Azt hiszem, tényleg csak ennyit tudnak: nem könnyű kimondani, de még ellenfélnek is méltatlanok – Szentesi-Zöldi László zseniális cikke.
Megfigyeltem valami nagyon fontosat a magyar belpolitikában. Fájdalom, erre a jelenségre senki sem hívja fel a figyelmet. Abból, amit úgy általában és konkrétan baloldali mocsárnak hívunk, egyetlen árva hínárszál sem mered felfelé, hogy utat mutasson a bűzlő mederből. Sebaj, leírom én, mit bánom, ha megsértődnek a világ kivesző vadjai.
Szóval: szerintem a baloldalon az úgy van 2010 óta, hogy a pápai gyerek szippant egyet, és az összes kis vörös parázs úgy ellobban, mintha valaha nem lángolt volna. Hogy az MSZP-nek, a Párbeszédnek, a Jobbiknak, a Momentumnak egyáltalán miféle joga lehet az önálló közéleti létezésre, egyre feszegetőbb dilemma. Szerintem semmi.
Legalábbis ha elérném a kritikus tömeget (alulról), holtbiztosan rendes foglalkozás után néznék. Őket azonban nem riasztja meg, hogy rendre 1-től 5 százalékig szoktak megmutatkozni a választók előtt. Még az sem, hogy ha híznának, nőnének valamilyen csoda folytán, érkezik Gyurcsány testvér, ők pedig rögvest eltűnnek az orrjáratában. Hiszen a DK-vezér remekül szippant, ők pedig feleslegesek idekint. Bocsánat, nem én mondom, a számok mutatják.
Most az MSZP képzeli magáról, hogy a DK hívőtagozata. Legalábbis úgy fest, túlságosan simán megegyeztek mindenről, amiről egy magára büszke, önálló, szuverén pártnak eleve meg sem lehetne egyeznie.
Az MSZP – és a többi baloldali egylet – azonban már lassan két évtizede kussoló üzemmódban létezik. Semmit nem mondanak, semmit nem hirdetnek, semmiben nem hisznek, ellenben hálás képpel járulnak Ferenc elé a borravalóért. Így aztán nagyjából féltucatnyi politikusuknak remek a sorsa, néhány tucatnyian prímán megélnek, és még néhány százan szó szerint azzal keresik a kenyerüket, hogy az MSZP fedőnév oltalmában üldögélnek, fontoskodnak.
A Magyar Szocialista Párt jelenleg ennyire képes. Ahogyan a többi ellenzéki párt is. El nem múló szégyenük, hogy időnként előadják a nagy függetlenségi szöveget, hogy ők aztán soha többé nem akcióznak Gyurcsánnyal, aztán eltelik két nap, és lelkesen újra nyalnak.
Lendvai Ildikó ebben a felállásban maga a vörös Margaret Thatcher. De tényleg. Ő legalább rafinált, tapasztalt kommunista, nem könnyű átverni, megalázni. A többi? Gyöngyösi, Donáth, Tordai, hadd ne soroljam, egyáltalán kicsoda? Hogy ők majd kormányozni fognak? Ne vicceljünk már! Országot akarnak vezetni, miközben képtelenek kikászálódni Gyurcsányék alól, akik módszeresen és alaposan megnyomorgatják, tönkreteszik, szétzilálják őket.
Egyáltalán mi a fő távlati célja a fenti politikusoknak? Hogy ők majd országgyűlési képviselők lehetnek, mert az Apró-pereputty olykor morzsákat osztogat nekik? Remek jövőkép, igazán kár, hogy az egykori állampárt átcsomagolói mindezt már nemigen látják. Akkor, a rendszerváltozás hajnalán még a teljes politikai, gazdasági, kulturális térfoglalás volt a tét, ma pedig az, hogy ha Kunhalmi Ágnes nekirohan egy ajtónak, visszapattan-e, vagy elterül, mint Debrecentől nyugatra a Hortobágy.
Azt hiszem, tényleg csak ennyit tudnak: nem könnyű kimondani, de még ellenfélnek is méltatlanok. Őszintén sajnálom a baloldali szavazókat. Ennek a társaságnak ugyanis nem lehet, nem szabad bizalmat adni.
Fogott emberek, hazát árulnak, tehetségtelenek, hódolnak Gyurcsánynak, semmihez sem értenek, valamint becsvágyuk és ambícióik sincsenek – miért is kellene megbízni bennük? Amíg az újabb kétharmadra várunk, mondjuk ki: egypólusú közéletünk van, és nemcsak a Fidesz jóvoltából, de a baloldal végtelen ostobasága, tehetségtelensége miatt is. Innen indulunk el majd 2024-ben is.
Borítókép: Gyurcsány Ferenc, a DK frakcióvezetője reagál Orbán Viktor miniszterelnök napirend előtti felszólalására az Országgyűlés őszi ülésszakának nyitónapján, 2022. szeptember 26-án (Fotó: MTI/Máthé Zoltán)
Szentesi-Zöldi László – www.magyarnemzet.hu
Forrás:flagmagazin.hu
Tovább a cikkre »
