„Putyin beszédéből mindenki kihallhatta, amit remélt avagy amitől félt. Az orosz választók azt, hogy Putyin megvédi a nemzetet, míg Amerika azt, hogy a medve képes karmolni is” – boncolgatta lapunknak Vlagyimir Putyin nagy hullámokat verő beszédének motivációit Oleg Bondarenko, a moszkvai Progresszív Politika Alapítvány vezetője. Az elnök megalapozott patrióta hangulatra épített a Luzsnyikiban szombaton tartott választási nagygyűlésen is.
– Mást hallott meg a világ Putyin beszédéből, s mást Oroszország. Ezen belül is mást a putyini többség, s mást az ellenzék. Miért volt szükség utóbbiak szerint a számítógépes animációkkal kísért fegyverzetbemutatóra?
– Mondjuk azért, mert sokan szeretnék tudni, hová lettek az elmúlt másfél évtizedben a szénhidrogének exportjából származó bevételek. Életszínvonalat emelő nagy állami programokat ugyanis nem nagyon láttunk. A hatalom baloldali kritikusai szerint a szociális infrastruktúra megújításában az állam például jóval többet is megengedhetett volna magának. Az új fegyverek kifejlesztése azonban magyarázat lehet az ő kérdéseikre is. Mint ahogy a szociális állam hívei azt is kihallhatták Putyin szavaiból, hogy e fegyverrendszerek kifejlesztése után remélhetően több pénz jut immár az oktatásra és az egészségügyre is.
– Ez a beszéd azonban aligha ezért hangzott el. Kiket célzott meg elsősorban?
– Közvetlenül a döntéshozó elitet, de mivel kampány van, elsősorban a társadalmat.
– No és ne feledkezzünk azért meg a Nyugatról se…
– Igen, a második rész egészen pontosan a washingtoni döntéshozóknak szólt. Mégpedig úgy, hogy Kijev is értsen belőle.
– Mire gondol?
– Arra, hogy az utóbbi időben egyre többet lehet hallani egy Donbaszt érintő, a labdarúgó-vb idejére időzített ukrán katonai akció előkészületeiről. Aki ezt a beszédet hallgatta, az ezek után kétszer meggondolja, hogy belekezdjen-e egy ilyen kalandor akcióba. De azok is érintve érezhetik magukat, akik folyamatosan szidják Oroszországot. Az utóbbi időben ugyanis jóval durvább lett a retorika, még a szovjet időkben hallottaknál is. Akkor inkább féltek a Szovjetuniótól.
– És nem gondolja, hogy Putyin besétált Amerika utcájába? Washington ugyanis épp az ilyen reakciókra vár. Ez a beszéd ugyanis igazolni látszik a orosz veszélyről szóló amerikai retorikát.
– Lehet ebben valami, ám néha igazolni kell az elvárásokat. Még az ellenségekét is. De ne felejtsük el, hogy az amerikai retorikát nem ez a beszéd tette agresszívvá és militánssá.
– A fegyverkezési verseny azonban veszélyes utca. Tudjuk, hogy Reagan idején mivel végződött…
– Ez már folyik. Amerika nem fegyverkezik őrült tempóban? Dehogynem.
– Mi a beszéd üzenete az elkövetkező hat évre vonatkozóan?
– Legfőképpen az, hogy Putyin megőrzi a nemzetet. Ezt szolgálják a szociális fejlesztések, az oktatás, az egészségügy színvonalának a javítása. Erről idáig csak beszéltünk. De azt is tudatosította, hogy Oroszországot a szankciók sem törték meg. A kezdeti félelmek hamar elillantak, hiszen a boltok ugyanúgy tele vannak áruval, mint előtte, s a gazdaságot sem fektette ki. Nem történt semmi szörnyű. Oroszországot lélekben inkább megerősítették a szankciók. A kritikusok azonban joggal vetik föl, hogy akkor mi lesz a gazdasági szerkezettel. Megmarad ilyen egészségtelennek, mint most? S mi lesz az oligarchákkal? Vagy mit jelent a széles tömegek szempontjából az egészségügy és az oktatás jól látható, fokozatos fizetőssé válása? Szinte mindenki felteheti a kérdést, hogy ebben a beszédben miért nem hangzott el egyetlen szó sem a mindent felfaló korrupcióról. A versenyképességet ugyanis mindezek rontják.
– És hát Oroszország gazdasági megerősödése nélkül a globális ambíciók is csak ambíciók maradnak. Nem lesz pénz ugyanis a fegyverekre…
– Nem gondolnám. Az orosz találékonyság, a mérnökök ügyessége ennél nehezebb időkben is mindig megteremtette az olcsóságuk ellenére is hatékony fegyvereket. Gondoljunk csak a Kalasnyikovra, amely olcsóbb az M16-osnál. De a szovjet hűtőszekrényt is kevesebb pénzből hozták ki, mint a nyugatiakat. Leszkovval szólva, bolhát patkolni tudunk.
– Elemzőként kielégítette a beszéd?
– Mint sokakat, engem is meglepett, hogy ilyen hangsúlyos volt benne a katonai rész. Van, aki ezt pozitívumként, s van, aki negatívumként értékeli. Én annak jeleként értékelem, hogy az Oroszország és a Nyugat közötti szembenállás a nyílt konfrontáció szakaszába lépett. De ne csodálkozzunk. Ha a medvét sokat ingerlik, akkor előbb-utóbb megharap. A Nyugatnak sikerült elérnie. A medve medveként viselkedik. Azért nem gondolom, hogy Amerika ezt akarta kiprovokálni.
mno
Forrás:hunhir.info
Tovább a cikkre »
