Dan Schneidert kérdezte a mandiner.hu.
Miért vitték ki külföldre?
Azért, mert egyre több nemzetből látogattak el a rendezvényünkre. Egy japán barátunk megkeresett azzal az ötlettel, hogy hazájában hasonló konzervatív seregszemlét szeretne szervezni. Ez 2017-ben meg is valósult, az volt az első külföldön megtartott CPAC. Később további országok kerestek meg bennünket, így szerveztünk hasonlót Ausztráliában, Brazíliában, Dél-Koreában. Voltak kisebb konferenciáink Izraelben, és szerettünk volna egyet Hongkongban is, de ez végül – politikai okok miatt – elmaradt.
Magyarország sorban az ötödik, egyúttal az első európai állam, ahol megjelenik a CPAC. Miért választottak éppen minket és az Alapjogokért Központot?
Európát nem egyszerű egy amerikainak megérteni, a kontinens jelenleg viaskodik önmagával. Egy megbízható partnert kerestünk, amely jól reprezentálja Európát. Magyarország ma Európa egyik vezető állama.
Milyen értelemben?
Magyarország próbálja megértetni a többi európai állammal, miért fontos a nemzeti szuverenitás, mi a jelentősége annak, hogy egy állam választópolgárai döntsék el, milyen törvények alapján akarják berendezni a saját életüket. Sajnos az Európai Unióban a nemzeti önrendelkezés mára csupán nyomokban maradt meg. A jogszabályok többségét Brüsszelből diktálják. Onnan is csak egy szűk politikai elit instrukciói döntenek mindenről, az európaiak életét az Európai Bizottság előírásai határozzák meg. A jogszabályok jelentős részébe a magyarok nem tudnak beleszólni – ez a rendszer hosszú távon nem tartható fenn. A magyaroknak kell dönteniük arról, hogy miként alakítják életük jogi feltételrendszerét.
A magyar kormány ilyen irányú erőfeszítése miatt nőtt meg az amerikai konzervatívok érdeklődése hazánk iránt?
Európában a konzervatív ügy valóságos vezető ereje Magyarország lett. Persze más nemzetek is beletartoznak ebbe a táborba, de Magyarország a vezető erő. Ezért örömmel léptünk kapcsolatba az Alapjogokért Központtal – az egyetlen magyar konzervatív agytröszttel, amely a jogrendszerrel foglalkozik.
Azzal, hogy a magyar kormány vezető szerepet játszik az európai politikai-ideológiai harcban, illetve hogy több cikluson keresztül hatalmon tudott maradni, akár új impulzust is adhat az ellenzékben lévő amerikai konzervatívoknak?
Az egész világon veszélyes folyamatok indultak meg: egyre több fenyegetés éri a szabadságot, a képviseleti demokráciát és az önrendelkezés eszméjét. A radikális baloldal egyforma, és ugyanazt akarja mindenhol. Amiért Orbán Viktor harcol, az nagyban hasonlít azokhoz a célokhoz, amelyeket az amerikai konzervatívok szeretnének megvalósítani az Egyesült Államokban. A két országban megegyezik a radikális baloldal azon törekvése, hogy elpusztítson minden nemzeti jellegű kulturális intézményt, hagyományt, vagyis azokat az alapokat, amelyek évtizedeken keresztül a nemzetállamok intézményi bázisát alkották.
Ilyen például a család intézménye – a Budapesti demográfiai csúcsot éppen e témában rendezték meg. Miért fontos a család intézménye, illetve a család szerepének megerősítése a társadalmakban?
Tíz vagy húsz évvel ezelőtt a kérdése abszurdnak hatott volna. Körülbelül az ezredfordulóig mindenkinek egyértelmű volt, hogy egy ország addig tud fejlődni, amíg a társadalmát alkotó családok boldogulni tudnak. Csak az utóbbi egy-két évtizedben vált vitatottá és került a család intézménye a támadások kereszttüzébe. Számos országban a család intézménye negatív felhangot kapott – ez egészen megdöbbentő folyamat.
Dan Schneider a IV. Budapesti demográfiai csúcs egyik panelbeszélgetésén szeptember 24-én – kép: Mátrai Dávid
Ha ugyanis nem tudjuk megőrizni a családokat, a világ elveszett. Mégsem teljesen új ez a jelenség: a korábbi évszázadokban időről időre történtek kísérletek a család alapjainak aláásására, például a szovjet tömbben vagy Kínában a kulturális forradalom idején marxista–maoista talajon. De még ezekben az országokban is belátták végül a kommunista vezetők, hogy a család szétzilálására tett kísérletek kudarcot vallottak. Az az elmélet, miszerint egy gyermeket az állam vagy egy szervezet jobban fel tud nevelni, mint a saját szülei, teljességgel abszurd.
A demográfiai csúcson itt járt Mike Pence volt amerikai alelnök és külföldi kormányfők is. Lesznek hasonló nagy nevek, emblematikus politikai figurák a jövő évi budapesti konferenciájukon?
Minden külföldi konferencia alkalmával meghívtunk vezető amerikai politikusokat, médiaszemélyiségeket, elemzőket. Budapestre is nagyszerű embereket tervezünk hozni. Három nagy név is személyesen jelezte nekem, hogy szívesen jönne – hamarabb, mint hogy mi megkereshettük volna formálisan.
Kik ezek?
Egyelőre mindhárom személlyel egyeztetünk, ezért nem szeretnék neveket mondani.
Mi a Conservative Political Action Conference jelentősége az amerikai politikai életben?
1974-ben rendezték meg az első CPAC-et, azóta hagyománnyá vált. Politikai vezetők és agytrösztök, döntéshozók, civil szervezetek jönnek össze, és arról tanácskoznak, hogy miként tudjuk megőrizni a képviseleti demokrácia intézményét. A konferencia egyre nagyobb eseménnyé szélesedett, aktivisták is csatlakoztak. Mára a CPAC a társadalom minden szegmenséből érkező amerikaiak politikai fórumává vált, s arra hivatott, hogy stratégiát alkosson az amerikai értékek megőrzésére. A rendezvény politikai haszna is számottevő, hiszen óriási médiaérdeklődés övezi. A CPAC a világ legnagyobb konzervatív politikai konferenciája. A legutóbbi rendezvényünket 29 millió néző követte figyelemmel az Egyesült Államokban. Az amerikai politikai események közül ez váltja ki az egyik legnagyobb médiaérdeklődést. A konferenciával szeretnénk segíteni magyar barátainknak, hogy hasonló társadalmi figyelmet kapjanak.
Az, hogy a rendezvényt vélhetőleg éppen a magyar parlamenti választás előtt tartják, vajon megfelelő időzítés?
Eredetileg egy korábbi időpontot szerettünk volna, de a járványhelyzet nem tette lehetővé. Majdnem egy évvel csúszik már a szervezés, szeretnénk, ha mihamarabb tető alá hozhatnánk; a választáshoz közeli időpont nem szándékos.
Mi a konferenciát szervező American Conservative Union pozíciója az amerikai konzervatív szervezetek körében?
Az American Conservative Uniont 1964-ben alapították, de csak jóval később jutott kiemelkedő szerephez: amikor a konzervatívok Ronald Reagant akarták megválasztani az Egyesült Államok elnökének. Ez meg is valósult. Ronald Reagan tizenháromszor szólalt fel a szervezet rendezvényein, Donald Trump tíz alkalommal, Mike Pence pedig tizenötször tartott beszédet a CPAC-en. Ez olyan esemény, amelyen a konzervatív vezetők és a Republikánus Párt tagjai megoszthatják egymással a politikai irányra vonatkozó gondolataikat.
Ön szerint mi jelenleg a legfontosabb politikai-ideológiai kihívás az amerikai konzervatívok számára?
A jelenkor legjelentősebb kihívása a nemzeti identitás ellen zajló támadás. A kérdés már nem az, hogy egy szupranacionális szervezet – mint amilyen az Európai Unió – túlzott befolyást szerez egy nemzet fölött, ezen már túl vagyunk. Másik szinten zajlik a folyamat: a közösségi média felületein fokozatosan épül fel az a valóság, amelyben a felhasználók nem egy hagyományos állam, hanem a Facebook állampolgárai. Ez szabadságot ígér, ám veszélyes ez a szabadság. Ha ugyanis valaki nem kedveli a kormányt, vagy nem ért egyet egy új jogszabállyal, akkor a következő választáson leválthatja a hatalmat, de ha egy nagyvállalat kontrollálja az életünket, az ellen nem tehetünk semmit: a céget nem válthatjuk le. A folyamatok ez utóbbi esetben megállíthatatlanok. Az életünket olyan társaságok irányítják, amelyek vezetőinek megválasztására nincs ráhatásunk, és amelyek döntései ellen nincsenek jogi eszközeink – ez visszafordíthatatlan helyzetet teremthet.
Önök az alt-right embereit nem engedik be a CPAC-re, 2017-ben távol tartották Richard Spencert. Akkor a beszédében ön úgy fogalmazott: az alt-right „megvet mindent, amiben a konzervatívok hisznek”. Milyen értékeket vetnek meg?
Az alt-right szerintem gyűlöletcsoport. A fő baj az, hogy a tagjai semmibe veszik a képviseleti demokrácia intézményét, nem tisztelik az alkotmányt, nem hisznek az ember törvény előtti egyenlőségében, és nem kedvelik a szabadpiacot sem. Ehelyett gyűlölködést táplálnak. Ezért is nem engedjük be őket a rendezvényeinkre. Hasonló módon a radikális baloldaliakhoz, ők is tudatosan ássák alá az amerikai köztársaságot, rá akarják kényszeríteni a nézeteiket másokra. Sajnos a radikális bal képviselői egyre sikeresebbek ebben, a Demokrata Pártban jelentős befolyásra tettek szert. És sikeresek más országokban is: ezek a radikálisok térítik el a hagyományos baloldali pártok irányvonalát, és a hatásukra alakult ki a woke-kultúra és egyéb jelenségek is.
Donald Trump nem állt útjába az alt-right mozgalomnak, és a szavazataira is számított, nem így van?
Nem hiszem, hogy Trump együttműködött velük. Az biztos, hogy sok alt-right szimpatizáns kedvelte Trumpot, és megpróbáltak kapcsolatba kerülni vele, de együttműködés nem alakult ki közöttük.
A Republikánus Párt jelenleg ellenzékben van, Trump nem tudott ismételni, mégis ott van a közéletben. Ő lesz a konzervatív jelölt a következő elnökválasztáson?
Nos, ebben hasonlít a politika az amerikaifutballhoz vagy a kosárlabdához. Meccs közben senki nem tudja, ki fog győzni. A Republikánus Pártban sokan várják, hogy a volt elnök újra induljon, a jelek szerint maga Trump is erre készül. Ám fogalmam sincs, hogy ő lesz-e a konzervatívok következő elnökjelöltje. Meglátjuk.
Dan Schneider
Az American Conservative Union ügyvezető igazgatója. A Columbia Egyetem jogi karán végzett, majd a Kansasi Egyetemen közgazdasági diplomát szerzett, első aktív éveiben jogászként dolgozott New Yorkban. Politikai pályáját Washingtonban, Jim Ryun kansasi képviselő kabinetfőnökeként kezdte, majd George W. Bush elnöksége idején a Fehér Házban, illetve a munkaügyi, majd az egészségügyi minisztériumban látott el tanácsadói feladatokat. A szenátusban az Obama-években a kongresszusi bizottságok republikánus tagjainak kiválasztásában segédkezett.
Nyitókép: Mátrai Dávid
Maráczi Tamás
Forrás:gondola.hu
Tovább a cikkre »
