Most amikor, a ma negyvenegy éve, 1978. január 6-án hazaérkezett Szent Koronánkat ünnepeljük, anélkül, hogy e nap örömteli és felemelő érzéséből valamit is elvenni kívánnék (sőt!) mégis, vagy éppen ezért – ennek okán – sajnos egy másik fontos dologra is fel kell hívnom a figyelmet!
Elöljáróban megjegyzem, hogy nem lázítani akarok…, de azért bizonyos dolgokat le kell tisztázni!
Ha egy országnak nem volt királya, akkor nem lehetett koronája sem.
Még akkor sem, ha egy koronát, a szlovákok esetében, például a magyarok Szent Koronáját teszik a 100 Eurós pénzérméjük egyik oldalára.
Megértem én a gyerekeket, akik büszkén mondogatják egymás között, hogy az én apukám, egy igazgató, mire a másik meg rávágja „az enyém meg egy miniszter!”, hogy ezzel a másiknál nagyobbnak mutatkozzanak. Ez tehát egy gyerekes nagyzolás…
Na, de ezt egy állam esetében már nem egy nevetséges nagyzolásnak, hanem valódi CSALÁSNAK kell bélyegezni!
Mert bizony ez nem egy butuska fellengzősség a részükről, hanem egy nagyon is tudatos politikai cselekedet, amely magyar részről diplomáciai, jogi lépéseket kell, hogy maga után vonjon!
Nagyon jól tudom, hogy mennyire fontos az országunknak a V4-ek stabilitása, és ezen belül mennyire fontos, hogy a magyar és lengyel határ közé beékelődött Szlovákiát is ennek a „négyes-szövetség“ részesének tartsuk.
Ellenben minden reálpolitikai lépésnek mérlegre kell tenni az árát!
A szlovákok, nem elég, hogy elvették Észak-Magyarországot tőlünk… bár ez 100 éve egy nemzetközi diktátum eredménye volt, de ezután elvették a címerünket is (ami már a saját döntésük volt), sőt az új megalkotott himnuszuk dallamában jól felismerhető egy magyar népdalunk melódiája, és most ráadásul a Szent Koronánkat is – szemérmetlen módon – feltették a 100 Eurós pénzérméjükre…
(Csak megjegyzem, hogy az érme jobb alsó sarkában „szerényen meghúzódik” az említett állami címerük, a hármas dombbal és a magyar apostoli kereszttel!)
Valahol mindennek van határa, még akkor is, pontosabban éppen akkor, ha ismerjük azt a régi magyar mondásunkat, hogy „Engedd be a tótot, kiver házadból!“
Bizony-bizony, úgy látszik nagyon is jól tudták az őseink, hogy melyik néptől mit várhatnak el…
Ajánlom ezt a cikkemet elmélkedés gyanánt azoknak, akikben még egy apró kis maradéka megmaradt, az Európai Unió által oly utált és oly maradinak megítélt hazaszeretetnek.
Túri T. Gábor
Forrás:magyartudat.com
Tovább a cikkre »
