Hogy mitől jelentős, mondhatni ünnepi ez a pillanat, azt a foci- és sportkedvelőknek nem kell különösebben magyarázni. Érdemes viszont tágabb, közéleti összefüggésben is értékelni a két klub teljesítményét, annál is inkább, mert egyre dühödtebbé váló világunkban hajlamosak vagyunk kizárólag a negatívumokra koncentrálni, a sikereket észre sem vesszük, vagy olyannyira magától értetődőnek tekintjük, mintha azok alanyi jogon járnának, és mintha nem lenne mögöttük minden egyes esetben sok munka, rengeteg nehézség, küzdelem, kitartás. Márpedig van, és nem is kevés, illetve érdemeikből semmit sem von le az, hogy az elmúlt években jelentős anyaországi hátszél segítette e két klub fejlődését.
A Sepsi OSK Diószegi László álmának köszönhetően már azelőtt létezett és sikereket ért el, mielőtt a magyarországi nemzetpolitika felismerte a foci közösség- és identitásépítő erejét, a támogatás a szintlépés szükséges, de önmagában korántsem elégséges feltétele volt, kellett az alap, amire építkezni lehetett, ezt pedig helyben, helyi erőforrásokkal teremtette meg a klub alapítója. Az FK Csíkszereda is szakmai döntések mentén építkezett, és az akadémiából „kitermelt” játékosok révén mondhatni, hogy már régen „visszafizette” azt a támogatást, amelyet az anyaországból kapott. A székelyföldi foci sikertörténete mögött tehát a helyi közösség és az anyaország összefogása áll – érdemes ezért nemzetpolitikai szempontból is értékelni a két székelyföldi alakulat pályára lépését a román élvonalban.
Azért sem mellékes mindez, mert a közeg, amelyben e sikerek születtek, a legkevésbé sem barátságos, sőt: inkább ellenséges a Székelyföldön élő magyar közösség számára. A Romániában a szélsőséges politikai erők térnyeréséből is szemmel láthatóan erősödő magyarellenesség a sport, de különösen a foci világában tobzódik, túlzás nélkül hatalmas ellenszélben kell helytállnia a csíkszeredai és a sepsiszentgyörgyi klubnak. Beszédes példa erre a folyamatosan alkalmazott kettős mérce a szakszövetség részéről: míg a román csapatok ultráinak magyargyűlölő rigmusai és molinói fölött általában vagy szemet hunynak, vagy csak szimbolikus bírságokkal sújtják azokat, az FK Csíkszereda a lelátón kitűzött székely és piros-fehér-zöld zászlókért hatalmas büntetéseket kapott. De emlékezetes marad az is, amikor a Sepsi OSK és a FC U Craiova közötti, magyarellenesség miatt leállított mérkőzést saját szabályzatától eltérően nem a székelyföldi gárda javára ítélte a szakszövetség, hanem újrajátszatta azt.
Ebben az összefüggésben és ebben az általános közhangulatban kell tehát értékelni a székely focisikereket, és ebben a közegben nyer új értelmet a közismert szurkolói rigmus is: „Ha mindenki ellenünk, mi akkor is itt leszünk!” Most már tényleg itt vagyunk, a román foci legjobbjai között. Örüljünk neki, és szurkoljunk, hogy minél tovább itt maradhassunk!
Fotó: Tókos Csaba
Forrás:3szek.ro
Tovább a cikkre »
