Ha másokkal történik, újsághír, ha velem, dráma

Ha másokkal történik, újsághír, ha velem, dráma

Különös jelenség volt az EchoTV-n Kadarkai Endre, s az ő műsorai. Nemcsak a széles ismertséget szerzett Arckép, de a hétköznapi hősöket, emberfeletti küzdelmeket bemutató Csakazértis szintúgy. Utóbbi klasszikus értelemben vett portréműsor, míg előbbiben interjúkat láthattunk népszerű művészekkel, közéleti figurákkal. Emlékezetes: 2015 végén itt beszélt Ákos a női szerepekről vallott elképzeléseiről, ami után a Telekom szerződést bontott a popsztárral, mire a kormány is felvette a kesztyűt a szolgáltatóval szemben. Ahogy a Friderikusz öltönyei kapcsán is Ady-idézetekre asszociáló, szórakoztató tévékritikáiról ismert Csunderlik Péter írta a HVG.hu-n: Kadarkai „annyira behízelgő jelenség”, hogy még a konzervatív táborban népszerű popénekes is megnyílt neki. A műsorvezető nem bekérdez, nem sarokba szorít, hanem érdeklődik, kíváncsiskodik: így veszi le vendégeit a lábukról, s éri el kitárulkozásukat. Így volt ez nemrég Kőhalmi Zoltán esetében is, aki az Arcképben beszélt arról: Litkai Gergely kérésére listázta a Dumaszínház sztendáposait.

A karrierjét a Zugló TV-n beindító Kadarkai mintha kilógott volna kissé az EchoTV politikai mániákusai és bozótharcosai közül: nem is lepődhettünk most meg, hogy a csatorna nem számít munkájára a jövőben. Pedig Mészáros Lőrinc épp azt mondta: több kultúrát, több művészetet szeretne a Széles Gábortól megszerzett tévébe. Persze, Felcsút polgármestere mondta már azt is, hogy semmi köze a Mediaworksöt birtokló Opimushoz.

Viszont beszéljünk akkor Kadarkairól, aki nemcsak országosan ismert művészeket interjúvolt, de páratlan életutakat is bemutatott másik, Csakazértis című műsorában. Emberi történeteket láthatunk itt, olyan karaktereket, akik új utakat keresnek, akik fennmaradnak a megpróbáltatásokkal szemben, s a „mert az élet az úr” szellemében dacolnak a legnagyobb kihívásokkal is. Legyenek ők ismert arcok vagy épp a háttérben tevékenykedő hősök. Legutóbb, december 31-én Erős Gábor visszavonuló játékvezetőről szólt a műsor: arról, az egyre feljebb és feljebb törő férfi hogyan kellett megküzdjön daganatos betegségével. Nemrég mutatták be a finn bokszbajnokról szóló Olli Mäki legboldogabb napja című filmet: ahhoz hasonlóan itt is az embert mutatja meg nekünk Kadarkai a sport bajnoka mögött. A betegségével küszködő, elvonulni kívánó, a finn bokszolóval szemben a magánéletét a sportnak alárendelő Erőst. „Mikor az ember egy lépésre van a csúcstól, és kapja az impulzust, hogy ebből elég, elgondolkodik: mennyire vagy fontos, elfogadja a másik, amit csinálsz?” – kérdezi a játékvezető, s máris egy más szemszögből nézhetjük a klasszikus dilemmát. Miért válaszd, aki elválasztana attól, amire hivatva érzed magad?

Hírdetés

A december 17-ei adás vendégének útja sem mindennapi: Ilka Gáborból fogtechnikusból lett közhasznú munkás, majd miniatűr alkotások készítője. Amikor hallja az ember, hogy másokkal történik, az újsághír, amikor velem, az egy dráma – halljuk a szokatlan éleslátásról tanúbizonyságot tevő férfitól, aki több évtized fogtechnikusi munka után volt kénytelen elmenni egy gimnáziumba kerti munkát végezni. A történtek kapcsán Haydn Búcsúszimfóniáját említi: voltak öten, fogyott a munka, lettek négyen, majd csak ketten. „Egy kis tréfát űzött velem az élet, no de semmi baj.” Elképesztő hozzáállás, s már látjuk is az általa faragott Hierarchia szobrot: középen a támlás-, felül a karosszék, alul a sámli. Mint mondta, neki középről az alsóra kellett lépnie.

Október 15-én Jónás Tímeát, a Nyírő főápolóját ismerhettük meg, aki a tuzséri cigánysorról tört ki sok tanulással: elmondása szerint a roma telepen még gyümölccsel sem találkozott, nagy szó volt, ha lett ceruzájuk. Egy héttel később egy hatgyerekes özvegy apát látunk: az anya a hetedik születése előtt kapott szívinfarktust.

Döbbenetes, emberpróbáló utak: Kadarkai visszafogott, szelíden érdeklődő stílusának köszönhetően a lehető legtisztábban mutatkoznak meg ezek előttünk. Reméljük, lesz hol folytatni ezt a fontos munkát.

(EchoTV, Csakazértis)

Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Nemzetben jelent meg. A megjelenés időpontja: 2017. 01. 07.


Forrás:mno.hu
Tovább a cikkre »